Világgazdaság Online

Először készült olyan kapacitástérkép a magyar egészségügyről, amely alapja lehet a rendszer átalakításának – szögezte le Nógrádi Tóth Erzsébet, a Világgazdaság egészségügyi szakújságírója, a konferencia házigazdája megnyitó beszédében. Emlékeztetett: nő a gyógyszercégek különadója és duplájára nő az orvoslátogatói díj, ezek a változások a teljes rendszerre hatással lesznek, csakúgy, mint a gyógyszerkassza radikális mérséklése.

Valószínűsíthető, hogy a beszállítók a jövőben már nem, vagy csak rövid ideig hiteleznek majd a kórházaknak. A konvergencia program és a Széll Kálmán Terv között ellentmondás feszült: 2015-re az egészségügy GDP-arányos részesedését 5,9 százaléka növelnék, ez a visegrádi országok átlaga. Csakhogy eközben 0,5 százalékkal mérséklődik az egészségügyi alap költségvetése, így nem tudni, hogyan érhetjük el az 5,9 százalékot úgy, hogy a jelenlegi mintegy 4,6 százalék tovább csökken – mondta el Nógrádi Tóth Erzsébet.

Az első szettet megnyertük - fogalmazott Szócska Miklós államtitkár, hozzátéve: nem árul el több részletet a fent említett GDP-arányos emelkedés elérésének módjáról, a tárgyalások folyamatban vannak. Még a nehéz döntéseket is sürgetik, de bizonyítékok nélkül nem kezdünk neki az átalakításnak - szögezte le az államtitkár. Annyi kiderült: az életpályacsoportokat életkor szerint rendeznék, a kötelező továbbképzési periódusban pedig ingyenesen hozzáférhetővé teszik a kötelező krediket megszerzését. Szeptember és december között születhet meg az új finanszírozási struktúra. Az államtitkára hangsúlyozta: az önkormányzati szektor adósságváltását nem az egészségügyi rendszer okozza - ez egyértelmű - mondta az államtitkár.

A magyar adósságszolgálat 1000-1100 milliárd forint, vagyis annyit költünk adósságfinanszírozásra, mint egészségügyre. A magyar államadósság finanszírozása tehát rendkívül drága. Ha az SZKT és a konvergencia program megvalósul, csökkenhet az államadósság és az államháztartási hiány, a makropálya pedig meghatározza az egészségügyre fordítható forrásokat is - mondta el Banai Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium költségvetésért felelős helyettes államtitkára.

A kormányt csak az vigasztalhatja, hogy az egészségügyi intézmények vezetői még náluk is kevésbé irigylésre méltó helyzetben vannak – mondta Rácz Jenő, a Kórházszövetség elnöke. 236 milliárd forintnyi forrást vontak ki az eddigi konvergencia programok az egészségügyből. Miközben a források jelentős gondot jelentek, az erőforrások tekintetében a humán helyzet a legnehezebb. Se rövid-, se hosszútávon nem mutatkozik kiút ezen a téren. Igaz – hangsúlyozta Rácz Jenő – a jelenlegi folyamat jóval kevesebb, mint konszolidáció. 60 milliárd forintot fog kitenni a kórházi adósságállomány, ez azt mutatja, hogy a rendszer alkalmazkodott a forráselvonáshoz, hiszen részben ellensúlyozta a 200 milliárdos mínuszt. A helyzet viszont nem javul, a beszállítók már az első negyedév végén követelik a tartozásokat. Nominálisan Magyarország nem költ sokat egészségügyre: ha a svéd modellt vesszük alapul, akkor duplázni kéne a gyógyszerkasszát. Ezt az ellátórendszer így és ennyiből nem lehet működtetni - szögezte le Rácz Jenő.

Csalódott vagyok az eddigi egészségügyi kormánytevékenység kapcsán - mondta Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke. A szakértő szerint az orvosok arra számítottak, hogy az ellenzékben, a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal keretében kialakított programot tekintik majd alapul és ehhez képest határozzák meg a forrásokat. Csakhogy a kormány a gombhoz szeretné varrni a kabátot, a gazdasági szűkösség határozza meg az egészségügy helyzetét. A MOK nyolc éve ismerteti a problémákat és bár az ágazatban most csend van, kérdés, hogy ez a béke vagy a haldoklás csendje-e. "A hallgatás és a tehetetlenség kényszerében" van az orvostársadalom Éger szerint, az elvándorlás óriási veszélyt jelent.

A magyar ipar húzóágazata a gyógyszeripar, a hazai cégek versenyképessége összemérhető a nemzetközi versenytársakkal – mondta el Bogsch Erik , a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének elnöke, a Richter vezérigazgatója.

Bármilyen szomorú, de egyesek azt hiszik, hogy a gyógyszertámogatást a gyártók kapják, holott ez a betegeknek jut. A keretösszeg több mint öt éve változatlan, a tervezett megszorítások 60 százalékkal csökkenti az állami finanszírozást. A támogatott gyógyszerek ára négy éve nem emelkedett, a gyógyszerkasszából egyre jelentősebb részt képviselnek a gyártói befizetések. A gyógyszerár-emelés elkerülhetetlen, ezt mutatja, hogy a közelmúltban meghozott döntések nyomán duplázódtak a betegek terhei. A gyógyszeriparban már 2003 óta alkalmazzák a külön befizetéseket, ez pedig nem tartható, a gyógyszerkassza növekedése nem hárítható át a cégekre. Ha a kutatás-fejlesztési helyzet nem javul, a hazai gyógyszergyártók kiszorulnak a piacról.

Az egészségügy a munkahelyek 10 százalékát adja, ezért ennek megfelelően kéne rá tekinteni - mondta el Erőss György, a Philips Magyarország orvosigazgatója. A közösségi egészségügyi kiadások terén az átlag alatt vagyunk, közel az európai minimumhoz, de az egyéni hozzájárulások terén közelítjük az európai számot. Ezért át kéne gondolni azt a feltételezést, miszerint a magyar egészségügy ingyenes. A számokból látszik: kórházi ágyunk bőven van, hiszen ez a finanszírozás alapja. A kórházak abban érdekeltek, hogy minél több ágyat tartsanak fel és nem a minőséget díjazza a rendszer. Vagyis a tevékenységet támogatják és nem az eredményt.

A százezer lakosra jutó MR és CT készülékek számát tekintve Magyarország az elmúlt pár évben még a környező országokhoz képest is lemaradt, CT-k esetében Magyarország az európai minimumot képviseli. A meglévő berendezések tehát sokkal nagyobb terhelés alatt vannak, ugyanakkor még mindig nincsenek teljesen kihasználva a finanszírozási korlátok, valamint a szakmai létszámhiány miatt. Szintén gondot jelent, ha egy készüléket egyszerre használjanak OEP- és magánfinanszírozottként, mert ez támadási felülete jelent az intézménynek. Holott a magánellátás bevonása jó módszer lehet a források növelésére. A képalkotó eszközök terén 2008 óta utolsó Magyarország a régióban, annak ellenére, hogy a legkorszerűbb berendezések is jelen vannak az országban.