Világgazdaság Online

A Corvinus Egyetem tanára azzal a jó hírrel kezdett, hogy nem készített előadást, így azt át sem kellett írnia a tegnapelőtti hírek hatására. Óriási szakadék van a Magyarországról kialakult percepció és a valóság között. A magyar gazdaság fundamentumai sokkal kevésbé törékenyek, mind azt sokan hiszik. Ha a válságra való reagálást tekintjük, azt mondhatjuk, hogy elfogadható teljesítményt nyújtott az ország. A bizalmatlanság ugyanakkor nagyban hozzájárul a valósnál rosszabb percepcióhoz.

Harminc év után először van folyó fizetési mérleg szuficit, méghozzá jelentős. A korábbi deficit miatt az ország külföldi eladósodottsági szintje magas, ez a legkomolyabb sebezhetőségi tényező. Ebben a folyamatban kedvező változás állt be 2008-2009-ben. Igaz, emögött radikális belföldi beruházáscsökkenés húzódik meg, ez pedig bizalomhiányból fakad. Vagyis nem tudni, hogy a normál növekedési pályán hogyan változik majd a folyó fizetési mérleg.

A reálgazdaság tavalyi 5,9-6,1 százalékos visszaesése ugyan erős, de sajnos nem lóg ki a régiós átlagokból. Az államháztartás a 2001-2006 közötti gazdaságpolitika kényszeréből adódóan a kilábalás tekintetében kedvezőbb helyzetben van a flow tekintetében. Az EU-t tekintve az egyik legalacsonyabb államháztartási hiány Magyarországon van. Az infláció viszonylag elfogadható mértékű, alapvetően csökkenő, erről a jegybanki politika nem sokat tehet. Az árfolyam erős volatilitása szerencsére nem jelent meg erős inflációs lökésként.

Ugyanakkor a tényleges teljesítmény nagyon alacsony szintről kezd javulni, emellett a magyar gazdaságpolitika iránti bizalom meggyengült, ez látszik a kockázati prémiumok alakulásában is.

Hogyan lehet a nyugdíjrendszert értékelni? Surányi álláspontja gyökeresen eltér a mainstreamtől. A válság élesen rámutatott arra, hogy a maastrichti kritériumrendszer használhatatlan. Nem túl szigorúak, hanem inkonzisztensek. A legfontosabb kérdéssel, egy adott ország külső egyensúlyi helyzetével nem foglalkoznak. Pedig a válság megmutatja: ez a legfontosabb kritérium, olyan korlát, amelyre nem tud hatni a gazdaságpolitika, mert erről mindig a külföldi befektetők döntenek. Az EU-n belül a válság azokat sújtotta legjobban, amelyeknek a legnagyobb a külső egyensúlyhiánya.

Makroökonómiai értelemben a mozgástér nem nőtt és nem csökkent, az egyik oldalon jelentkező hiányt pótolja a másik oldalon létrejövő többlet. Mégis, ezeket nem veszi figyelembe a nemzetközi elszámolás, ez pedig szakmailag elfogadhatatlan. Jelenleg az almát és a körtét hasonlítjuk össze. Amikor egy ország explicitté teszi államadósságát, tartósan magasabb kockázati prémiumot idéz elő. Az elemzők ugyanis nem rendelkeznek azzal a szofisztikáltsággal, amivel megkülönböztethetik az almát a körtétől. Ha a világ elfogadja, hogy 60 százalékos államadósság alatt jó egy ország, akkor azok az államok, amelyek komoly reformra szánják el magukat, kifejezetten rosszabb helyzetbe kerülnek. Ezt Magyarországon is figyelembe kell venni. Ezért ez az elszámolási rendszer elfogadhatatlan azok számára, akik más nyugdíjrendszert szeretnének bevezetni.

Surányi leszögezte: a kilencvenes években támogatta a ma érvényes nyugdíjrendszer bevezetését, most már nem mondana ilyen egyértelmű véleményt. A rendszer legnagyobb előnye, hogy segítségével le lehet szakadni az államról. És bár az előző kormány kiigazító politikája helyes volt, az a korábbi voluntarista lépések javítása volt. A helyzet nem változott, minden kormány azt hiszi, hogy belenyúlhat olyan szisztémákba, amelyeket harminc évig nem szabadna módosítani. Ami a nyugdíjpénztári öngondoskodást illeti: semi a felosztó-kirovó rendszer, sem a tőkefedezeti rendszer nem kezeli megfelelően kezelni az elöregedés problémáját és nem képes megőrizni a nyugdíjak reálértékét.

A Ratkó-generáció befizet a tőkefedezeti rendszerbe, túlkereslet alakul ki az eszközök iránt, harminc év múlva azonban a befizetők száma csökken, és így a kereslet is visszaesik. Így amit ma megtakarítunk, harminc év múlva sokkal kisebb hozadékot jelent. A reálgazdaság erős zsugorodása azt jelenti, hogy egyetlen állam vagy nyugdíjrendszer sem adhat garanciát a nyugdíjak reálértékének megőrzésére. Így az első tisztázandó pont: a nyugdíj értéke mindig a reálgazdaság aktuális teljesítményétől függ. Csak olyan rendszer lehet tisztességes, amely nem vállal garanciát, hanem amelyben a befizetésektől függ az egyes emberek nyugdíja. Nem biztos, hogy Magyarország teljes mértékben szembemegy a világgal a mai nyugdíj lépésekkel. Ha nem szent tehénként, korlátoltan néznénk a 3 százalékos költségvetési hiányt, akkor lehetséges, hogy kiderülne: Magyarország túlélhetne 3,5 százalékos hiányt, ha szufficites a folyó fizetési mérleg hiánya.