Világgazdaság Online

Az aranyvásárló országok listáját a korábbi évekhez hasonlóan változatlanul India vezeti. A szubkontinens fogyasztóihoz 2011-ben 933 tonna arany áramlott, ami azt jelenti, hogy a tavalyi év 7%-kal elmaradt az egy évvel korábbi adathoz képest. Ez annál is meglepőbb, mint hogy az első három negyedév adatai alapján az elemzők még 1.000 tonna feletti új fogyasztási rekordot vártak az év végére Indiától. A visszaesésről egyértelműen az utolsó negyedév igen gyenge forgalmi adatai tehetnek. Egyrészt érzékenyen drágította az indiai vásárlók számára a rúpia jelentős leértékelődése a sárga nemesfémet, másrészt az árfolyam megnövekedett volatilitása is elbizonytalanodást szülhetett a vevők körében, amiért azok végül visszafoghatták az aranyvásárlásaikat.

770 tonnás éves fogyasztásával a világ második legnagyobb aranypiaca az Indiához gyors ütemben felzárkózó Kína volt. Az egy év alatt 20%-kal bővülő kínai kereslet növekedésének dinamizmusa láttán Marcus Grubb, a világ aranykeresletéről összeállított tanulmányt kommentáló Arany Világtanács igazgatója nem zárja ki, hogy 2012-ben a Föld legnépesebb országa beérheti és akár már le is taszíthatja a trónról ázsiai szomszédját. 2011 utolsó negyedévében ez már be is következett, hiszen Kína a csaknem 191 tonnás fogyasztásával először utasította maga mögé a mindössze 173 tonna aranyat importáló Indiát. Különösen figyelemreméltó ez a fejlemény annak tükrében, hogy alig néhány éve a kínai kereslet még a felét sem tette ki az indiainak. A kereslet fő motorját valószínűsíthetően az ékszeripar és a befektetési célú aranyvásárlások adják. Beszédes adat például az, hogy míg befektetési aranyból 2000-ben mindössze 2 tonna fogyott az egész évben, tavaly már 259 tonna volt a rudak és érmék iránti igény Kínában.

Kína amúgy is minden tekintetben jó úton halad ahhoz, hogy a globális aranypiac meghatározó sarokkövévé nője ki magát. A nagyjából 350 tonnás éves kitermelésével néhány éve vezeti már a kitermelői ranglistát, és a kínai jegybank potenciális aranyvásárlásainak lehetősége is állandó spekulációkra ad alkalmat a színfalak mögött. A spekulációknak azért van tere, mert miközben Kína egyre megkerülhetetlenebb szerepet tölt az értékes nemesfém piacán, hivatalos és megbízható statisztikákat az importált arany felhasználásáról csak elvétve tesz közzé. Évek óta nincs hivatalos adat például a jegybanki aranykészletek alakulásáról. A legutóbbi 2008-as adat Peking 1.050 tonnás aranytartalékáról számolt be, de sokan vélik úgy, hogy ez a tartalék azóta akár jelentős mértékben is növekedhetett.

Joggal feltételezhető, hogy nem a lakossági fogyasztás az egyedüli hajtóerő az egyre növekvő kínai aranyimport mögött. A nemesfém behozatala Hongkongon keresztül történik, és az ottani statisztikák szerint tavaly elérte a 428 tonnát. Ebből decemberre mindössze 38,6 tonna jutott, ami meglepő, több mint 60%-os visszaesés 2010 decemberéhez képest. A meglepetés oka, hogy a lakossági kereslet a január végi holdújév ünnepségeit megelőzően éppen az év vége felé erősödik fel szokásosan, és ezért az import felfutása lett volna várható. Ez most még a kedvező világpiaci árfolyam dacára sem így történt. A kínai újévet a Föld lakosságának egynegyede az év legnagyobb ünnepeként tartja számon, amely a keresztény világ karácsonyához meglehetősen hasonlatos alkalom a család összejövetelére és egymás megajándékozására. Ennek kapcsán aranyat ajándékozni olyan tradíció, ami a növekvő jólétnek köszönhetően Kína egyre szélesebb néprétegei számára megvalósítható. Az ékszerboltok és kiskereskedők nyilatkozatai rendre ezt igazolják, amikor rekord szintű forgalomról számoltak be még az utóbbi hetekben is. Ezért egyes elemzők szerint a decemberben megmagyarázhatatlanul visszaeső import arra a feltételezésre ad okot, hogy az év többi hónapjában a lakossági keresleten kívül alkalmasint még más tényező, esetleg a kínai központi bank is szerepet játszhatott a Kínába áramló arany behozatalánál.

Kína előretörése az arany piacán egy tudatos, intézményileg irányított folyamat eredménye, ami hosszútávú stratégiát feltételez. Az aranykereskedelem liberalizálása és törvényi szabályozása, valamint a tőzsdei és kereskedelmi infrastruktúra kialakítása immár egy bő 10 éve tartó folyamat. De az állami szerepvállalás elmegy odáig is, hogy kampányszerű felhívásokban bátorítják a lakosságot aranyvásárlásra. Ezzel nyílt kapukat döngetnek, mivel a középosztály a magas infláció elől menekítve a vagyonát amúgy is előszeretettel tartalékol aranyban. Mivel pedig ez a középosztály egyre csak növekszik, a kereslet további jelentős növekedése várható – nem csak újév idején.