Világgazdaság Online

 A december végén elfogadott új munka törvénykönyve egyik fő célkitűzése ugyanis, hogy a munkaerő-kölcsönzés ideiglenes jellegét – az uniós jogelveknek megfelelően – érvényesítse. A kikölcsönzés ideje adott kölcsönbe vevőnél legfeljebb öt év lehet, a konkrét időtartamról a kölcsönbe adónak és a munkavállalónak kell megállapodni. Ezt meghaladó időben a dolgozót már nem lehet kölcsönzött munkaerőként alkalmazni, ám munkaszerződés köthető vele. Új, a bérezést közvetlenül érintő rendelkezés az is, hogy ha két éven belül 6 hónapot meghaladó időtartamban foglalkoztatnak kölcsönzött munkaerőt, akkor nem fizethető neki kevesebb bér, mint az ugyanabban a munkakörben foglalkoztatott hagyományos alkalmazottnak.

„Nem teljesen látható még, mi lesz a piaci szereplők reakciója a változásokra, de valószínűsíthető, hogy némileg átrendezik a munkaerőkölcsönzést az új jogszabályok” – nyilatkozta a Világgazdaságnak Szarvas Júlia. Az Ember és Szarvas Ügyvédi Iroda ügyvédje hozzátette: „Az egyik ilyen változás valószínűleg a munkavállalók rotálása lesz. A gyakorlatban azt látjuk ugyanis, hogy a cégek jogkövető magatartást szeretnének tanúsítani, ám el akarják kerülni költségeik növekedését. Ha viszont a kölcsönzött dolgozó két éven belül 6 hónapot nem meghaladó ideig dolgozik a kölcsönbe vevő vállalatnál, akkor nem kell a bérét a többi, hagyományos munkaszerződéssel foglalkoztatott dolgozóéhoz hasonló szintre emelni” – tette hozzá.

A szabályozás eredményeképp a hat hónapon túl dolgoztatott kölcsönzött dolgozónak ugyanis ez a bérezés jár, amelyre elvileg még rájönne a kölcsönbe adó cégnek fizetett jutalék. Ily módon tehát a kölcsönzött munkaerő hat hónap után többe kerülne, mint a hagyományos munkaszerződéssel foglalkoztatott, vagyis szinte biztos, hogy nem érné meg ilyen módon alkalmazni a munkavállalókat. Szarvas Júlia szerint azonban néhány ritka esetben még ezt a többletköltséget is vállalhatja a munkáltató. „A munkaerő-kölcsönzés egyik legfőbb előnye, a flexibilitás továbbra is megmarad. Előfordulhat tehát, hogy a foglalkoztató néhány esetben vállalja a drágább módszert annak érdekében, hogy szükség esetén könynyebben, kevesebb adminisztrációval és olcsóbban bocsáthassa el dolgozóit.”