Világgazdaság Online

Az euróövezeti szuverén adósságválság körüli hírek egyre kendőzetlenebbül kerültek az előtérbe az utóbbi hónapokban. Ebben nem is várható változás mindaddig, amíg nem körvonalazódik részletekbe menő életképes megoldás a jól ismert problémákra. Volt ugyan egy halvány remény 2010 tavaszán arra, hogy Írország, Portugália és Görögország szanálásával sikerülhet úrrá lenni a gondokon, ám az azt követő események és a látszólag elkerülhetetlen következmények ahhoz vezettek, hogy a lokális európai probléma globális válsággá nőtte ki magát – írja az aranypiac.hu.

Ugyanakkor a világgazdaság problémáitól függetlenül is, figyelemreméltó mérföldkövéhez érkezett az arany árfolyama az utóbbi időkben. Tavaly augusztusban volt például 40 éve annak, hogy megszűnt a Bretton Woods-i rendszer és vele együtt az arany rögzített árfolyama. 30 évvel ezelőtt vezetett az akkori geopolitikai feszültség, a magas infláció, az ezüstpiac kirívó volatilitása és egyéb körülmények az arany árrobbanásához. Jelenleg pedig már több mint 10 éve vagyunk szemtanúi az aranyárfolyam töretlen emelkedésének.

Nem véletlenül találkozni gyakran azzal a véleménnyel, miszerint az arany piaca megismételheti a lebegő árfolyam első két évtizedének csodás felemelkedését majd későbbi bukását. Az Arany Világtanács szerint azonban párhuzamot vonni az akkori események és napjaink kihívásai között téves következtetésekhez vezet. A szakmai szervezet aktuális elemzésében arra hívja fel a figyelmet, hogy a piac akkoriban egy korai formálódó szakaszában volt, kevés résztvevővel mind a keresleti, mind a kínálati oldalon. Az elmúlt 40 év aranypiaci fundamentumainak vizsgálata a tanulmány szerzői szerint drámai változást mutat, és ezért nem megalapozott a 40, 30 vagy akár csak 10 évvel ezelőtti piaci viszonyokra hivatkozni, mint ahogy eleve alaptalanok azok a várakozások, miszerint az aranypiac alakulása a múltat ismételné.

Az arany iránti kereslet megoszlása azt mutatja, hogy a befektetési célú aranyvásárlás ismét előtérbe került, és 2010-ben 38 százalékot hasított ki magának az összkeresletből (nem számítva a jegybanki vásárlásokat). Még ha a kategóriák közötti megoszlás hasonlít is az 1980-as adatokhoz, a kereslet hátterében meghúzódó földrajzi eltérés mégis alapvetően megkülönbözteti ezt a két korszakot.

Míg az egyenlet keresleti oldalán Kelet és Nyugat sajátos egyensúlya alakult ki, addig a kínálati oldal globális sokszínűséget mutat. A kitermelés hagyományosan 60-70 százalékát adja a teljes kínálatnak. Ugyanakkor az egyik legszembetűnőbb különbség a jelenlegi piacon a bányászati tevékenység koncentrációjának alakulása a korábbi évekhez képest. Dél-Afrika dominanciája az első két évtizedben feltűnő volt. 1970-ben a piacra kerülő arany 79 százalékát még a legdélibb fekvésű afrikai ország adta. Ma már egyetlen ország sem járul hozzá 14 százaléknál többel a globális termeléshez. 2010-ben Kína volt a legnagyobb kitermelő 13 százalékos részesedéssel, szorosan követve Ausztrália (10 százalék), az Egyesült Államok (9 százalék), Oroszország (8 százalék) és Dél-Afrika (8 százalék) által. A koncentráció hiánya az egyes országok kitermelésétől fakadó ellátási kockázatok csökkenését eredményezi.