Világgazdaság Online

A balkáni ország eltökélten igyekszik teljesíteni a maastrichti kritériumokat, célja, hogy 2013-ban bevezesse az eurót. Szerintünk a bolgár ERM II-részvétel és euróbevezetés kulcsfontosságú üzenet lesz, amely a közös valutát bevezetni szándékozó többi kelet-európai EU-tagállam gazdaságpolitikáját is befolyásolja az elkövetkező években.

Az ERM II-csatlakozásnak nincs semmilyen kézzelfogható, tisztázott feltételrendszere, ez azt jelenti, hogy a végeredmény politikai és szakmai döntés is egyben. Szerintünk a bolgár ERM II-döntés kapcsán számos közgazdasági aggály merülhet fel, annak ellenére, hogy Bulgária 2011–12-re eleget tehet a konvergenciakritériumoknak. Az alábbiakban ismertetett problémáknak hazánk szempontjából is fontos tanulsága lehet: az euró bevezetésének nemcsak a kritériumok teljesítésére kellene koncentrálnia, hanem a gazdaságpolitika minőségi javítására is.
Mivel Bulgária az Európai Unió legszegényebb tagállama az egy főre jutó GDP alapján, a Balassa–Samuelson (BS)- és/vagy a Baumol–Bowen (BB)-hatás miatt az országban hosszabb távon valós veszély lehet az inflációs nyomás. Ennek oka, hogy a még kelet-európai mércével mérve is alacsony bolgár bérek a közös valuta bevezetése után kisebb tranzakciós költségek mellett kínálnának költségelőnyt a külföldi befektetőknek. Ez egyes ágazatokba további jelentős összegű működőtőke-beáramlást eredményezhet, ami kiemelkedő termelékenységnövekedéshez vezethet. A BS- és a BB-hatás lényege, hogy a bérnövekedés azokba az ágazatokba is begyűrűzik, amelyekben nem tapasztalható hasonló mértékű termelékenységbővülés. A végeredmény éveken át tartó inflációs nyomás lehet (bérinfláció).

A szakirodalomban elsősorban a verseny- és a közszféra gyakorlati összevetésében merül fel ez a kettősség, de a magánszférán belül is jelentős különbségek mutatkozhatnak a termelékenységben. A probléma az ökölvívásból ismert „mérlegelési problémát” veti fel: elegendő-e egyszer teljesíteni a feltételeket (ahogyan ökölvívók lefogyasztanak a mérkőzés előtt), s utána nem megfelelni a kritériumoknak, azaz a hasonlatban: a mérkőzésen jóval a mérlegelési súly felett szorítóba lépni. Habár az eurózóna feltételezhetően nem roppanna össze a bolgár bérinflációs nyomás miatt, a kérdés inkább elvi: csatlakoz-hat-e egy kritériumok szempontjából hosszú távon instabilnak tekinthető tagállam a valutaövezethez?
Aggodalomra adhat okot a külső egyensúlyhiány kérdése. 2008-ban Bulgária a GDP 24,5 százalékának megfelelő folyó fizetésimérleg-hiányt halmozott fel (ugyan 2009-ben jelentős korrekció ment végbe, de még a tavalyi hiány is a GDP 8,6 százalékára rúgott), ennek fenntarthatatlansága megkérdőjelezhetetlen. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy az utolsó, 2008-as konvergenciajelentésekben további tényezők között ezt is figyelembe vették, de továbbra is kérdéses, hogy az euró bevezetésénél tolerálják-e majd a magas külső deficitet. A balti országok példája mutatja, hogy a rekordszintű folyó fizetésimérleg-hiány brutális korrekciót eredményezhet, és a nominális kritériumok hosszabb távú teljesítését is aláaknázza szélsőséges külső egyensúlyhiány esetén.
Másrészt, ahogyan a szakirodalom többször felvetette, a kritériumok elavultak. Az 1990-es évek legelején megszövegezettek óta sokat lépett előre a közgazdaságtan, és az európai jog nem tartott lépést vele. Az államháztartás mutatói lényeges indikátorok az egyensúly elemzése szempontjából, de a magánszektor eladósodásának a vizsgálata nélkül nem feltétlenül elégségesek, különösen a feltörekvő gazdaságokban. A maastrichti konvergenciakritériumok még az 1980-as években virágzó Lawson-doktrínára épültek, amely kimondja, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya nem problematikus, ha a magánszektor beruházásainak a növekedése vagy megtakarításainak a csökkenése okozza. Az 1994–95-ös mexikói válság és az 1997–98-as ázsiai krízisek bebizonyították, hogy a magánszektor beruházási döntései és nettó finanszírozási pozíciója az államháztartáshoz hasonlóan szintén fenntarthatatlan külső hiányhoz és súlyos pénzügyi válsághoz vezethetnek.
Ha Bulgária az elkövetkező fél évben belép az ERM II-be, akkor 2012-ben nehéz helyzet elé nézhetnek a brüsszeli döntéshozók, ha lassítani akarják a kelet-európai euróbevezetést. A 2012-ben elkészülő konvergenciajelentésekben a kritériumokat Bulgária jó eséllyel teljesíti. Ez azonban – a fent leírtak miatt – korántsem biztos, hogy hosszú távon fenntartható teljesítésre utal. A kritériumoknak való megfelelés esetén nehéz volna megindokolni az esetleges elmarasztaló döntést, különösen úgy, hogy az eurózóna jelenlegi tagjai a feltételeket várhatóan évekig nem tudják teljesíteni. Egy elmarasztaló döntés negatív üzenet lenne Kelet-Európa számára. Régiónkban számos ország célja a közös valuta bevezetése, hiszen az védőernyőt nyújt, csökkenti a külső sérülékenységet (gondoljunk a hazai devizahitelekre). Amennyiben Brüsszel láthatóan gátolni fogja a zóna bővítését, nemcsak a belső konszolidálása érdekében tesz lépést, de a kelet-európai gazdasági stabilitást is nehezíti, mivel elveszi a belépni szándékozók elől a követendő célt. Nem zárható ki, hogy az eurózóna a nemzetközi pénzügyi bizonytalanság és a megugró euróövezeti adósságállomány (Görögország) miatt elsőként a nyugat-európai fiskális helyzetet javítaná, s ez a kelet-európai euróbevezetési folyamat lassításához vezethet. A bolgárok vizsgálata ezért több mint rutinszerű ellenőrzés. Ha a balkáni gazdaságot érettnek minősítik, akkor a zöld jelzés nekünk is szól: a gazdasági válság ellenére sem gátolják a magasabb fokú kelet-európai integrálódást.

A szerző a Takarékbank elemzője, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója