Stiglitz: Élet vs profit
A szellemi alkotások jogában járatlanok számára a válasz nyilvánvaló: nem. A génjeink a saját tulajdonaink. Egy társaság legfeljebb az általa kidolgozott genetikai vizsgálat alapját képező eljárást helyezheti oltalom alá, és a kutatás és fejlesztés számottevő költségei miatt erre valóban joggal tarthat igényt.
A Myriad Genetics azonban ennél többet követel: ez emlőrákkal összefüggésbe hozott két kritikus gén vizsgálatához való kizárólagos jogot. A cég ezidáig könyörtelenül ki is kényszerítette ezt a jogot, annak ellenére, hogy tesztje gyengébb, mint az, amelyet a Yale Egyetem kutatói dolgoztak ki, és amelyet a Yale olcsóbban végezne el. A következmények tragikusak. Az alapos, elfogadható áron elvégezhető, a magas kockázatra időben figyelmeztető teszt életeket ment. Egy ilyen teszt elmaradásáért sokan az életükkel fizetnek. A Myriad kiváló példája annak az amerikai vállalatnak, amelynél a profit mindenek fölött áll, beleértve az emberéletet is.
Az eset különösen megrendítő. Normális esetben a közgazdászok úgy érvelnek: ha a szellemi alkotásokra vonatkozó jogrendszer gyengébb, az csökkenti az újításra való késztetést. Ironikus viszont, hogy azt, amit a Myriad felfedezett, mindenképpen felfedezték volna – köszönhetően a modern tudomány egyik legjelentősebb vívmányának, az emberi génállomány teljes feltérképezésének, amit a kormányok nagy összegekkel támogattak.
A társadalmi haszon, ami abból ered, hogy a Myriad ugyanazt valamivel korábban fedezte fel, eltörpül azok mellett a költségek mellett, amelyek a cég érzéketlen profithajhászásából erednek.
Egyre többen mutatnak rá, hogy a szabadalmi rendszer jelenlegi formájában nem csupán ki nem mondott társadalmi költségekkel jár, de – miként a Myriad génszabadalmai is bizonyítják – nem tudja maximálni az innovációt sem. A gének analizálásához szükséges technológiát végül is nem a Myriad találta fel. Ha ezek a technológiák szabadalmi oltalom alatt állnának, a Myriad felfedezései sem biztos, hogy megvalósulnak. Szabadalmainak szigorú védelmével ráadásul a Myriad megakadályozta, hogy mások a szóban forgó gének jelenlétét kimutató jobb és pontosabb teszteket dolgozzanak ki. Az érv egyszerű: minden kutatás korábbi kutatásokon alapul. Egy rosszul kidolgozott szabadalmi rendszer – mint amilyen a jelenlegi – képes megakadályozni a kutatások folytatását.
Ezért nem lehet szabadalmi oltalom alá venni alapvető matematikai eredményeket. És ezért mutatják a kutatások, hogy a génszabadalmak ténylegesen lassítják a génekre vonatkozó ismeretek bővülését: az új tudáshoz a korábbi ismeretek jelentik a legfontosabb inputot, márpedig a szabadalmak éppen az utóbbiak való hozzáférést teszik lehetetlenné. Szerencsére a legfontosabb felfedezéseket nem a profit, hanem a tudás keresése motiválja. Ez áll a legfontosabb felfedezésekre és találmányokra, a DNS-re, a lézerre, az internetre és így tovább.
Egy másik egyesült államokbeli eset rámutatott a szabadalmi monopóliumok egyik nagy veszélyére: a korrupcióra. Mivel az árak messze meghaladják a korrupciós költségeket, hatalmas profit érhető el, ha meggyőzzük a gyógyszergyártókat, a kórházakat vagy az orvosokat arról, hogy térjenek át a mi termékeinkre. Az egyik New York-i kerületi ügyészség nemrégiben eljárást indított a svájci Novartis ellen, amiért éppen ezt tette: törvénytelen jutalékot adott orvosoknak, megszegve egy hasonló ügy három évvel ezelőtti rendezése során tett ígéretét. A gyógyszergyártók csak az USA-ban dollármilliárdokat fizettek ki bírósági ítéletek nyomán, illetve a szövetségi vagy valamelyik állami kormánnyal történő megállapodás keretein belül.
Az USA-ban és más fejlett országokban sajnos a szellemi alkotások joga szigorodik. Emiatt a szegény országok nehezebben férnek hozzá ahhoz a tudáshoz, amelyre a fejlődéshez szükségük lenne. Emberek százmilliói pedig, akiknek nincs elég pénzük, hogy kifizessék a gyógyszergyártók monopolárait, nem jutnak hozzá életmentő generikus készítményekhez.
A kérdés napirendre kerül a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) jelenleg is zajló tárgyalásain. A WTO szellemi tulajdonra vonatkozó megállapodása (TRIPS) szerint a „rugalmasságot” arra a 48 legkevésbé fejlett országra is kiterjesztik, amennyiben ezek államok ezt kifejezetten kérik. A szóban forgó országok kérték – az USA és Európa azonban halogatja az elköteleződést.
A szellemi alkotások jogát mi alkotjuk meg, a célja pedig mintha az lenne, hogy a társadalmi jólétet javítsa. A kiegyensúlyozatlan szabályozás azonban a hatékonyság kárára megy – monopolprofit, a tudás bővülésének korlátozása –, ami lassítja az innovációt. Az amerikai szabályozás, miként az is, amelyet az USA a TRIPS megállapodáson keresztül a világra akar erőltetni, kiegyensúlyozatlan. Reméljük, hogy a Myriad-ügyben hozott döntésével a Legfelsőbb bíróság egy ésszerűbb és emberibb keret kialakításához járul majd hozzá.
Copyright: Project Syndicate, 2013.
www.project-syndicate.org
