Világgazdaság Online

„Nem szeretném azt az érzetet kelteni, hogy jött egy szakértői csapat és elfújta a válságot” – kezdte a világgazdaságot és Magyarországot sújtó válság összevetését Oszkó Péter .

Egy olyan nyitott gazdaságban, amelynek a saját vállalati szférája komoly hatékonyság és versenyképességi problémával küzd, hiba a belső fogyasztásra alapozott növekedés útját választani, mert ez importfogyasztásra ösztönöz, fizetési mérleghiányt okoz – értékelte a több cikluson átívelő gazdaságpolitikai hibákat a válsághoz vezető út elemzése során. Oszkó szerint 2001-ben még jól tartható növekedési modellt mondhattunk magunkénak, amely a régióban is kiemelkedő volt.

A 2000-es évek azonban új kormányzati irányt hoztak: a belső fogyasztásra alapozott növekedést választotta a politika, melynek hatására megnőtt a fogyasztás és a lakossági hitelfelvétel. Ezt csak tetézte a 2002-es kormányváltást követő béremelés a közszférában. Mindössze 4%-os növekedés, csökkent versenyképesség, növekvő államadósság, magasan tartott alapkamat, drága finanszírozás, drága munkaerő – sorolta a gazdaságpolitikai problémákat a szakértő. Eközben a régióban – itt elsősorban Szlovákiát hozta fel példaként – nem volt ritka a kétszámjegyű növekedés az exportkonjunktúrára alapozott, kkv-szektort is versenyképességre ösztönző gazdaságpolitika és a strukturális reformok hatására.

Oszkó Péter szerint 2006-ra a politikai döntéshozók már kellő belátással bírtak, azonban a legkevesebb politikai kockázattal járó rendszerekhez nyúltak hozzá. A költségvetési lyukakat betömni hivatott adóemeléssel azonban nőtt az adócentralizáció, tovább csökkent a versenyképesség. Az olcsó devizahitelek miatt az eladósodás sem állt meg: a magánszférában folytatódott, nem az államháztartás, hanem a bankok finanszírozták külső forrásból. Az importfogyasztás tovább rontotta a folyó fizetési mérleg hiányát: 2008-ban egy versenyképességében, jövedelemtermelő képességében sérült, jelentős államadóssággal bíró, és a magánszektorban is eladósodott országot talált meg a válság.

Oszkó szerint akkora pofont kapott a válsággal az ország, hogy olyan, a rövid távú politikai népszerűséget félre tévő lépésekre volt szükség, mint a családtámogatás, a nyugdíjrendszer átalakítása, illetve a „választási költségvetés” 1994 óta élő gyakorlatának félrerakására. „Az államháztartás átalakítása során mi most hajtjuk végre azt a korrekciót, amelyet a régióban másoknak is végre kell majd hajtani. A válságot követő konjunktúrából jól jöhetünk ki, mert mi elvégezzük azt a nehéz házi feladatot, a többieknek majd azzal kell kezdenie a fellendülés időszakát” – véli Oszkó.

Az államadósságot csökkentő, a belső fogyasztást kontroll alatt tartó, az exportot támogató politika eredményei az idei számokban már körvonalazódnak a pénzügyminiszter szerint, azonban a közhangulatot mégis a foglalkoztatás kérdései határozzák meg. Oszkó szerint a kívánatos irány, hogy váljon olcsóbbá a munkaerő, így ne a leépítés legyen az egyetlen út a vállalkozók előtt. A magyar munkanélküliség Európa átlagát éri el, az EU átlagát jóval meghaladó visszaesés mellett – ez kedvező jel a strukturális döntéseket illetően. Oszkó arra a kérdésre, hogy mi a magyar növekedés akadálya, mégis egyértelműen a foglalkoztatást jelölte meg. Szerinte az elmúlt tíz év politikája nem hatott kedvezően az aktívak és inaktívak arányára, amely óriási versenyképességi hátrányt jelent.

„Idősebbek, kisgyerekesek, illetve a képzettség, hosszú ideje munkatapasztalat nélküli tömegek” – sorolta fel a legsérülékenyebb csoportokat a pénzügyminiszter. Ha a munkaerőpiac keresne is többletfoglalkoztatást, hiába, ha a képzetlen tömegek, a strukturális válság miatt nem talál.