Világgazdaság Online

„A közgazdasági egyetem után nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal” – vall a pályakezdés tétovázásairól Furulyás Ferenc, aki nemrég vette át a
Jones Lang LaSalle (JLL) budapesti irodájának vezetését. Ezért nem is kapkodta el a munkába állást, inkább kiment Franciaországba egy másfél éves posztgraduális képzésre. Onnan már úgy tért haza, hogy állásajánlat várta a Citibanktól. A következő munkahely a Bankár Kft. volt, majd az ÁPV Rt.-nél dolgozott, s ezután került a K&H Brókerhez. Mindezen állomásokat követően került kapcsolatba az ingatlanbiznisszel – immár a PricewaterhouseCoopersnél (PwC). A múltat idézve jó szívvel emlékezik vissza néhány kollégájára, akik mentorként irányították a lépéseit. Köztük van Jurányi Gábor, akit a Citibanknál ismert meg, Kovács Gábor, a Bankár csoport vezetője és Flaskay Károly, akivel a PwC-nél dolgozott együtt. Sokat tanult tőlük, nagy hatással voltak a pályája alakulására.
Most lesz hét éve, hogy a nemzetközi ingatlan-szaktanácsadó vállalathoz, a JLL-hez került: 2003-ban kapott felkérést az ingatlanbefektetési csoport vezetésére. Épp arra az időszakra esett a debütálása, amikor az intézményi tőkebefektetők elkezdtek intenzíven érdeklődni e terület iránt, ekkor indult fejlődésnek a hazai irodapiac, s bevásárlócentrumok és logisztikai központok sora épült. Nagy pezsgés volt, igazi kihívásokkal.
Mostanában egészen más természetű kihívásokkal kell szembenéznie, ugyanis a piacot teljesen leültette a pénzügyi-gazdasági válság. Ezt még egy súlyos bizalmi krízis is megtetézte, amelynek következményeként tavaly sok német nyílt végű alap tiltólistára tette Magyarországot. Furulyás Ferenc szerint most már lassan kezdünk elmozdulni a mélypontról, de még jelentős erőfeszítésekre van szükség, hogy a befektetők ismét ránk találjanak. Egyelőre nem túl vonzó a kép, az irodapiacon nagy az üresedési ráta, több mint 500 ezer négyzetméternyi terület nincs bérbe adva, a bérleti díjak nyomás alatt vannak. A korábbi 1,5-2 milliárd euró helyett tavaly a negyedére, ötszázmilliósra csökkent a piac tranzakciós volumene.
A nagy hajtás, a napi kilenc-tíz órás munka után hat éven át ketrecharcosként vezette le a felgyűlt feszültséget. Ezért gyakran „háborús” sérülésekkel ment másnap dolgozni. Mint mondja, ezt a küzdősportot „csak elvakultan, a teljesítőképesség határait feszegetve lehet űzni”, de nincs ennél jobb frusztrációoldó, energialevezető elfoglaltság. „Imádtam, de kiöregedtem, nem bírtam regenerálódni, és az idő is hiányzott hozzá” – ismeri be lemondóan. Így mára a sportból csak a squash maradt, no meg egy kis sízés, vízisíelés.