Világgazdaság Online

Amennyiben egy társaság saját tőkéje meghatározott szint – korlátolt felelősségű társaságok esetében a jegyzett tőke fele, részvénytársaságok esetében az alaptőke kétharmada - alá csökken két egymás utáni évben, a gazdasági társaságokról szóló törvény szerint a cég köteles rendezni e helyzetet. Erre a második év beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül van lehetősége. Amennyiben erre nem kerül sor, jogutód nélküli megszűnését vagy más gazdasági társasággá alakulását kell elhatároznia. Arról, hogy a határidő után már csak ez a két lehetősége van a cégnek, nemrég precedens értékű bírósági ítéletek is születtek.

A szabályozás a hitelezők védelmét hivatott garantálni, ezért igyekszik idejekorán elejét venni a tőkegondok továbbgyűrűzésének. A törvényi fenyegetés mellett a társaságok saját érdeke is odafigyelni a saját tőke és a jegyzett tőke állapotára. Ezek aránya a közbeszerzési, illetve az uniós pályázatokon való indulás, valamint a hitelfelvételek szempontjából is döntő jelentőségű lehet.

„A tőkehelyzet rendezésére több lehetőség is adódik”- figyelmeztet Marczin Mónika, az RSM DTM Hungary Zrt. tanácsadó cég partnere. Ezek egyike, ha a tagok pótbefizetéssel a lekötött tartalékot, így a saját tőkét is növelik, javítva a saját tőkének a jegyzett tőkéhez viszonyított arányát. A veszteség pótbefizetéssel való fedezésére a társasági szerződésben rögzített keretek között kerülhet csak sor. Ha a társaság újra nyereséges lesz, ezeket a pótbefizetéseket – taggyűlési vagy közgyűlési határozat alapján – vissza kell fizetni a tagoknak. A pótbefizetés intézményét kifejezetten csak a korlátolt felelősségű társaságok esetén szabályozza a törvény, de részvénytársaság esetén is lehetőség van a tőkehelyzet részvényesek általi befizetéssel történő rendezésére.

A saját tőke rendezésének egyik legjellemzőbb módja az „ázsiós” tőkeemelés, ekkor a tagok a jegyzett tőke emelésével egyidejűleg a társaság tőketartalékát is növelik. A tőketartalék növekedése a jegyzett tőke összegére nincs hatással, ugyanakkor a saját tőkét emeli, így helyre billenhet a saját tőke és a jegyzett tőke megfelelő aránya. „Tipikus, pénzmozgást sem igénylő eset, ha a tag tagi kölcsönből származó követelését bocsátja a társaság rendelkezésére. E követelés értékelésére különös figyelmet kell fordítani, részvénytársaságok esetén könyvvizsgálót, vagy más szakértőt is be kell vonni” – összegez Szűcs Bálint ügyvéd.

Amennyiben a saját tőke emelésére nincs lehetőség, az elvárt vagy kívánt tőkearány elérésére népszerű lehetőség a jegyzett tőke csökkentése – a taggyűlés, vagy a közgyűlés jóváhagyása alapján a szabályozás által lehetővé tett alsó határig. A tőkerendezés általában ilyenkor is a saját tőke más elemeinek növelése érdekében történik. Amennyiben egyidejűleg tőkekivonásra is sor kerül, úgy fontos tudni, hogy a törzstőke leszállításakor csak a tőkeleszállításról szóló határozat cégjegyzékbe való bejegyzése után szabad kifizetni a tagokat.

További járható út az úgynevezett értékhelyesbítés módszere. Ez az értékelési tartalékot és – mivel az értékelési tartalék a saját tőke része – a saját tőkét is növeli. Az értékhelyesbítés lényege, hogy a befektetett eszközöket piaci értéken mutatjuk ki – ez azonban nem kötelező, csak lehetőség. Ez a megoldás nem azt jelenti, hogy a vállalkozás pármilliós eszközét, vagy ingatlanját egyetlen tollvonással, szabadon választott és később piacinak mondott értéken tudjuk kimutatni. Az értékhelyesbítések során minden esetben pontosan dokumentáltan, az alátámasztott piaci értéket kell használni.

Az eredményszámlák bármelyikének növelése a mérleg szerinti eredményen keresztül növeli a saját tőkét. Ez egyszerűen hangzik, valójában azt a lehetőséget biztosítja, hogy áttekintsük: a készletek értékelése, illetve a tartozások elengedése révén a vállalkozásoknak milyen lehetőségei vannak a saját tőke növelésére. A vásárolt készleteket és azok változásait bekerülési értéken kell nyilvánítani és év végén leltárral alátámasztani; a befejezetlen termelést és a félkész termékeket szintén kötelező leltározni és készletre venni. Megéri az év végi leltárral és a készletértékkel bajlódni: a saját termelésű készletek állományváltozásában kimutatott növekedés a mérleg szerinti eredményt növeli.

A tartozások elengedése – annál a társaságnál, amelynek csökken a tartozása – rendkívüli bevételként jelenik meg, ami szintén a saját tőkét növeli, ugyanakkor illetékfizetési kötelezettséggel jár együtt.
Összességében a fenti módszerek egyike sem mindenható, azonban lehetőséget biztosítanak a gazdálkodó társaságok számára, hogy időben és a megfelelő módon avatkozzanak be a vállalat pénzügyeibe, és ellenőrzésük alatt tartsák a tőkearányt.