Világgazdaság Online

Számtalanszor elhangzik, hogy a kis- és középvállalkozások a jövő zálogai, hiszen ez az a vállalkozási forma, amely elég rugalmas a változások gyors követésére.
Azonban sajnálatos módon a k+f pályázati pénzek elosztásának nyomon követésekor azt vehetjük észre, hogy a kutatás-fejlesztés égisze alatt az esetek döntő többségében a vállalkozások tárgyi eszközökbe fektetnek a tudás helyett. Számtalan olyan eset fordul elő, amikor a legmodernebb high-tech eszközökkel felszerelt cégben a szervezeti struktúra és a folyamatok az egy évtizeddel ezelőtti működési modell képét idézik. Ezek a maguk idejében elfogadhatók voltak, viszont a mai felgyorsult világban már nem működőképesek. Jellemző például, hogy a felelősséget és hatásköröket alig vagy egyáltalán nem határozzák meg, a cégek döntő többségében a kezdeti időkben még szinte tökéletesnek bizonyuló, sokszor ráérzéses és központosított vezetés működik.
Nincsenek sarokszámok, nem tudják mérni a teljesítményt, és sokszor észrevétlenül folyik el az a pénz, amelyért a tulajdonos 14-16 órákat dolgozik. Egy ilyen léptékű változást viszont szinte lehetetlen belülről megvalósítani – ehhez külső szakemberre van szükség. Nem azért, mert nincs meg a cégben a tehetség vagy tudás – egyszerűen csak más tapasztalatokra van szükség és egy új, de a meglévő lehetőségekre alapozó működési mintára. Továbbá sok esetben a munkatársak jobban hallgatnak egy külső szakértőre, interim menedzserre, aki független a belső cégpolitikától, esetleges „hatalmi harcoktól”, valamint kialakult érdekviszonyoktól – osztotta meg a tapasztalatait Fekete István, a Magyar Interim Menedzsment Egyesület elnökségi tagja. Majd hozzátette: ilyenkor az egyik legnagyobb kihívás az interimek számára nemcsak magának a feladatnak a megoldása, hanem a gondolkodásmód megváltoztatása is. VG