Világgazdaság Online

Az egészségügy kimaradt a piacgazdasági átalakításból, nem pótolták vissza a társadalombiztosítótól az államosításkor elvett vagyont, az ágazat ma is maradványérdekeltségű gazdálkodásra ítéltetett – jelentette ki Mikola István korábbi egészségügyi miniszter. Pedig Antall József kormánya idején, a kilencvenes évek legelején megszületett az országgyűlési határozat, hogy 300 milliárd forinttal kell kárpótolni a biztosítót, ám a vagyonjuttatás elmaradt. Úgy látja, noha csatlakoztunk az Európai Unióhoz, szabad a tőke, a munkaerő, a szolgáltatások áramlása, mégsem lettünk a közösség része. Demográfiai válság van, s meggyengült a szolidaritás, nem tudható például, hogy az állami vállalatok mennyi tb-járulékot fizetnek az egészségbiztosítónak.

Ma már annyira nagy a baj az egészségügyben és az oktatásban is, hogy kötelező félretenni a politikai csatározásokat, közös alapelveket kell és lehet elfogadni. Ezek között van a szolidaritás elvén nyugvó, az ellátás esélyegyenlőségét garantáló biztosító, ám meg kell határozni, milyen szolgáltatások járnak a járulékbefizetések fejében. Abban is egyezségre lehet jutni, hogy föl kell mérni a regionális népegészségügyi trendeket, és azok adják meg a reális egészségügyi szükségleteket, amelyekhez igazítani kell a kapacitásokat s allokálni a pénzügyi forrásokat. Tényeken alapuló egészségügyi ellátást kell teremteni.
Mindenki egyetért a szemléletváltás szükségességével. A következő kormánynak nagyon fontos feladata lesz a humánerőforrás megjelenítése a társadalomban. Pénzügyi mágusok ugyanis nem tudják megoldani a humán szféra gondjait, megteremteni az átalakításának feltételeit. Ezért ki kell emelni a minisztériumok rendszeréből a humán szférával foglalkozó tárcákat, hiszen egészséges emberek nélkül nincs gazdasági kibontakozás.
A volt miniszter szerint is szükség van a gyógyítás finanszírozásának átalakítására, ő úgy látja, hogy el kell törölni a kórházak és szakrendelők számára előírt teljesítménykorlátokat, mivel azok rendszeridegenek. Át kell térni a bázisfinanszírozásra, az ad kiszámíthatóságot a kórházi vezetőknek a tervezésben. Korrekt költséganalízis alapján kell meghatározni a gyógyítási díjtételeket, és a tb-finanszírozást szektorsemlegesen kell biztosítani a különféle tulajdonú intézmények számára. S nem csak hangoztatni szükséges, de megvalósítani is, hogy az egészségbiztosító végre valóban szolgáltatásvásárló legyen.
Mikola István úgy látja: a következő kormány megadja majd a lehetőséget, hogy javítsanak az ágazat helyzetén, amit segít, hogy soha nem látott európai uniós forrásokhoz jut az ágazat. E pénzek felhasználását azonban ugyancsak a tényekre alapozott finanszírozás mentén kell megvalósítani.