Világgazdaság Online

A jövedelmezőség javulásának legfőbb gátja az alapanyagok folyamatos drágulása, amely előbb a növényi termékeket, majd – némi átmenettel – az állati eredetű termékeket érintette jobban. Minden olyan élelmiszer-ipari alág esetében, amely jelentős mértékben használ fel mezőgazdasági nyersanyagokat, az inputköltségek jelentős, sokszor drámai mértékben emelkedtek. További költségtényezők növekedése is sújtotta az élelmiszeripart – jószerével minden kiadás emelkedett. Ennek megfelelően nőttek az energiaárak, a bérköltségek, a szállítási költségek. Ezzel szemben a kimeneti árak, vagyis az átadási és végső fogyasztói árak ennél jóval kisebb mértékben tudtak csak nőni.

Ennek legfőbb oka, hogy az áruházláncok felé – néhány kivételes terméket leszámítva – csak rendkívül kismértékű áremelést lehet érvényesíteni, vagy azt sem. A kereskedelem hagyományos ellenállásán túl azért is verte vissza egészen a közelmúltig nagyobb erővel a feldolgozók áremelési kísérleteit, mert a fogyasztás amúgy sem nőtt. A lakosság alacsony vásárlóereje kikényszerítette az árak szinten tartását, ameddig ez még lehetséges volt.

Ez csak a legutóbbi időkben kezd összességében megváltozni, amelyet az élelmiszerek inflációja is jelez. A megnövekedett költségeket teljes mértékben áthárítani azonban szinte egészen lehetetlen, részben a már említett alacsony lakossági vásárlóerő miatt, részben mert a kereskedelem továbbra sem engedi a magasabb árak „tesztelését”.
Az élelmiszeripar terhei összességében az elmúlt időszakban nem csökkentek tehát, sőt, egyes kisebb adóknak – így a környezetvédelmi díjnak, az élelmiszerlánc-felügyeleti díjnak, a chipsadónak stb. – köszönhetően még nőttek is.

Az sem segített az ágazaton, hogy a foglalkoztatottak túlnyomó része abba a bérezési kategóriába tartozott, akinél bérkompenzációt kellett végrehajtani, amelynek elmaradása esetén az ezzel járó szankciókat egyes cégek nem merték vállalni. A tavalyi év problémái után – most már jól látszik – egy újabb áremelkedési hullám következik a takarmányféleségeknél, amely egészen biztosan jelentős hatást fejt majd ki az állati termékek előállítóira, így a feldolgozókra is.

A sertéshizlalók, a baromfitenyésztők és a tejtermelők részéről máris érkeznek olyan jelzések, amelyek azt mutatják: komoly baj kezd kialakulni. A feldolgozók körében évek óta esedékes konszolidáció ezzel valószínűleg felgyorsul a közeljövőben, ami előbb-utóbb elkerülhetetlenül egyes élelmiszer-ipari cégek csődjéhez fog vezetni. Várható tehát, hogy az élelmiszer-infláció második fél évi felpörgésével párhuzamosan – és ennek ellenére – lassan az élelmiszer-ipari feldolgozók fogják bezárni a kaput, és így az ágazat által foglalkoztatottak számának folyamatos leépülése tovább folytatódik.