Világgazdaság Online

2002-ben kezdtük. Akkor a környezetvédelmi termékdíjjal sújtott termékekből, közte a gumiabroncsokból képződő hulladékok kezelése területén az állami irányítású és szervezésű, úgynevezett programgazdarendszerről kellett áttérni a piaci alapú koordináló szervezeti rendszerre. Létrehoztuk az Öko-Gum nevű társaságot, amely a hulladékká vált gumiabroncsok piacának valamennyi szereplőjét, azaz a gyártót/forgalmazót, a begyűjtőt, az újrafutózót, az energetikai hasznosítót és az őrlőüzemet egyaránt képviselte.

Talán ezért is tudtunk olyan sikeresen működni, a gyártói felelősség elvének alkalmazásával átvállalva a gyártók és forgalmazók hulladékbegyűjtési és -hasznosítási kötelezettségének teljesítését, ezzel egyúttal biztosítva számukra a termékdíj fizetése alóli mentesség lehetőségét. Bevezettünk egy a szerződött partnereink számára ingyenes és valamennyi gumiabroncstípusra kiterjedő begyűjtőrendszert, megszerveztük a hulladékká vált gumiabroncsok hasznosítását, kizárólag hazai feldolgozókkal szerződtünk, és támogattuk az új hasznosítási formák elterjedését. Évről évre növeltük a visszagyűjtött és hasznosított hulladék gumiabroncsok mennyiségét, a csúcs években évi 20 ezer tonna fölé emelve a volument, s mintegy egymilliárd forintot visszaforgatva csupán ennek az egy hulladékfajtának a kezelésére (az összes termékdíjas termékkörben a koordináló szervezetek a gyártók és forgalmazók által fizetett licencdíjakból nagyságrendileg évi 10 milliárd forintot forgattak vissza a hulladékkezelésre – a szerk.).

Persze nem oldottunk meg minden problémát: nem szűnt meg a számla nélküli feketekereskedelem, nem hagyták abba a „lomisok” a leselejtezett gumiabroncsok illegális behordását a szomszédos országokból, és bizony továbbra is akadnak „zsebre” dolgozó gumiszerelők. Fontos tudni azonban, hogy a koordináló szervezetek csak a legális, jogkövető társaságokat képviselték – erre volt felhatalmazásuk. Az illegális hulladékelhelyezés vagy az adócsalás megfékezése a hatóságok feladata. Ebben igyekeztünk segítséget nyújtani, szakmai kerekasztalfórumokat szervezve a vámjogi szakértők, a hulladékgazdálkodás szakemberei és a vámhatóság munkatársai részvételével.

Kritikát is kaptunk, hogy csak a jogszabályi keretek mértékéig láttuk el feladatainkat, és hogy egyformán figyelembe vettük a gyártók és a hasznosítók érdekeit. Ehhez csak annyit: máshol tartana hazánk, ha mindenki ellátná legalább a jogszabályban rögzített feladatait… Azonban mi valójában ennél többet tettünk: a jogszabályi kötelezettségünkön túl is több mint 15 ezer tonna hulladék begyűjtését és hasznosítását szerveztük meg. Létrehoztuk a Rugalmas Megoldás Alapítványt, amely mintegy 70 kistelepülésen épített biztonságos gumiburkolattal ellátott gyermekjátszóteret vagy sportpályát. Ezek persze apróságok az ország gondjait tekintve, ám e települések gyerekeinek és szülőiknek ma is sokat jelentenek ezek a biztonságos játszóterek.

Múlt időben fogalmaztam, nem véletlenül. Úgy tűnik, a koordináló szervezeti modell ideje lejárt, hiszen 2012. január 1-jei hatállyal ismét az állam vette át a termékdíjas termékkörökből képződő hulladékok esetén a hulladékkezelés fő szervezőjének szerepét. Ehhez mi kitartást és sok sikert kívánunk. Őszintén. Hiszen ha jól működik egy állami intézmény, akkor az ország egésze jut egy picit előbbre. De hogy a koordináló szervezetek szakembereinek és a felhalmozott szakmai ismereteknek milyen szerepe lesz a jövőben, s a náluk felhalmozott tudást hasznosítja-e az állam a ráháruló feladatok megoldásában, nos, ezt kíváncsian várjuk.