Az említett idézet egyébként az Új kiegyezést! címet viselő írásnak abban a részében található, ahol épp a demokrácia és a szabadság korlátozásával vádolják a jobboldalt.

De merre is van az „előre”? Mert ha visszatekintünk az elmúlt hét és fél évre, akkor azt láthatjuk, hogy – kissé leegyszerűsítve – a második ciklus végére nagyjából sikerült helyrehozni azt, amit az elején elrontottak a szocialista vezetésű kormányok. Kivéve a közben felhalmozódott adósságot: azt ugyanis még évekig nyögnie kell a gazdaságnak. Lehet persze a válságra meg annak sikeres kezelésére hivatkozni, de a kényszer nélkül valószínűleg még rosszabb lenne a helyzet.

Ilyen teljesítmény után természetesen nehéz hihető és értelmes programmal előállni. Ilyenkor már valóban csak olyanokat lehet idézni, mint tette azt a kongresszuson Lendvai Ildikó pártelnök: „Gyújtsd meg emléked, s lásd magad a fénybe” (sic!).
S míg a küldöttek megpróbálták Dante sorait saját sorsukra értelmezni, közben elkeseredett harc folyt a listás helyekért.
A fő kérdés ugyanis mostantól legtöbbjük számára az, ki lesz képes a következő parlamenti ciklusban átszállni az MSZP hajójáról a mentőcsónakba. Programnak ez sem utolsó.