Kocogás ólom hátizsákkal

– Hogyan változott az Operaház jegybevétele az elmúlt évadban?

– Az Operaház jegybevétele nem csökken, sőt az előadások növekvő számával enyhén emelkedik. Nagy átlagban ahány előadást tartunk, annyi ezer a fizető nézők száma, idén 280 ezer körül várható. A 2011-es lezárt év kasszájába 1,25 milliárd folyt, pontos évad-adatunk nincs, hisz bő hónapig tart még a szezon.

– A válság nem a kultúrafogyasztó réteget sújtja leginkább?

– Nem emelünk árat, ez az első „válságbarát” lépésünk. A társadalmi felelősségvállalás színházi mintájának muszáj lennünk, ha már a legnagyobb magyar kultúrintézmény vagyunk, nemzeti „hatáskörrel”. Például ezért adjuk jegykészletünk 10 százalékát diákigazolványra 1 euróért, ezért nyitjuk ki 26 produkciónk főpróbáját nagycsaládosok és nyugdíjasok előtt 75%-os kedvezménnyel, vagy ezért hívjuk évadnyitónk előestéjén az Operába a határon túli magyarokat. Ezek az intézkedések csökkentik a lehetséges bevételt, viszont növelik az állami szubvenció elköltésének hatékonyságát.

– Mekkora a ház költségvetése?

– Tavaly 8,3 milliárdot költöttünk, számlatartozás nélkül zártuk 2011-et. Idén hasonló a terv, de csak fejben, mert a társaságiadó-bevétel aligha teljesülhet, ha a sport idén is tarol ebben a körben. Muszáj 8 milliárd felett maradnunk, ami a versenytárs házak (Bécs, Párizs, Milánó) költségvetésének alig harmada. Legalább hadd fussunk az ólomhátizsákkal, mert térdre kényszerítve végünk lenne.

– Mekkora összeg származhat például a bérbeadásból?

– A jegyár mellett a ház és ingóságok bérbeadása, illetve a társaságiadó-kedvezmény alapú támogatás jön szóba, de mindezek szummája a mérlegfőösszeg negyedét teszi ki. Költségvetési szubvenció nélkül ez a műfaj nem létezhet – eközben persze, ha a járulékos hatásokat is számolnánk – vendégéjszakák, fogyasztási adók – borítékolom a nullszaldót.

– A kormányzat 30 százalékkal csökkentette a támogatást, majd ezt visszapótolta 1,4 milliárd forinttal. Lehet így gazdasági stabilitást teremteni?

– Lehetetlen volna, és nem is a hektikusság miatt, hanem leginkább azért, mert a fent jelzett támogatási nívó alatt már semmi sem működik. Gyakran mondom: 12 játékosból 4-et kell elküldenünk. Marad nyolc, akik remekül kéziznek, hokiznak, pólóznak, két teniszpályán akár párost is játszhatnak. Egyet nem tudnak már: focizni.

– Mindez milyen változásokat tesz szükségessé?

– Kevert semi-stagione szisztémában játszunk majd, kevesebb és értelmesebb próbát írunk ki, sűrűbb a szezon, fel mer vállalni célzott időszakokat, szerepszerződéses magánénekesekkel és karmesterekkel dolgozunk. A középtávú stratégián – Erkel-operák, Strauss-repertoár építése, fiatalítás, magyar művészek felléptetése, friss programszemlélet – tartjuk a szemünk.

– Számos dolgozótól kell megválniuk. Megvan már a létszám?

– Kétszázas nagyságrendről indult, és a 150-es közelében áll meg az elbocsátottak száma. Ha a 34 fős énekesi tárat nem számítom, a legnagyobb arányban irodai dolgozóktól váltunk meg. Ekkora tartalék nem volt a rendszerben, egy kicsit mind belehalunk a hiányukba.

– Megvan még az épületen belüli támogatottsága?

– Fegyelmezettek voltak a kollégák. Épp azért is tűnik fel néhány hangoskodó „teljesítménye”, mert magukra maradtak. Szinte mindenki belátta, hogy nem ez a hobbink, s hogy az Erkel Színház újranyitásával többüknek új remény nyílhat.

– Tavaly azt mondta, 2012. december 8-ra újul meg az Erkel.

– A nyár végi kinevezéskor nem hittem, hogy – kis túlzással – azt sem tudjuk, hány méter az Erkel Színház hossza. Az sem volt világos, hogy nem tudhatunk közbeszerzés alóli mentességet szerezni. Azóta kiderült, hogy semmi sincs asztalfiókban, hiába ígérte az előző kormányzat, hogy azért zárja be, hogy majd ki is nyissa az Erkelt – s mára az is biztos, hogy az uniós joganyag nem enged más, rövidebb utat járnunk. Viszont kiemelt beruházás vagyunk, és márciustól akkor is nyitunk második játszóhelyet, ha az Erkel netán csak őszre készül el.

– A következő évadra 25 százalékkal több előadást tervez. Előremenekül?

– Plusz erőfeszítés a válasz a válságra: ha a szűkebb lehetőség inaktivitást és duzzogást szül, rossz spirálba tekeredünk. Kevesebből kell többet kihozni, ez csak átsrukturálással megoldható. Ha már keserű pirulát kaptunk a sorstól, legalább gyógyuljunk meg tőle – ezért léptük meg az évtizedek óta elmaradt korrekciókat.

– Elárulhat már néhány sztárfellépőt a következő évadból?

– Leo Nucci és Ivan Magrí a Rigolettóban Miklósa Erika oldalán, Kurt Rydl és Rainer Trost a Szöktetésben Rost Andrea mellett; Venera Gimadieva mint Traviata, Paata Burchuladze a Szicíliai vecsernyében, a Marinszkij Színház sztárbalerinája a Diótörőben mutatkozik be. És Boross Csillát és Vizin Viktóriát is üdvözölhetjük.

Szűkebb, de sűrűbb

A dalszínház 2012/13-as műsortervéből kiderül: a szezon szűkebb lesz, csak szeptember végén indul, de sűrűbb. Az Ybl-palota programja 450 eseményt tartalmaz, benne 100 ifjúsági előadást. Az évadot Erkel operájával, a Hunyadi Lászlóval indítják szeptember 29-én. A rendező Szücs Gábor, a főszerepekben Miklósa Erika, Kis B. Atilla és Fekete Attila tűnik fel.