Világgazdaság Online

Minden rossz volt, amiben Maastrichtban az illetékesek megegyeztek az euró létrehozásakor – mondta Róna Péter közgazdász az eseményen. Egyrészt különböző fejlettségi szintű országokat nem lehet optimális valutaövezetben integrálni – mondta. Ezen kívül az aszimmetrikus sokkok is akadályozzák a közös valuta működését, erre példa, hogy Magyarországon sokkal magasabb az energiafelhasználás, mint nyugaton. A gazdasági ciklusok eltérése is azt okozhatja, hogy a közös alapkamat a lassulóban lévő gazdaság és a fellendülő szakaszban lévő közül legalább az egyiknek káros lesz. Ezeket a szempontokat egyáltalán nem vették figyelembe, amikor az euróövezetet létrehozták.

Már időben figyelmeztettek a közgazdászok, hogy a kiinduló állapotoknak nagy a szerepük, nem igaz, hogy tértől és időtől függetlenül alkalmazhatók bizonyos folyamatok. A gazdaságban nincs állandóság, ezért nem lehet számszerűsíteni a folyamatokat, nincs egyensúly, legfeljebb pillanatnyilag.

Ahhoz, hogy az eurót megmentsék a nagy államok, több kérdésre is meggyőző választ kell adni. Az első kérdés, hogy ki legyen az euróövezet tagja, mert nyilvánvaló, hogy a jelenlegi tagsági lista fenntarthatatlan. Arra is, hogy mi legyen a tagság feltételrendszere, mert például jelenleg egyetlen eurózóna-tag sem tudja teljesíteni a maastrichti kritériumok mindegyikét. Sőt, azokat 6 hónapnál hosszabb ideig egy tagországban sem álltak fenn. Az euró ma egy ex lex fizetőeszköz, nélkülözi azt a jogi talapzatot, amely biztosítja, hogy fennmaradjon.

A tagországok annak reményében léptek be az Európai Unióba, hogy felzárkózó pályára állhatnak. Ennek hiányával illene foglalkozni, és nem a tagországok erkölcsének megkérdőjelezésével. Az Európai Központi Bank szerepét is tisztázni kell, ugyanis a végső hitelező funkcióját nem látja el. A jegybank alapfeladata nem az infláció leszorítása, hanem a pénzügyi rendszer karbantartása, ennek hiányában Európa tele van zombi bankokkal.

A fiskális uniót is ki kell dolgozni, akkor lehet csak működőképes, ha tudjuk, hogy ki fogja elfogadni a költségvetést. El kell dönteni, hogy kinek milyen ráhatása van arra, hogy kitől mennyi adót szednek be, és ki mennyit kap a büdzsééből. Erre jelenleg van egy demokratikus berendezkedés, amelyen keresztül az érintettek hallatni tudják a véleményüket. Nem létezik olyan mechanizmus, amely legitimmé tenné ezt a döntést. A fenti kérdésekre a hét végéig kellene választ adniuk a döntéshozóknak, különben a játéknak vége.

Az eurókötvénnyel kapcsolatban az a kérdés, hogy ki lesz a kibocsátó, és mi az az adóbázis a kötvény mögött, amellyel a visszafizetést ígérjük és biztosítjuk. A jelenlegi ötlet szerint egy tagállamok által biztosított garancia állna a papírok mögött.

Artner Annamária, a BGF tanára elmondta: az euró nyomán nem valósult meg az árak és a bérek konvergenciája, a korábban felzárkózó országok konvergenciája is megtorpant. A perifériákon eszközbuborékok keletkeztek, versenyképességük eközben valójában romlott. A külkereskedelmi egyenlegek is romlottak, mind az Unión kívül, mind belül. A fizetési mérlegekre ugyanez igaz, az alacsonyabb reálkamatok mellett a lakosság folyamatosan adósodott el. A reálárfolyam felértékelődése is megfigyelhető volt a periférián, a gazdasági egyenlőtlenség ennek következtében jelentősen nőtt, ami azt mutatja, hogy jelentős erők feszítik szét a valutauniót.

Szemlér Tamás előadásában kifejtette: az elmúlt másfél-két évtizedben még az elméleti korlátokon belüli lehetőségeket sem használta ki az EU. A rugalmas feltételeknek köszönhetően a nagy gazdaságokat sem lehetett megfegyelmezni. Ebből következett, hogy még rugalmasabbá tették a kritériumrendszert. A válság nyomán visszatértünk az eredeti kiindulópontra, a gazdasági kormányzás kérdéséhez.

Csakhogy most a másfél évtizeddel korábbihoz képest sokkal rosszabb a helyzet több tekintetben is. A hasonlóság annyi, hogy ismét kétfokozatú EU-ban kezdtek el gondolkodni a döntéshozók. A korábbi lassú növekedés helyett súlyos gazdasági válsággal állunk szemben, és a monetáris unió léte is fenyegetett. A fő kérdés, hogy kész-e az EU a gazdaságpolitikai prioritásainak megváltoztatására, illetve politikai megújulásra. Lát azonban a szakember biztató jeleket is, kínálkozik néhány leehetőség az Unió számára, de van pár komoly akadály is. Országtanulmányokból az derül ki, hogy a leginkább elutasítók a németek voltak azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok feladják a szuverén adóztatás jogát. Az egységes piac, amelyre a gazdasági és monetáris unió épült, pedig nem is nevezhető egységesnek.

A Világgazdaság kérdésére Róna Péter felvázolta, milyen változásokra számít a magyar gazdaságpolitikát illetően, ha esetleg kudarcot vallanak az egyeztetések. A fő kérdés, hogy kíván- e Magyarország olyan monetáris politikát folytatni, mint eddig, mert az a csatlakozás előkészítését volt hivatott végigvinni. Erről kiderülhet hamarosan, hogy nem tartható fenn tovább. Valójában a helyes célkitűzés az lenne, hogy bármilyen külső körülmények között fenntartható pályán kell tartani a magyar gazdaságot. Jelenleg 2020-as csatlakozási célt lebegtet a kormány, ám kérdés, hogy addigra milyen övezet várhatja a magyar gazdaságot. Az euróövezet esetleges felbomlásának is számos forgatókönyve van. Például amennyiben a magországok megtartják a közös valutát, az más helyzet, mintha újból mindenhol nemzeti valutát vezetnek be.