Ázsia a sárkány évében: fő a nyugalom
A fejlődő Ázsia viszonylag jó teljesítményt nyújtott az utóbbi két év során. Kivezette a világot a 2008–09-es „nagy recesszióból”, 2010 folyamán 9 százalékos átlagos növekedést ért el, és lerakta egy mérsékeltebb – de a remények szerint fenntarthatóbb – fellendülés alapjait. A 2011-es esztendőben – az európai adósságválság és az élettelen amerikai fellendülés dacára – visszafogottabb, de még mindig erős, 7,5 százalékos átlagos növekedést produkált a térség.
A legnagyobb gazdasági kockázatot most az jelenti, hogy Európa pénzügyi akadályba ütközik és mély recesszióba esik, vagy az USA gazdasága fog stagnálni a választás évében. A piaci magatartást a volatilitás jellemzi, ezalól Ázsia sem kivétel. A befektetői gondolkodást inkább napi események határozzák meg, semmint a hosszabb távra szóló trendek. Ha az euróövezet válsága szuverén csődhöz vezet, akkor ez járványszerűen tovaterjedhet, szerte a világon. Ez súlyos csapást jelenthet mind Ázsia, mind más felzárkózó térségek számára, főleg ha elapadnak a pénzügyi források, megcsappan a kereskedelem és a tőkeáramlás. Az amerikai bankok tőkeemelésre kényszerülhetnek, hogy fedezni tudják európai kitettségüket. Bármely további válságjelenség ily módon ártana a globális kereskedelemnek és Ázsia gazdasági növekedésének.
Azt ennek ellenére ki lehet jelenteni, hogy a fejlődő Ázsia kifelé csekély mértékű pénzügyi sebezhetőséget mutat. Számos ország tud továbbra is folyómérlegtöbbletet és alacsony szintű külső adósságot felmutatni, miközben nagy összegű devizatartalékokat őriz. A térség nagy részében a bankrendszer egészséges alapokon áll, magas szintű a tőkeellátottság és – legalábbis jelenleg – alacsony arányú a behajthatatlannak látszó hitelek aránya.
Mindez nagyobb manőverezési lehetőséget kínál Ázsia számára egy esetleges válság idején. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy – mint azt a 2008-as esztendő is mutatta – Ázsia nem tudott teljesen lecsatolódni a Nyugatról. Az európai vezetőknek ezért most felelősen kell gondolkodniuk és cselekedniük, illetve keményebben dolgozniuk a válság megoldásán. Európában nyilvánvalóan megvan a politikai és a pénzügyi potenciál a saját nehézségei megoldására, akár az európai, akár a nemzetközi pénzügyi intézmények segítségét igénybe véve.
Lehet azonban valami, amit éppen Európa tanulhatna el Ázsiától, ahol az 1997–98-as pénzügyi válságra adott válaszként a politikusok lépéseket tettek a zavarok által sújtott pénzügyi rendszerek – főleg a bankhálózat – konszolidálására, zsugorodásának elősegítésére és szerkezeti átalakítására. Ez nem ment könnyen, de a külső környezet akkor kedvező volt a kilábaláshoz. Egy évtizeddel később Ázsia elégséges megtakarításokkal és fiskális mozgástérrel rendelkezett, hogy ösztönözni tudjon egy gyors és szilárd kilábalást olyan körülmények között, amikor a globális gazdaság motorja „köhögött”. Most Európán a sor, hogy végrehajtson egy fájdalmas kiigazítási folyamatot, ha helyre akarja hozni a gazdasági rendszerét.
Tekintettel a térségben meglévő nagyarányú megtakarításokra, az ázsiai gazdaságok részt tudnak venni külső pénzügyi segélycsomagok összeállításában. Amit azonban a térség leginkább megtehet, az nem más, mint a saját robusztus növekedésének a fenntartása. Ez azt is jelenti, hogy az ázsiai fejlődőknek törekedniük kell a növekedés kiegyensúlyozására, csökkenteni kell függőségüket a kiviteltől, nagyobb súlyt fektetve a belső fogyasztásra és felfuttatva az importkeresletet. A fő kihívást ebben a belső kereslet növekedésének megőrzése jelenti.
Ha Ázsia felül tud kerekedni a rövid távú nehézségein, és a globális pénzügyi piacok is stabilizálódnak, akkor a térség fényes kilátások előtt áll. Az idei GDP-növekedés várhatóan a 7 százalékos ütem felett marad. Az Ázsiai Fejlesztési Bank minapi jelentése szerint az évszázad közepére Ázsia várhatóan a globális kibocsátás mintegy 52 százalékát adja.
Ez azonban még nem tekinthető eleve elrendelt kimenetelnek. Középtávon a kontinens több kihívással is kénytelen szembenézni, ezek sorából kiemelkedik az egyenlőtlenség növekedése. Az évek óta tartó fellendülés egyre nagyobb jövedelmi és vagyoni eltéréseket váltott ki. Az egyenlőtlenségek mérésére használt Gini-koefficiens a kínai városi lakosság körében az 1990-es 25,6-ről 2005-ig felment 34,8 pontra. Ez jelentősen eltér a térségben korábban tapasztalt folyamatoktól, mert még a nyolcvanas években is mérséklődött az egyenlőtlenség.
A belső egyenlőtlenség súlyos kockázatokat tartogat a társadalmi stabilitásra nézve, és a hoszszú távú növekedési kilátásokat is romba döntheti. A kormányoknak ezért arra kellene törekedniük, hogy a növekedés áldásaiba mindenki bevonjanak, nőket, szegényeket és távoli, elszigetelt körzetekben élőket egyaránt. Ázsia gyorsan öregedő lakosságának külön szociális védelemre van szüksége, emellett általában is javítani kellene a hozzáférést a gyógyellátáshoz és a képzéshez. Ez önmagában is segíthetné a kiegyenlítődés folyamatát, és erősíthetné a globális fellendülést.
A növekvő egyenlőtlenség nem kizárólag ázsiai jelenség. A folyamat itt az 1997–98-as pénzügyi válság után erősödött fel. A jelenséggel szemben azonban Európa sem lesz védett, ezért ott arra kellene törekedni, hogy a jelenlegi válságból való kilábalás után a mindenkit bevonó növekedés korszaka jöjjön el. Amint belépünk a sárkány évébe, Ázsia legfőbb hozzájárulása a nyugodt, érzékeny és óvatos megközelítés lehetne, csillapítva bármely globális válságjelenség hatását, és fenntartva a saját gazdasági átalakítását és fejlődését.
Copyright: Project Syndicate, 2012.
www.project-syndicat201
