Világgazdaság Online

Alkotmányellenes továbbá a tanú adatai zárt kezelésének mérlegeléstől függő elrendelése, a százhúsz óráig tartó őrizet, az őrizet első negyvennyolc órájában a védővel való kapcsolatfelvétel jogorvoslat nélküli megtilthatósága. Nem alkotmányos a törvénynek az a kiegészítése, amely a nyomozási bíró számára kötelezővé teszi, hogy nyomozástaktikai szempontokra is figyelemmel legyen az eljárásában, továbbá csak bizonyos feltételek teljesülése mellett alkotmányos az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt távollétében történő büntetőeljárás lefolytatása.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy alkotmányellenes és az Egyezményt is sérti a büntetőeljárási törvény azon kiegészítése, amelynek következtében a nyomozási bíró – akkor, amikor az ítélkezésen kívül a váddal (nyomozásssal) kapcsolatos feladatokat is ellát – köteles figyelemmel lenni a nyomozó hatóság és az ügyész speciális, kizárólag a nyomozás során érvényesíthető nyomozástaktikai szempontjaira. Ez a rendelkezés az eljárási funkciómegosztás alkotmányi elvét és a pártatlan bírósághoz való jogot sérti.

Az Alkotmánybíróság az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt távollétében történő büntetőeljárás lefolytatásának alkotmányosságát a 14/2004. (V. 7.) AB határozatában már vizsgálta, és megállapította, hogy a terhelt távollétében történő kivételes eljárás csak akkor egyeztethető össze az Egyezménnyel és az Alkotmánnyal, ha megalapozottan lehet következtetni a terhelt rosszhiszemű, az igazságszolgáltatás elkerülését célzó magatartására, és az eljárás megindítására önmagában nem elég a terhelt felkutatására tett intézkedések sikertelensége. A jelen ügyben az Alkotmánybíróság megerősítette, hogy a külföldön, ismert helyen tartózkodó terhelt ellen távollétében csak akkor folytatható le büntetőeljárás, ha tudatosan vonja ki magát az igazságszolgáltatás alól, illetve ha lemondott a tárgyaláson való részvételi jogáról és az ítélettel szemben perújításnak van helye. Mivel a hatályos szabályozás ezeknek a feltételeknek nem tesz eleget, az Alkotmánybíróság mind az Alkotmány, mind az Egyezmény megsértését megállapította.

A százhúsz óráig tartó őrizettel összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ilyen mértékű szabadságelvonás – különös figyelemmel az Emberi Jogok Európai Bíróságának még a százkét órát is elfogadhatatlannak tartó esetjogára – nem tesz eleget a személyi szabadság korlátozásával szemben az Alkotmányba és az Egyezménybe foglalt „haladéktalanul”, illetve „lehető legrövidebb időn belüli” szabadon bocsátás vagy bíró elé állítás garanciális követelményének.

Az Alkotmánybíróság az őrizet első negyvennyolc órájában a védővel való kapcsolatfelvétel – jogorvoslat nélküli – megtilthatóságát az Alkotmánynak a védelemhez és a jogorvoslathoz való joga megsértésének minősítette. Az alkotmányellenesnek, illetőleg nemzetközi szerződésbe ütközőnek ítélt rendelkezéseket az Alkotmánybíróság megsemmisítette.