Világgazdaság Online

Ha szervezetünk működésében zavar támad, azaz megbetegszik, a nem kívánt állapot megszüntetése, valamint a súlyosabb következmények elkerülése érdekében akár magunk, akár kezelőorvosunk javaslatára általában gyógyszeres kezelést hívunk segítségül. Nem mindegy azonban, hogy az adott betegség kezelésére a kérdéses beteg esetében melyik gyógyszerre esik a választás. Ugyanis csak a készítmény hatásosságával és biztonságosságával kapcsolatos valamennyi adat birtokában lehet a legalkalmasabb gyógyszert kiválasztani. Ehhez a készítmény előállítójaként és forgalmazójaként szükségünk van annak alkalmazásával kapcsolatos valamennyi információra, így a biztonsági adatok folyamatos gyűjtésére, követésére és értékelésére, így lehet hozzájárulni a betegek számára a leghatékonyabb és legbiztonságosabb kezelés kiválasztásához. Minél több mellékhatás-bejelentés érkezik, annál több specifikus adat áll rendelkezésünkre, és annál pontosabban tudjuk meghatározni az adott készítmény előny-kockázati profilját. Így érhetjük el, hogy az egészségügyi szakember a megfelelő betegnek, a megfelelő időben, a megfelelő módon és adagban a megfelelő medicinát írja fel.
Elsősorban tudatosítanunk kell minden érintett fél számára, hogy a gyógyszereknek igenis lehetnek mellékhatásai, melyekről szükséges minél pontosabb tájékoztatást adni, illetve minél alaposabban tájékozódni. Másrészt nem elegendő a mellékhatások felismerése, a nem kívánt következményeket és tüneteket jelenteni kell, a páciensnek a kezelőorvosa, az orvosnak pedig az illetékes hatóság felé. A medicina mellékhatásainak kialakulása, illetve a gyógyszerszedéssel öszszefüggő lehetséges kockázatok minimalizálása a beteg, a készítményt felíró orvos, a forgalmazó és a hatóság közös érdeke.
Nemzetközi statisztikai adatok alapján Nyugat-Európában évente átlagosan egymillió lakosonként 200–250 gyógyszermellékhatást jelentenek be. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon évente 2–5 ezer bejelentésnek kellene beérkeznie az egészségügyi hatósághoz, az Országos Gyógyszerészeti Intézethez. Ehhez képest évente átlagosan 700-800 bejelentést regisztrálnak.
Ez jelentősen alacsonyabb az európai átlagnál, és ahhoz az adathoz viszonyítva is, hogy a kórházi felvételek egyötöde gyógyszermellékhatások miatt következik be. A kórházi kezelések során a páciensek mintegy öt százaléka tapasztal valamilyen mellékhatást. Az Európai Unióban az ötödik leggyakoribb halálok a gyógyszermellékhatás miatti elhalálozás. (Ebből is látszik, hogy teendő van bőven.)
A biztonságos alkalmazást befolyásoló tényezők optimalizálása összetett folyamat, ezért kiindulópontként szükséges a hazai gyógyszerhasználati szokások és mellékhatás-bejelentések megismerése és feltérképezése.
A sanofi-aventis/Chinoin kérdőíves felmérés formájában az országban elsőként gyűjtött széles körben adatokat a hazai orvosok farmakovigilanciával kapcsolatos ismereteiről, szemléletéről és gyakorlatáról. A kutatás 1029 orvost érintett, köztük többek között belgyógyászokat, háziorvosokat, kardiológusokat, neurológusokat, pszichiátereket, pulmonológusokat és reumatológusokat. Bár a megkérdezett orvosok döntő többségével a praxisa során már előfordult, hogy az általa javasolt, felírt gyógyszer valamilyen mellékhatást okozott a betegeinél, a jelentési hajlandóságuk azonban alacsony. Akármennyire is meglepő, az orvosok 50–80 százaléka még sosem jelentett be gyógyszermellékhatást, annak ellenére, hogy a bejelentés bizonyos esetekben kötelező. Még a legelkötelezettebbnek számító reumatológusok esetében is csak az orvosok kevesebb mint fele tett valaha is bejelentést.
Mivel a leggyakrabban a pszichiáterek, neurológusok és háziorvosok esetében fordul elő, hogy a beteg ismételten felkeresi kezelőorvosát, ők átlagosan hetente 1-2 olyan esettel találkoznak, melyet a szabályok szerint jelenteniük kellene. A belgyógyászok, pulmonológusok, reumatológusok ennél sokkal ritkábban, általában kéthetente, havonta találkoznak hasonló esetekkel. Fontos hangsúlyozni, hogy az alacsony bejelentési szám semmiképpen sem a szakmai szféra vagy az orvostársadalom hibája, a helyzet megváltoztatása közös feladat és felelősség! Az egészségügyi dolgozók vállán rengeteg felelősség nyugszik, mind fizikailag, mind pedig szellemileg túlterheltek. Ne felejtsük el, hogy mennyi olyan adminisztrációs feladatuk van, amelynek a gyógyításhoz nem sok köze van, de a különböző hatóságok felé kötelezően teljesíteniük kell.
Sokszor felesleges papírmunkának érzik az adminisztratív teendőket, így a gyógyszer mellékhatásainak bejelentésével járó procedúrát is. A mi feladatunk, hogy rámutassunk a bejelentési kötelezettség és hajlandóság jelentőségére, a farmakovigilancia fontosságára, mellyel olyan tapasztalati tudás birtokába juthatunk, amely irányt mutat a mellékhatásokat csökkentő innovatív kutatások, fejlesztések felé.
A gyógyszermellékhatások bejelentése ritka, különleges eseménynek számít, nem integrálódott a mindennapi gyógyítási folyamat és a napi rutinfeladatok közé. A jelentési hajlandóságot az adminisztrációs teher mellett a felelősségre vonástól való félelem is gátolhatja. Az orvosok többsége ugyanis attól tart, hogy a bejelentés után megvizsgálják, helyesen járt-e el, amikor a gyógyszert felírta. Sajnos ebben nem segítenek azok a „büntetések”, amelyek az orvosokat sújtják a gyógyszerfelírási szokásaikkal kapcsolatosan.
A válaszadók 60 százaléka tisztában van azzal, hogy a gyógyszerek mellékhatásaira fel kell hívni a betegek figyelmét, mert a megfigyelt és bejelentett mellékhatás egyaránt segíti a forgalmazót, a felírót és a felhasználót a gyógyszer jobb megismerésében. A megkérdezettek ezen elfogadóbb csoportja nem is érzi plusztehernek a bejelentéssel járó adminisztratív feladatokat. 47 százalékuk azzal is tisztában van, hogy bizonyos esetekben a bejelentés nem fakultatív, hanem kötelező jellegű, tekintve az eset súlyosságát.
A szakmai csoportok jelentési hajlandósága gyógyszermellékhatásokkal foglalkozó szakmai továbbképzésekkel ösztönözhető, ennek szükségessége a megkérdezettek 80 százalékánál már megfogalmazódott. Ha sikerül az érdeklődést felébreszteni a tevékenység iránt, és az egészségügyi szakembereknek nem csak az 53 százaléka fogja előremutató, innovatív, tudományos tevékenységnek tekinteni a gyógyszermellékhatások megfigyelését, észlelését és jelentését, akkor elsöprő változás remélhető a jelenlegi helyzethez képest.
A felelősségteljes gyógyszeralkalmazás azonban nem csak az orvosokra ró terhet, a beteg szerepvállalása éppoly jelentőséggel bír. Nagyon fontos, hogy a páciens minden esetben figyelmesen hallgassa végig kezelőorvosa tájékoztatását a javasolt kezelésről, kérdezzen, ha valamit nem ért, vagy ha bizonytalan a terápiával kapcsolatban. A betegtájékoztató figyelmes elolvasása, az utasítások és a gyógyszeradagolás pontos betartása mind-mind segítik a lehetséges mellékhatások elkerülését. Ha azonban váratlan vagy súlyos mellékhatást tapasztal, saját, illetve betegtársai gyógyulása érdekében haladéktalanul orvoshoz kell fordulni, és az ő utasításai szerint eljárni. A folyamat itt veszi kezdetét, hiszen az orvos csak a beteggel való konzultáció után tud bejelentést tenni a tapasztalt mellékhatásokról az Országos Gyógyszerészeti Intézetnek.
Éppen ezért tavaly egy reprezentatív kutatás formájában a fogyasztói társadalom jelentési hajlandóságát is megvizsgáltuk, melynek keretében 18 és 59 év közötti laikusokat kérdeztünk. A fogyasztók farmakovigilanciával kapcsolatos ismereteit és attitűdjét vizsgálva a 800 megkérdezett válaszai alapján kétféle laikus csoportot különíthetünk el.
A megkérdezettek 62 százaléka sorolható a jól informált fogyasztók körébe, őket elsősorban rendszeres vagy gyakori gyógyszerfogyasztás jellemzi, sokkal elfogadóbbak a mellékhatásokkal szemben, gyakran látogatják háziorvosukat, ennek következtében mellékhatás észlelése esetén is 90 százalékuk rögtön orvoshoz fordul, és a doktor utasításai szerint jár el.
A válaszadók mintegy 50 százaléka azonban nem fogadja el, hogy minden gyógyszernek lehetnek mellékhatásai.
Kevésbé informáltak, éppen ezért elutasítóbb magatartás jellemzi őket, és nem mennek el a kontrollvizsgálatokra. Hajlamosak idő előtt abbahagyni a gyógyszer szedését, nem tartják be az utasításokat, inkább alternatív gyógymódok felé fordulnak.
Az információhiány nagy problémát jelent. A beteg vagy közvetlenül az orvostól, gyógyszerésztől, vagy a betegtájékoztatón keresztül kaphat információt a készítménnyel kapcsolatos tudnivalókról. A gyógyszerfogyasztók több mint 40 százaléka azonban soha nem olvassa el a betegtájékoztatót, és mindössze 27 százalékra jellemző, hogy figyelmesen áttanulmányozza a rendelkezésre bocsátott írásos információkat.
A farmakovigilancia úttörőiként az első és legfontosabb feladatunk az edukáció. Az idén 100 éves fennállását ünneplő sanofi-aventis/Chinoin évtizedek óta elhivatott a farmakovigilancia iránt, így a vállalat számára a biztonságos gyógyszeralkalmazás alapvető kérdés.
A társadalom egészségtudatosságra való nevelése, az egészségügyi rendszer fogyasztó- és betegközpontú szemlélete, a prevenció és az innovatív megoldások iránti törekvés érdekében a gyógyszergyártók közül elsőként indítottunk átfogó kampányt az egészségügyet és a lakosságot felelősségteljesebb gyógyszerhasználatra sarkallva. Célunk, hogy mind a laikus, mind pedig az egészségügyi célcsoport döntő többségében mélyen gyökerező rezisztenciáját enyhítsük, majd idővel megszüntessünk.
A tavalyi év folyamán aktivitásainkkal az orvosok és az egészségügyben dolgozók oktatására helyeztük a hangsúlyt, az idén pedig minden eddigi kezdeményezés mellett a betegek eduká-ciója is előtérbe kerül.
2009-ben számos oktató jellegű szakmai publikációt tettünk közzé, edukációs anyagokat terjesztettünk, e-learning tanfolyamot indítottunk, szakmai fórumokon és konferenciákon oktattunk, és az újságírók számára médiaklubot szerveztünk.
Az aktivitások célja egy alapvető attitűdváltás és a mellékhatás-bejelentés tudományos tevékenységként való elfogadtatása. Reményeink szerint a kezdeményezésnek köszönhetően egyre több beteg számol majd be orvosának a tapasztalt mellékhatásokról, melynek következtében a szakmai csoportokban is nagyobb elkötelezettség alakulhat ki a mellékhatások hatósági bejelentésére. A biztonságosabb gyógyszeralkalmazás az egész társadalom érdeke, ehhez azonban komoly együttműködésre van szükség, melyben a beteg és az orvos is kiemelt szerepet játszik.