Gyógyszerbéke

A hamarosan mögöttünk maradó esztendő egyik legkeményebb háborúja kétségtelenül a gyógyszerárak miatt robbant ki. Nagy volt a tét, több mint 200 milliárd forint. Ennyit költenek az idén a betegek és az orvosságaik árához támogatást adó biztosító a patikákban kiváltott készítmények megvásárlására. S nem mindegy, hogy ebből mit és mennyit vehetnek meg. Ám a másik oldalon állóknak sem mindegy, hogy megveszik-e, s mennyiért a termékeiket.
Úgy tűnik, hogy a tb-kassza őre rég rájött erre, és közös eltakarítást kezdeményezett. Igaz, most is a pénz az úr, ám remélni lehet, hogy nem mindenáron az.
Ha hinni mernénk benne, még a lehetőségeknek megfelelően, jól is alakulhatnak a gyógyszerügyek. Kiszámítható lehet a cégeknek az áremelés, mérsékelt a betegek és persze a biztosító terheinek növekedése. Mert ha tetszik, ha nem, a gyógyszer is áru. Még ha különleges áru is, de az. S épp e különlegességből fakad, hogy ezen a piacon egy határon túl nem lehet erőszakos sem az eladó, sem a vevő. Mert itt igen gyakran életekről, de mindenkor emberekről van szó. Akikkel nem illik packázni, akiket nem szabad riogatni.
Békejobb nyújtására készül a kormányzat, s úgy tűnik, nem kívánnak kitérni ez elől a gyógyszercégek képviselői sem. A tb-kassza őre azt várja, hogy a gyógyszergyártók ugyan szerény, de számukra kiszámítható nyereséget garantáló megállapodást kötnek majd a kormánnyal.
S hogy mi lesz a betegekkel? Ők egyelőre csak reménykedhetnek. Azt remélik, hogy jövőre is hozzájutnak szükséges gyógyszereikhez. S nem lesz több riogatás.

A gyártók és forgalmazók a megelőző évek szokását követve ez év elején tárgyalást sürgettek termékeik árának emeléséről. Hiába hivatkoztak azonban az inflációra, a piaci viszonyokra, a tőzsdei folyamatokra, a kormányzat nemet mondott. Nem járult hozzá a medicinák drágításához. S ő volt az erősebb. Fagyasztott. Fél évre jégtakarót borított a pirulák fölé. A műjég azonban repedezik, talán sosem volt teljesen tökéletes. Nógrádi Tóth Erzsébet-->