Világgazdaság Online

A pénzügyminiszter a Világgazdaság Online blogszekciójában megjelentetett bejegyzésére érkezett kommentekben kiemelte: "a 2002-es választást a Fidesz egy rossz stílusú kommunikációval a jó kormányzati teljesítmény ellenére el tudta veszíteni és az ezt követő kormányzati politika, különösen a száznapos program aztán valóban maga volt az ámokfutás"

"Amit akkor a kormányzat tett, ma is annak a levét isszuk, de azért azt se fejeltsük el, hogy ebbe az ellenzék a legnagyobb örömmel igyekezett maga is belekergetni a kormányt, sőt a tejles száznapos programot meg is szavazta" - írta Oszkó Péter .

"A 2006-os választási versengés erre rátett még egy lapáttal, most már belülről nagyjából látom hogy abban az időszakban tényleg hétről hétre kellett összefércelni a költségvetést, hogy ne szakadjon teljesen szét. A választások után is csak olyan konszolidációba kezdett az akkori kormány, ami a politikai tabukat érintetlenül hagyta és inkább a gazdaságra hárította a korábbi költekezések pénzügyi terheit" - írta hozzászólásában a pénzügyminiszter.

Oszkó Péter hozzátette, hogy nem érzi pusztán egy "sebtapasznak" a kormányzatban eltöltött egy évét. "Egy év alatt persze nem lehetett az azt megelőző hosszú évek minden hibáját korrigálni, viszont szerintem kultúraváltás szempontjából nagyobb jelentősége van annak, hogy egészen más módon közelítettünk a politikai érdekekhez és a pénzügyi felelősséghez!".

A leköszönő pénzügyminiszter szerint "egy civilizációs ugrás lehetősége előtt van az ország. Ha véglegesen szakítani tud a múlt hibáival, akkor bízom benne, hogy ránk majd úgy emlékeznek, hogy ebben az első lépéseket tettük meg, az alapfeltételeket alakítottuk ki. Ha mégsem sikerülne a civilizációs ugrás, és a közeljövőben ugyanoda jutunk vissza, ahol néhány éve voltunk, akkor talán a mi időszakunk utólag még inkább kedvező értékelést kapna, de érthető módon mégis ezt szeretném a legkevésbé."

Oszkó azonban komoly problémákat is érzékel a leendő kormány viselkedésével kapcsolatban, ami megnehezítheti ezt a civilizációs ugrást. Véleménye szerint "veszélyes folyamatok kezdenek kialakulni. A választásokat megnyerő politikai erőkben óriási a magabiztosság, azt gondolják, hogy hétharmaddal semmi nem állhatja az útjukat, nem kell semmitől tartaniuk. Azt nyilatkozzák, hogy az EU nem a főnökük és csak ne akarjon beleszólni a dolgaikba, illetve gondolkodás nélkül letámadják a jegybankelnököt.

Pedig lassan észre kell venni, hogy a mai világban már a kétharmados többség alig ad több hatalmat, mint az egyszerű parlamenti többség, mert egy kormány munkája egész más típusú kényszerítő erőknek van kitéve. Kétségtelen, hogy kétharmados többséggel a végrehajtó hatalom teljes egészében dominálja a törvényhozást, a klasszikus hatalmi ágak szétválasztása ebben a tekintetben tehát ideiglenesen szünetel. Csakhogy ma már egy ország sorsát messze nem csak ez a két hatalmi ág működése határozza meg. Sokan félnek például, hogy ilyen többséggel dominálni lehet a nyilvánosságot és a médiát, amit én a teljesen nemzetközivé vált és kereskedelmi alapú tömegkommunikáció és a web2 korszakában képtelenségnek tartok. Sőt, az esetleges erőszakos törekvések a visszájára sülhetnek el. Látható, hogy ezt a fajta aggályt a nemzetközi sajtó milyen módon reagálja túl, és hogyan hozza már előre nehezebb helyzetbe a következő kormányt. Aki egyébként ebben hazai rémhírkeltőként részt vesz, az szerintem sem jár el korrekt, a hazai érdekeket szolgáló módon.

De ugyanez igaz a pénzügyi piacokra is. A következő kormány hamarosan tapasztalhatja, hogy nem csak nemzetközi szervezetekkel folytatott tárgyalások eltaktikázásának, de már egy rossz megnyilatkozásnak is mekkora kockázata van. Az, hogy egy ilyen nehéz és kiélezett pénzügyi környezetben a következő kormányzati erő gondolkodás nélkül nekiment a jegybank elnöknek, jól tükröződik már a mostani, rövid időszakban megfigyelhető árfolyammozgásban, hiszen a piacok a görög helyzet miatt amúgy is idegesek, és ebben az ideges hangulatban sikerült a forint árfolyamában nagyobb gyengülést előidézni, mint amit már régiós valuták elszenvedtek. Ez pedig nyilvánvalóan már a következő kormány első megnyilatkozásaival kapcsolatos azonnali reakciókat mutatja és bizony elemzők szerint már most a további kamatcsökkentés azaz az egész ország által fizetendő finanszírozás felár csökkenésének útjába állhat" - írja tegnap délután fél ötkor kelt hozzászólásában.

Lapunk szerkesztőjének írt válaszában megjegyzi, hogy a "költségvetéssel kapcsolatos maszatolás a Fidesz részéről persze nem ebbe az irányba (a civilizációs ugrás felé - A szerk.) mutat, hanem éppen, hogy a múlt rossz emlékeit idézi. Az is igaz, hogy a választások lezárultával a jegybank elnök letámadása megint nem a józan politizálásra utal, hiszen ez tényleg csak a “balhé” előidézésére jó, miközben az országnak inkább kára, mint haszna származna belőle."

A pénzügyminiszter még azt is megjegyzi a forint gyengülése kapcsán, hogy a külföldi minősítők véleménye azt tükrözi, "hogy amit sikerült rendbetenni az elmúlt egy évben, és amennyit elkezdtünk spórolni a kamatfelárban a hitelességünk visszanyerésének eredményeként, azt néhány ostoba politikai nyilatkozattal el is lehet rontani. Szerintem ez már az árfolyamon is elkezd meglátszani, a mai forintgyengülés sokkal nagyobb arányú volt, mint mondjuk a lengyel zloty gyengülése, tehát jócskán szerepet játszottak benne a belföldi körülmények. Ha idegesen a piacok, akkor a politika butasága persze nagyobb arányú károkat fog tudni okozni. Számomra furcsa ezért, hogy a Fidesz ilyen gyorsan ellövi a puskaporát, a piacok tűrőképességét ráértek volna próbára tenni akkor, amikor az IMFfel és az EUval tárgyalnak, de ha így folytatják, addigra semmi mozgásterünk nem marad. Ezért mondtam, hogy a belföldi politikában magabiztosságot adhat a kétharmad, de a kormányzást meghatározó tényezők jelentős részét ez nem érinti."