Világgazdaság Online

Prioritások (zöld gazdaságfejlesztés)

- a gazdasági növekedés támogatása, a foglalkoztatottság növelése
- az ellátásbiztonság növelése és forrásdiverzifikáció
- az energiaimport-függőség csökkentése
- a megújulóenergia-előállítás és -felhasználás kiemelt ösztönzése
- klímavédelem
- atomenergia
- az energetikai kormányzati intézményrendszer átalakítása

az érintettek véleménye, javaslatai

Játék a szavakkal. Tóth László. A Szent István Egyetem tanára. „Örvendetes, hogy az Új Széchenyi-terv érdemben foglalkozik a megújuló energiaforrásokkal, remélhető, hogy a konkrét végrehajtási utasítások is ezen ágazatokat támogatják majd, hiszen enélkül a terv csak játék a szavakkal. Arra lenne szükség, hogy ténylegesen a zöldenergiát támogassák, és ne szinte kizárólag a nagy kapcsolt gázerőműveket. A villanyszámlák zöldenergiadíj sorában beszedett évi 70-80 milliárd forintból ugyanis ötmilliárd megy csak igazi zöldcélokra, 20-21 milliárdot nagyerőművi fatüzelésre fordítanak. Az utóbbi mindmáig favorizált, holott azok a villanyt legfeljebb 20-25 százalékos
hatásfokkal termelik, miközben a kis vidéki hő- és kapcsolt biomasszás fűtőművek ennek a többszörösére is képesek. Tekintettel a fa alapanyag nagy munkaerőigényére, az ilyen decentralizálás segítene elérni az ÚSZT-ben
kitűzött munkahelyteremtő célokat. A szélenergia igen előnyös, s várhatóan 2015-re versenyképes lesz a fosszilisekkel, és mivel részegységgyártásra hazánk is alkalmas, a szélenergia térnyerése – a szállítók ilyen irányú befolyásolásával – szintén sok új munkahellyel járhatna. A szélerőművek és a meglévő, valamint a jövőben épülő gyors indítású gázerőművek energiamixe révén a villamosenergia-előállítás
10-14 százalékkal is olcsóbbá válhatna.”

Csak az energiagazdaságról szól. Fleischer Tamás. A Világgazdasági Kutatóintézet főmunkatársa. „Nem a nemzetgazdaság egészére, kifejezetten csak az energiagazdaságra koncentrál az Új Széchenyi-terv zöldgazdaságról szóló fejezete. Értékelendő a szándék, hogy az ÚSZT egésze a szükségletekből indul ki, és nem az EU-tól elnyerhető pénzekből vezeti le azokat, másfelől azonban egy ilyen stratégiának minden szektorra ki kellene terjednie. A zöldköltségvetéstől a lakáskultúrán át a közlekedésig mindennek meg kellene jelenni a zöldgazdaság fejezetben is. Ez viszont energiapolitikai terv, amelyen erősen érezhető a különféle lobbierők nyomása: a gazdasági növekedést ugyanis az energiaberuházásokkal kívánja elérni, miközben ugyanígy másba is lehetne fektetni ezt a pénzt. Szintén az érdekérvényesítők hatására a cél-, valamint az eszközrendszerbe is csak marginálisan került bele az energiatakarékosság. A klímavédelem kapcsán csak az üvegházgázokról esik szó, a kutatás-fejlesztés csak az energiaiparra fókuszál, a Zöld Fejlesztési Bank pedig nem zöld-, hanem energiakasszaként jelenik meg, s ebből is hiányzik a takarékosság gondolata. A 2020-as vállalások szempontjából az atomenergiára történő támaszkodás érthető, ám tapasztalatok szerint a kormányzati törekvéseknek a nukleáris energiafelhasználás növelése ellentmondhat – valószínűleg ez is lobbitevékenység eredményeként került a szövegbe.”

Ez nem stratégiai dokumentum. Kazai Zsolt. A Közép-magyarországi Innovációs Központ, Megújuló Energia Kompetencia Központ projektmenedzsere. „A címmel ellentétben a »zöldgazdaság« nem egy átfogó, a gazdaság egészét átható zöldítési programot jelenít meg, a terv döntően az energiaszektorral foglalkozik. Örvendetes, hogy egy induló kormány kiemelt ügyként kezeli a megújuló energiaforrások ügyét, ugyanakkor hasonló hibákba esik, mint elődei. A piacot egyértelműen a biomassza felhasználásának irányába próbálja terelni, ahelyett, hogy a helyi, területi adottságoknak megfelelő megújulóenergia-felhasználást preferálná. Ennek oka, hogy a biomasszában látja a munkahelyteremtés esélyét, nem mérlegeli a többi erőforrást. A biomassza és részben a geotermia nem lesz elegendő az egyéb stratégiai célok – klímavédelem, importcsökkentés, versenyképesség-növelés stb. – eléréséhez, ahhoz egészséges portfólió szükséges. Ellentmondásos továbbá az is, hogy míg jelenleg a megújuló energiaforrások nagyobb arányú integrációját a paksi atomerőmű és a kiterjedt földgázrendszerek nehezítik, addig ezek is a zöldgazdaság fejezetben kaptak helyet. A terv jelenlegi formájában stratégiai dokumentumként nem állja meg a helyét, számszerűsített célkitűzések, változatok, szcenáriók, időtávok és indikátorok hiányoznak belőle. A piac számára ennél sokkal konkrétabb lesz a remélhetőleg a közeljövőben megjelenő megújulóenergia-cselekvési program.”

Kimaradt a két legfontosabb pillér. Székely Anna. A Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének ügyvezető igazgatója. „Óriási probléma, hogy az új Széchenyi-terv vitairatának a zöldgazdaság megteremtésére irányuló fejezetéből a hulladékgazdálkodási s környezetvédelmi szolgáltatók és gyártók teljesen kimaradtak. Pedig ez a két terület adhatja a zöldgazdaság két legfontosabb pillérét. Az ágazatban ma mintegy kétezer vállalkozás működik, s még óriási a fejlődési potenciál. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a gazdasági válság kitörésének évében, 2008-ban a környezetvédelmi ipar vállalatai által értékesített termékek és szolgáltatások nettó árbevétele elérte a 406 milliárd forintot. Ez év első hat hónapjában pedig a nyersanyagexport területén a hulladékok és másodnyersanyagok kivitele került az első helyre, mintegy 75 milliárd forintos értékkel. Megfelelő kormányzati támogatás mellett ennek a hulladékmennyiségnek a jelenleginél sokkal nagyobb hányadát lehetne idehaza feldolgozni, s ezáltal nagyobb hozzáadott értéket képviselő termékeket előállítani, egyszerre járulva hozzá a gazdasági növekedéshez és a munkahely-teremtési célok teljesítéséhez. Becsléseink szerint a következő öt évben a magyar környezetvédelmi ipar háromszorosára lenne képes növelni a teljesítményét, akár százezer új munkahellyel is hozzájárulva a foglalkoztatási helyzet javításához a piaci-szabályozási környezet megfelelő alakítása esetén.”