A kockázatkezelés hat melléfogása

NEM ABBAN a világban élünk, amelyre a hagyományos kockázatkezelési tankönyvek felkészítenek bennünket. Az előrejelzéssel foglalkozó modellek egyike sem jósolta meg a jelenlegi gazdasági válság hatásait, sem azokat a következményeit, amelyek folyamatosan megjelennek – a közgazdászok és az üzleti tudományok oktatóinak meglepetésére. Ráadásul, ahogy mindnyájan tudjuk, a válságot a bankok úgynevezett kockázatkezelő modellje idézte elő, amely ahelyett, hogy határok közé szorította volna, még jobban kitette őket a kockázatnak, és a globális gazdasági rendszert minden korábbinál törékenyebbé alakította.

A kis valószínűséggel bekövetkező, nagy hatással járó események, amelyek előrejelzése szinte lehetetlen – ezeket „fekete hattyú” eseményeknek nevezzük –, egyre növekvő mértékben uralják a környezetet. Az internet és a globalizáció miatt a világ egy komplex rendszerré vált, amelyet kapcsolatok és más, egymástól kölcsönösen függő tényezők kusza hálózata alkot. A komplexitás nemcsak a „fekete hattyú” események előfordulásának gyakoriságát növeli, hanem még a szokványos események előrejelzését is lehetetlenné teszi. Mindössze annyit jósolhatunk meg, hogy azok a vállalatok, amelyek figyelmen kívül hagyják a „fekete hattyú” eseményeket, csődbe mennek.

Ahelyett, hogy kis valószínűséggel előforduló, nagy hatással járó események előrejelzésével próbálkoznánk, a sebezhetőségünket kellene csökkentenünk. A kockázatkezelésnek, meggyőződésünk szerint, a számunkra ismeretlen események hatásának csökkentésével kellene foglalkoznia – ahelyett, hogy olyan bonyolult technikák és forgatókönyvek kifejlesztésére tennénk hiábavaló erőfeszítéseket, amelyek fenntartják az illúziónkat, miszerint képesek vagyunk megérteni a társadalmi és gazdasági környezetet, és megjósolni a változásait.

Hat hibát kell elkerülnünk ahhoz, hogy a kockázattal kapcsolatos gondolkodásunk megváltozzon.

Nassim N. Taleb, Daniel G. Goldstein és Mark W. Spitznagel -->