Világgazdaság Online

- Hol tart ma Magyarország a bioüzemanyagok gyártása és felhasználása terén?
- Az adottságaink és a lehetőségeink továbbra is sokkal jobbak annál, mint amit kihasználunk. Az MBSZ álláspontja szerint Magyarországon évi 1,5 millió liter bioetanol előállítására lenne lehetőség, ám a tényleges gyártókapacitások ennek alig tizedét teszik ki. A Dunaföldváron a nyáron indult, újabb nagyberuházás után is csak lehetőségeink 20-25 százalékát fogjuk kihasználni, indokolt lenne tehát újabb ösztönzést adni a fejlesztéseknek.

- Miért sürgető a helyzet?
- Azért, mert a feldolgozóipar hiányában az egész mezőgazdaság jelentős bevételektől fosztja meg magát. Ha az alapanyagként felhasznált kukoricát önmagában exportáljuk, négymillió tonnás kivitelből nagyjából 500 millió eurós bevétellel számolhatunk. Etanolként ugyanez az összeg már egyből 900 millió euró, amely mellé még további 100 milliót számolhatunk a melléktermékként képződő DDGS takarmányként való értékesítéséből s az egyéb pótlólagos forrásokból. Ugyanakkor a szomszédos országokban szintén egyre ambiciózusabb bioüzemanyag-gyártási célokat fogalmaznak meg, s ha nem lépünk időben, fennáll a veszély, hogy a magyar mezőgazdaság a román, ukrán és szerb etanolüzemek alapanyag-beszállítójának a szerepébe szorul, a hozzáadott értékből képződő többletbevétel pedig a határainkon kívül keletkezik.

- Mit vár a kormánytól?
- Az Új Széchenyi-terv vitairatát látva reméljük, hogy az eddiginél nagyobb hangsúlyt kap a megújuló energiahordozók és a biomassza hasznosítása, ezen belül a bioüzemanyagok előállítása. A legfontosabb az átlátható és kiszámítható kormányzati stratégia megteremtése lenne, megfelelő beruházási pályázatokkal és olyan ösztönzőkkel – például adókedvezményekkel –, amelyek a hibrid autók mintájára a flexi-fuel gépjárművek elterjedését is segítenék.

- Mi a célszerűbb: a nagyüzemek vagy a kis és kis kapacitású etanolüzemek építése?
- Mindkettőnek megvan az előnye. Pusztán gazdaságossági oldalról egyértelműen a nagyüzemeknél van az előny. Amennyiben azonban a vidékfejlesztési szempontokat is szem előtt tartjuk, akkor érthető a kisüzemek létesítésének a támogatása is, igaz, csak ha előre végiggondoljuk, hogy az ezekből kikerülő termékek hová kerülnek, s esetleg más bioenergetikai és mezőgazdasági fejlesztésekkel is összekötjük őket a gazdaságossági mutatók javítása érdekében.

- Hogyan befolyásolja a gyártást az idei mezőgazdasági termés?
- Az előzetes jelentések szerint az idén mintegy 7,5 millió tonnás kukoricaterméssel lehet számolni. Ez ugyan valamelyest elmarad az előző két év rendkívüli, 9 millió tonnát megközelítő termésétől, de így is jóval meghaladja az ország 3-4 millió tonnás saját élelmiszer- és takarmánycélú felhasználását. Bőven van tehát kukorica, nem kell attól tartani, hogy emiatt nem jut elég takarmányozásra, vagy hogy árnövelő hatása lenne a bioetanol-előállításnak. Hosszú távon persze mindenképpen probléma a termés évről évre történő rendkívüli ingadozása. Ezen azonban csak a korszerűbb mezőgazdasági módszerek elterjesztésével, valamint az öntöző- és belvízvédelmi rendszer fejlesztésével lehet segíteni, amellyel az állam az egész mezőgazdaság működését kiszámíthatóbbá tudná tenni.

- Hogyan alakult a hazai E85-felhasználás az idén?
- Az értékesítésben áttörés következett be, hiszen Magyarországon 2007 közepén kezdték meg az E85-ös üzemanyag forgalmazását, s még egy évvel később is alig 25 helyen lehetett kapni, míg jelenleg már meghaladja a 300-at a 85 százalékban bioetanolt tartalmazó üzemanyagot árusító helyek száma annak köszönhetően, hogy az Avia, az Oil, az idén pedig az Agip kutakon is megkezdték a forgalmazását. Így az E85 felhasználása exponenciálisan nő, noha pontos adatok még nincsenek. A tendencia világszerte egyértelmű: egyre több nagy múltú, nemzetközi olajvállalat lép be a megújuló energiahordozók hasznosításába, ezen belül a bioüzemanyagok gyártásába és forgalmazásába, felismerve a területen lévő hatalmas fejlődési és gazdasági lehetőséget.