Önkormányzatok: újratöltve - Finanszírozhatatlan a működés

Reformügyek
A Fidesz vezetői nem véletlenül hirdetik úton-útfélen, hogy azonnal hozzányúlnak az önkormányzatokhoz. A települések, megyék ugyanis súlyos pénzügyi helyzetben vannak – az idei 80 milliárdos elvonás különösen rosszul érintette őket –, az adósságállományuk elérte a kritikus szintet. Többen csődközeli helyzetbe, Szigetvár pedig csődbe jutott. További gond, hogy az elmúlt években újabb és újabb feladatokat kaptak, már fuldokolnak bennük, s ezek elvégzéséhez nem jutnak hozzá a szükséges forrásokhoz. A főváros és a kerületek viszonya kaotikus, a párhuzamos hatáskörök miatt rossz a rendszer hatékonysága, a megyék kádertemetőkké váltak, viszont a fejlesztési pénzek egy része az önkormányzatok nélküli régiós szisztéma alapján érkezik. A Fidesznek vannak javaslatai arra, miként változtatná meg a rendszert, de ezek egymással versengő koncepciók, s csak kevesen ismerik a részleteket. A kormány mozgástere persze döntően függ majd attól, meglesz-e a kétharmad, hiszen a rendszer átszabásához ilyen törvényeket kellene módosítani. Az időtényező is lényeges, az alapos felforgatáshoz nem elég a választásokig hátralévő fél év. S bár a legnagyobb párt elképzelései alapvetően szakmai alapokon nyugszanak, az elmúlt napok fejleményeiből nyilvánvaló, a politikai megfontolások döntő szerepet játszanak abban, melyik kerekedik felül. Erre jó példa, hogy egy-két hete még komolyan szóba került: már az őszi önkormányzati választás előtt összevonnak fővárosi kerületeket, ám a szocialisták ezt kampánytémává tették. A totális győzelemre készülő Fidesz gyorsan visszakozott.

Budapest
Az senki sem vitatja, hogy a jelenlegi rendszer – amely a centralizált tanácsrendszer iránti utálat miatt alakult „túl demokratikusra” – reformra szorul, a hogyanról azonban a Fideszen belül is komoly vita van. Az elmúlt hónapokban Tarlós István fővárosi frakcióvezető és Kósa Lajos, Debrecen polgármestere több forgatókönyvet kidolgozott. A legpuhább álláspont szerint megmaradnának a kerületek, de egyes hatásköröket – például a vagyongazdálkodást, a szabályozási terveket – a fővároshoz telepítenének. A másik szerint Budán három, Pesten négy-hat kerületet vonnának öszsze. Ehhez némileg hasonlít a city koncepció, miszerint a belvárosi kerületek olvadnának össze, a külsők azonban többé-kevésbé megőriznék az önállóságukat. A legdurvább elképzelés, hogy csak a Fővárosi Önkormányzat maradna, a kerületeket valódi döntési jogkör nélküli elöljáróságok képviselnék. Információnk szerint egyelőre mérlegelik a pártban a lehetőségeket.

Az önkormányzatok száma
A kerületek esetleges megszűnése mellett azonban arra nem lehetne számítani, hogy települési önkormányzatokat szüntetne meg a párt. A demokrácia fontos bázisának tekintik ugyanis, hogy a legkisebb településeknek is megmaradjon az autonómiája. S tévedés, hogy az európai gyakorlathoz képest nálunk aránytalanul sok lenne az önkormányzat (ez a táblázatunkból is kiderül). Ráadásul nem is jelentene hatalmas megtakarítást, hiszen nem a képviselő-testületek működése a drága, hanem a polgármesteri hivataloké, viszont ezek már régebb óta viszonylag ésszerűen működnek a centralizált körjegyzőségek révén. Az viszont tény, hogy ha ragaszkodik ahhoz a leendő kormány, hogy a kis települések is önállóan működtessenek intézményeket – legyen például csaknem mindenütt legalább alsó tagozatos iskola –, az nagyon drága lesz.

Megyék kontra régiók
Az elmúlt parlamenti ciklus egyik slágertémája volt ez a szembeállítás. Az MSZP–SZDSZ koalíció visszaszorította a megyéket – manapság alig több a feladatuk, mint néhány intézmény fenntartása –, s helyettük a tervezési, statisztikai alapon létrehozott régiókat akarta felruházni önkormányzati jogkörökkel. Ez utóbbi a Fidesz ellenállásán megbukott, ám a kormány annyit mégis megtett – ehhez ugyanis nem kellett kétharmados többség –, hogy a dekoncentrált államigazgatási szerveket (pl. adóhivatal, ÁNTSZ, munkaügyi felügyelőségek) szervezte át regionális alapon. A Fidesz azonban ragaszkodik a megyékhez, sőt a szerepüket is megnövelnék. Ennek egyfelől tradicionális oka van – az elmúlt ezer évre s arra hivatkoznak, hogy az embereknek nincs regionális kötődésük –, másfelől azzal érvelnek, hogy így az intézmények, hivatalok közelebb maradnak az állampolgárokhoz. Ám kérdés, ennek nyomán visszaállítják-e megyei alapra a már említett dekoncentrált szervezeteket, és az is, hogy mi lesz az uniós források elosztásával, ahol a regionális rendszer szintén meghatározó. S bizonyos értelemben idetartozik a volt kormány által sikertörténetként aposztrofált 173 többcélú kistérségi társulás ügye. A fideszes önkormányzati vezetők jelentős része nem tartja egyértelműen pozitívnak ezek működését, a települések között ugyanis komoly érdekellentétek feszülnek, s a nagyobbak gyakran elnyomják a kisebbeket.

Feladatkörök
A hivatalokra, jegyzőkre az elmúlt években rengeteg feladatot osztottak, ráadásul nem kaptak hozzá állami forrást. S ami külön gond, hogy ezek egy része abszurd – Kósa Lajos kedvenc példája, hogy a kóbor kutyákat is nyilván kellene tartaniuk, ami képtelenség –, más részük pedig felesleges, például a kiviteli terveket az önkormányzatoknak kötelezően felül kell vizsgálni. Ha itt racionalizálást hajtana végre a kormány, ezzel több tízmilliárdot lehetne megspórolni.

Helyi politikusok
A fenti ügyek olyan horderejűek, olyan komoly változásokkal járnának, amelyeket őszig képtelenség végrehajtani kétharmados többség birtokában is. Ám az önkormányzati képviselők létszámát technikai szempontból viszonylag egyszerűen lehet csökkenteni, „csupán” a választójogi törvényt kell hozzá módosítani. A Fidesz ezt már többször megígérte, így valószínűleg végre is hajtja a következő hetekben. Felezésről beszélnek, ugyanakkor a kisebb településeken már most sincsenek túl sokan, három-öt faluatya irányítja a helységeket. Így ha tartani akarják az ötven százalékot, akkor a városokban még nagyobb kurtításra kell számítani. Ám a közhiedelemmel ellentétben ez nem hozna túl nagy megtakarítást, csak gesztusértéke lenne. A most mintegy harmincezres képviselői létszám tiszteletdíja 14 milliárd forint, feleennyinek 7 milliárd lenne, de ebből 3-3,5 milliárd a járulék, a tényleges spórolás tehát elenyésző. Ám a létszámcsökkentés mellett olyan horderejű kérdésekre is választ kell adniuk a kormánypárti képviselőknek, hogy miként alakuljon a polgármesterek jogállása – a hírek szerint erősíteni akarják őket –, vagy hogy visszahívhatók legyenek-e az alpolgármesterek. S ami szintén nagyon lényeges, hogy újraszabályozzák a jegyzők szerepét, hiszen – amellett, hogy túl sok feladat hárul rájuk – nem jött be az az elképzelés, hogy ők testesítik meg a szakértelmet, s függetlenek maradnak a politikai csatározásoktól. A hatalmon lévők ugyanis elvárják, hogy a jegyző kiszolgálja őket, még ha ezzel a törvényesség határát is súrolják a döntésükkel. Ez a helyzet pedig erősen aggasztó.

Pénzügyek
Persze a Fidesz az önkormányza-tok jelenleginél jóval nagyobb támogatását egyszerű feles törvénynyel is megoldhatná, hiszen csak arra lenne szükség, hogy a költségvetésből többet juttat a számukra. De épp ez az, amire nem lesz hajlandó az átalakítások előtt, hiszen feneketlen zsákba Orbánék sem szívesen öntenek milliárdokat. A finanszírozás egyik alapvető kérdése, mi történik a településeket érintő adórendszerrel. Nincs olyan cégvezető, munkáltató, kamarai potentát, aki ne mondaná el hetente ezerszer, hogy a helyi iparűzési adó milyen káros versenyképességi szempontból, s azt mással kell kiváltani. A leendő kormány valószínűleg kész a lépés meghozata-lára, de újabb kérdés, hogy a városok, falvak honnan pótolják majd a kieső milliárdokat. VG