Világgazdaság Online

A Mol kilépése nem meglepetés, mivel mindvégig passzív résztvevője volt a feltárási folyamatnak – főleg, ha a méreteihez és lehetőségeihez viszonyítunk –, így inkább amolyan sajátos „állami garanciaként” jelent meg az Exxon mögött. Ráadásul a Molnak vannak saját, kisebb mezői, ahol teszteléseket végezhet, ezért a nagyobb volumenű kitermelés beindulásáig nincs rászorulva a Falcon által birtokolt koncessziós területeken való tevékenységre.

Az Exxon döntése azonban teljesen más alapokon nyugszik. Lépésük annak fényében válik igazán érdekessé, ha megvizsgáljuk az XTO Energy alig két hónappal ezelőtt végrehajtott akvizícióját, melynek során az olajipari mamut 41 milliárd dolláros részvénycserével szert tett az amerikai kitermelő cég tulajdonjogára. Az XTO a világ legnagyobb olyan független cége volt, amely a nem konvencionális gáz- és olajkészletek kutatására és kitermelésére specializálódott. 23 éves története során bámulatos, az iparágban szinte egyedülálló technológiai know-how-ra tett szert, mindemellett nagy menynyiségű és ígéretes kitermelési koncessziókat birtokolt, főként az amerikai kontinensen.

Emellett amolyan „renitens” cégként tartották számon, miután nem ez volt az első ellene irányuló felvásárlási próbálkozás. A pénzügyi válság hatására mélybe zuhant kőolaj világpiaci ára azonban alaposan megviselte. A nem konvencionális gázkészletek utáni kutatás és kitermelés átlagosan 100 dolláros hordónkénti kőolajár mellett válik rentábilissá, így a 2009 elejére megnegyedelődött árak az egész iparágat megrázták, sorban állították le az új kőolaj- és földgázlelőhelyek utáni kutatásokat. A trend a hagyományos készletek feltárását is érintette, sőt jelenleg is befolyásolja azokat.

Ha figyelembe vesszük az XTO felvásárlását és azt a tényt, hogy a kőolaj ára újra 100 dollár közelébe került, nehéz magyarázatot találni arra, miért hagyott fel hazánkban az Exxon a kutatásokkal egy sikertelen fúrási kísérletsorozat után. A fúrások a tavalyi év folyamán futottak jégre, amikor az Exxon még nem birtokolta a technológiát, melyet azonban tőkeereje folytán megvásárolhatott volna olyan fúrástechnológiai cégektől, mint a Halliburton vagy a Schlumberger. Számos ágazati szakértő szerint az általuk használt technológia alig különbözött attól, amelylyel a Falcon az ezt megelőző években nem tudott átütő eredményeket elérni. Mindezek ismeretében nem meglepőek a Földeák-1 kút fúrása során tapasztalt kudarcok, melyek miatt ideiglenesen le kellett állítani a kutatásokat.

Ebben a jellemzően magas kockázatú iparágban ritkán szokták a feltárási időszak legelején elhagyni a projektet, főleg, ha azt olyan több évre visszanyúló, független szakértői eredményekkel alátámasztott kutatások előzték meg, mint a makói gáz esetében.

Nem zárható ki az a forgatókönyv sem, hogy az Exxon feltételezhető kockázatelemzése során támasztott kilépési ingerküszöböt haladta meg az a hányados, melyet az eddigi költségekből és a felszínre hozott gáz jövőben várható profitjából kaptak. Ugyanakkor fennáll annak a lehetősége is, hogy az energetikai konjunktúra csúcsán tető alá hozott megállapodás túlzottan nagyvonalúan kezelte a kutatások költségeit, és a jelenlegi nyersanyagárak mellett egyszerűen nem éri meg az Exxonnak a további invesztíció. Az is lehetséges, hogy az XTO felvásárlásával szerzett amerikai kutatási területek kívánatosabbak és feltételezhetően olcsóbbak, mint a geológiai okokból drágábban kitermelhető európai nem konvencionális készletek, ahol ráadásul egy erős konkurens, nevezetesen az orosz import van pozícióban.

Ennek részben ellentmond az a tény, hogy Európa messzemenően a legígéretesebb gázpiac, mivel a háztartások zöme rá van kötve a gázellátó rendszerre, és az emberek hozzászoktak az eddig olcsó és kényelmes fűtési módszerhez. Ráadásul a villamosenergia-termelés is egyre jobban függ a megbízható és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázmotoros technológiáktól. Az sem elhanyagolható tényező, hogy ezen a piacon a legmagasabbak a fogyasztói árak, és a jövőben tendenciaszerű igényszint-növekedés prognosztizálható, valamint biztos, jól fizető partnerek vannak jelen. Ezzel szemben például az amerikai piac telítettebb, a háztartások messze nincsenek olyan függőségi viszonyban, mint európai társaik, és jellemző az alacsonyabb árszínvonal is.
Mivel több variáció is szóba került a kilépés okaként, nehéz eldönteni, valójában mi rejlik a döntés mögött. Ezt valószínűleg még jó ideig jótékony homály fedi, ahogyan a Falcon új lehetséges partnereinek kilétét is, miután a kanadai cég nyilvánvalóvá tette, hogy folytatni kívánja a kutatásokat.

Bár a hazai nem konvencionális gáz jövője egyelőre kétségessé vált, a jelenlegi alacsonyabb fokú érdeklődés okát leginkább a válság miatt visszaesett igényszintben kell keresni, hiszen az elmúlt évben hatalmas tartalékkapacitás alakult ki például a kőolaj világpiacán, amely az árakat is a mélybe lökte. Ezáltal a nehezebben hozzáférhető készletek feltárása időlegesen kikerült az elsődleges prioritási körből, amely egy W alakú válság vagy lassú kilábalás esetén nem fog érezhető hatást kiváltani. Egy esetleges V alakú recesszió felszálló ágában azonban a hirtelen megnövekedő nyersanyagéhség újra égbe szökő árakat és bizonytalan ellátást eredményezhet. Magyarország kóros importgázfüggőségére a diverzifikáció csak sebtapasz, nem gyógyír, egy sikertelen próbálkozás miatt pedig nem érdemes temetni az álmokat.

A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője