Lázár, a János-arcú politikus

„Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér” – ha ez a mondat szülői intelemként hangzik el egy családi beszélgetés során, akkor azzal nincs semmi gond. Sőt, létezik erre magyar közmondás is: aki nem dolgozik, ne is egyék. Kifejezi azt a szemléletet, hogy az egyénnek tennie kell saját boldogulásáért. Voltaképpen ez a fejlett, sikeres, nyugati demokráciák alapja; nélküle a másik pillér, a társadalmi szolidaritás sem működhet megfelelő módon.

Lázár János szavai azonban – amelyek állítása szerint még 2008-ban hangzottak el, és csupán a „megélhetési politikusokra” vonatkoztak – okkal váltottak ki megütközést. Először is: Hódmezővásárhely polgármestere maga is megélhetési politikus, jövedelmét közpénzekből szerezte. Másodszor: a Fidesztől ugyan nem áll távol ez a fajta gondolkodás (ld. egykulcsos adó, a munka becsülete), kétharmados többségét mégis azoknak a szegényebb rétegeknek köszönheti, akiket korábban szociális demagógiájával megtévesztett. És akiktől az ilyen pökhendi kijelentések után nyilván még nehezebb lesz áldozatvállalást kérni a szükséges reformokhoz (vö. Kóka János).

Lázár Jánosra és pártjára – a bocsánatkérés ellenére – sokszor visszahullanak még ezek a mondatok, amelyek ebben a formában vállalhatatlanok. Vélhetően kevesebb figyelem irányul majd a politikus árfolyam-spekulációra vonatkozó elszólására. Holott a „svájci betéttel” való hencegése talán még kínosabb.