Világgazdaság Online

Az összeomlást sikerült megelőzni az összesen 5000 milliárd dollárt kitevő bankmentő akciókkal és további ezer milliárd dollárnyi keynesi élénkítő programokkal. Az IMF előrejelzései szerint a globális GDP a 2009-es 0,6 százalékos csökkenés után az idén várhatóan 4,6, 2011-ben pedig 4,3 százalékkal növekszik, ez gyorsabb, mint az utóbbi három évtized átlaga.

Az európai adósságválság mindazonáltal fennmaradt, és a piacoknak nincs bizalmuk a jelenlegi nyugalom ellenére sem. A feszült pénzügyi helyzetben lévő államok által fizetett kockázati felárak magasak. A tízéves német állampapírokhoz viszonyított görög kamatfelár augusztus 20-án 8,6 százalékon állt, ez magasabb, mint az április végi, amikor Athén gyakorlatilag fizetésképtelenné vált, és uniós szintű mentőcsomagot kellett a részére összeállítani. A felár Írország és Portugália esetében is növekedett, jóllehet július végén még úgy látszott, hogy az EU, az euróövezet tagállamai, az IMF és az Európai Központi Bank által összeállított gigantikus – 920 milliárd euró összegű – mentőcsomag megnyugtatja a piacokat.

A világ országait jelenleg két csoportra lehet osztani. Vannak, amelyek erős fellendülésnek néznek elébe, míg mások lemaradnak és további problémák felbukkanását jelzik. Az előző csoportba tartoznak a BRIC államok: Brazília, Oroszország, India és Kína. Oroszországban a kilábalás nehéz és bizonytalan volt, az idén mégis 4,3 százalékos növekedés várható ott. A bajnok Kína marad a 10 százalék körüli várható expanzióval.

A második csoportba a súlyos adóssággal küszködő országok tartoznak, az élükön az Egyesült Államokkal. Bár itt a növekedés az idén 3,3 százalék, jövőre pedig 2,9 százalék lesz, ami nagyjából megfelel az utóbbi harminc év átlagának, az irányzat mégsem tekinthető önfenntartónak, mert 11 százalékos GDP-arányos idei fiskális deficiten alapul, amely várhatóan jövőre sem megy 8,2 százalék alá. Az USA munkanélküliségi rátája ugyan nem növekszik tovább, a jelenlegi 9,5 százalékos arány az ottani viszonyokhoz képest azonban rendkívül magas, közel duplája a recesszió előttinek. Emellett továbbra is problémás marad az ingatlanpiac, amelynek összeomlása a válságot kiváltotta. Mindennek negatív hatása lesz az amerikai fogyasztásra, az építőiparra és a bankrendszerre nézve.

A legújabb bankreformtörvények ellenére az USA nem tudta felszámolni a tőkepiac strukturális hiányosságait. A fő probléma a beáramló tőke megcsappanása, mert a jelzáloggal fedezett értékpapírok és a rájuk épített származékos termékek lényegében eladhatatlanokká váltak külföldön. Ezeknek a papíroknak a piaca egyszerűen dezintegrálódott, a kibocsátásuk a válság évei során 97 százalékkal – 1900 milliárdról 50 milliárd dollárra – esett. A múlt év lakásfinanszírozásának csaknem egészét (95 százalékát) az állami hitelezőként számon tartott Fannie Mae, Freddie Mac és Ginnie Mae intézményen keresztül folyósították, hogy elkerülhető legyen az amerikai gazdaság teljes összeomlása.
Európában szintén eléggé vegyes a kép. A korábbi boomállamok – Görögország, Írország, Spanyolország – gazdasága továbbra is recesszióban van, és a GDP-jük egy ideig még várhatóan zsugorodni fog.

Az EU egyik legnagyobbjának tekintett spanyol gazdaságban a munkanélküliségi ráta 20 százalékra ugrott, és a javulás jelei továbbra sem láthatók. Az ország GDP-jének zsugorodása tavaly 3,6 százalék volt, az idén várhatóan 0,4 százalék lesz. Finnországban, Nagy-Britanniában és Olaszországban az átlagostól elmaradó ütemű növekedésre kell számítani.

Európa legnagyobb gazdasága, a németországi meglepően erős fellendülést produkált. A gazdasági ciklusok jellemzésére használt Ifo-index egyértelműen a „boomsávban” mozog, mind a jelenlegi helyzet megítélését, mind a jövőbeni kilátásokat illetően. Történetének ötven éve során a mutató soha nem emelkedett olyan meredeken, mint az utóbbi 12 hónapban. Németország – amelyet sokáig Európa sereghajtójának tekintettek – várhatóan 3 százalékos gazdasági bővülést produkál az idén, szemben az EU egészének 1,1 százalékos átlagával. Az ország munkaerőpiaca szintén csodának tekinthető fordulatot mutat: a munkanélküliségi ráta 7 százalékon áll, ez már a legutóbbi boom idején elért szint alatt van, és várhatóan tovább esik. A másik oldalon áll viszont Franciaország, Európa második legnagyobb gazdasága, amely lényegében vergődik. A munkanélküliségi ráta 10 százalék, ez rosszabb, mint a legutóbbi, 2004–05-ös mélypont idején volt. A növekedés várhatóan 1,3 százalék körül lesz.

A világ ilyen megosztottságának magyarázata abban rejlik, hogy egyes államok – Görögország, Spanyolország, USA – hosszú ideig élvezték a hatalmas tőkeimportra alapozott boom időszakát, most azonban egyre nagyobb nehézségek árán jutnak csak külföldi forrásokhoz. Velük szemben állnak a korábban tőkét exportáló államok, amelyek most dúskálnak a likviditásban, mert a tőke óvakodik a korábbi túlzások következményeitől terhelt államoktól. A kedvezőbb helyzetben lévők rendelkezésére álló bőséges hitel pótlólagos fogyasztást és beruházásokat indukál, ami fellendüléshez vezet.

A nyugati világ jelenleg egyfajta portfóliókiegyensúlyozást hajt végre, ezzel egyidejűleg visszájára fordul a növekedési ráták sorrendje a válság előtti állapothoz képest. A korábbi bajnokok bicegnek a futópályán, a hajdani teknősbékák pedig gazellaként szökellnek.

A szerző a müncheni Ifo gazdaságkutató intézet igazgatója

Copyright: Project Syndicate, 2010
@ www.project-syndicate.org