Világgazdaság Online

Magyarországnak már jóval a világgazdasági válság kirobbanása és begyűrűzése előtt sikerült konvergenciapálya helyett inkább divergenciapályára állítani magát. Az utóbbi négy év konvergenciaprogramjait górcső alá véve ráadásul nemcsak az tűnik fel, hogy ezek a magyar gazdasági „boom”-ot mindig az elkövetkező évekre teszik, hanem az is, hogy utóbbiról még az előrejelzések is egyre szerényebb víziókat vázolnak fel.
Egy-egy gazdaság alakulásának minden, az utóbbi időben fellángolt vita ellenére mégiscsak a bruttó hazai termék (GDP) a leghitelesebb mutatója. Nos, ezen a téren a konvergencia-
programok 2006 óta folyamatosan apadó számokat közölnek, a négy százalék körüli növekedési ütem pedig immár negyedik éve inal el hazánk elől, és folyamatosan két-három évnyi távolságban tartózkodik. Igaz, ezalól kivétel a mostani program, ez ugyanis már 2011-re 3,7 százalékos bővülést tűz ki célul; nem meglepő, hogy az elemzők komoly kétkedéssel is fogadják ezt a számot.
A magyar növekedés köztudottan javarészt a külpiacok alakulásán múlik. A pénzügyi tárca reményei szerint a kivitel az idén már 5,5 százalékkal bővülhet, utána pedig a 10 százalékot alulról közelítő növekedési pályára áll. Ehhez azonban érdemes megjegyezni, hogy a 2007-es tervek még folyamatos, 11–15 százalék közötti bővülésről szóltak, aztán egy jóval szerényebb 2008-as előrejelzés után a magyar export az utóbbi két évben végül több mint 5 százalékkal apadt. Jövő év elejére tehát jó esetben a 2007. év végi szintet érjük el.
Mindebben természetesen döntő szerepe van a hatását még mindig éreztető válságnak. Ha azonban még egy gondolat erejéig visszatérünk a GDP alakulására, igen szomorú megállapításokat tehetünk. A konvergenciaprogramok ugyanis kiszűrik a gazdasági ciklusokból adódó jelenségeket, és szót ejtenek a potenciális GDP-bővülési ütemről is. Ezt a mutatót 2006-ban még kivétel nélkül minden évre 4 százalék körülire becsülték a József nádor téren, 2007-ben már csak 3,6–3,7, 2008-ban pedig 2,3–2,6 százalékos értékekről számoltak be a programok. Jelenleg pedig 1,5 és 1,7 százalék közöttire teszik a PM-ben a magyar gazdaság növekedési képességét, és ez csak 2012-ben érhet el 2,4 százalék körüli értéket.
Az üzleti szféra számára némi csalódást okozhatnak az adó- és járulékteherről szóló kimutatások is. Négy éve még azt reméltük: az elvonások az idén már csak a GDP 37 százalékát teszik ki, ilyen alacsony arányt azonban a mostani KP nem is vetít előre. A „rekord” a 2012-es 37,6 százalék. Az idén pedig 39,1 százalék ez a mutató, és még ez is előrelépésnek számít az előző két év 40 százalék körüli, sőt, a feletti adatához képest.
Egy fontos terület akad, ahol az előrejelzések változása nem csak borúra ad okot. Az államháztartás hiányának alakulását a kormány 2006-ban még jóval pesszimistábban ítélte meg, mint amit a későbbi tényszámok mutattak. A tavalyi év e kedvező folyamatban is törést okozott, 2006-ban ugyanis 3,2 százalékos deficitet reméltünk 2009-re, ehelyett az eredményszemléletű hiány – az előzetes becslések szerint – a GDP 3,9 százalékát tehette ki. Négy, de még két éve is 2010-re már a 3 százalékos küszöb alatti deficitet vizionáltunk, e helyett ez csak 2011-re valósulhat meg. Már amennyiben a következő kormányt ebben sem a sokszor emlegetett csontvázak nem akadályozzák meg, sem egy gazdaságpolitikai fordulat.
Hiba lenne ugyanakkor teljes búskomorságba zuhanni e folyamatok láttán. Mint azt a friss KP is leszögezi, hazánk törékeny külső egyensúlyi helyzete miatt nem volt lehetőség fiskális keresletélénkítéssel tompítani a válság negatív hatásait. A megszorítások ugyan a növekedést is gúzsba kötötték, ám sikerült elejét venni a költségvetési deficit megszaladásának: a gazdasági ciklusok figyelembevételével már az idei hiány is alatta van a 3 százalékos küszöbnek (2 százalék), jövőre pedig ez utóbbi mutató 1,5 százalékra csökken. Bár 2010 első felére még mindenképpen rányomja a bélyegét a fiskális konszolidáció, éppen ezek a lépések segítik elő a hosszú távú növekedési pályára való viszszatérést – derül ki a programból.
Azután, hogy az áfa- és jövedékiadó-emelések hatása kifut, az inflációs ütem is a régóta áhított 3 százalékos cél alá kerülhet. A most közzétett jelentés 4,1 százalékos fogyasztói árindexváltozást jelez előre 2010-re, jövőre azonban már csak 2,3 százalék lehet az ütem.
A feltételes mód azonban indokolt. A válság mellé ugyanis egy második, igen komoly bizonytalansági tényező társul. Kérdés ugyanis, hogy a tavasszal hivatalba lépő új kormány menynyire érzi magáénak a fentebb említett célokat.