Újabb hajót ért támadás a Fekete-tengeren: a gabonapiac fizetheti meg az árát
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságOrosz támadás ért szeptember 23-án éjjel egy Antigua és Barbuda zászlaja alatt hajózó kereskedelmi teherhajót a Fekete-tengeren – az Ukrán Tengeri Kikötői Hatóság jelentése szerint. A támadás következtében tűz ütött ki a hajón, a személyzetet az ukrán haditengerészet evakuálta, a hajó ukrán állampolgárságú kapitánya azonban életét vesztette. A hajótámadás tényét az ukrán kikötői hatóság közlése alapján több nemzetközi forrás is megerősítette.
Az odesszai regionális katonai közigazgatás szerint az éjszaka folyamán kikötői és más civil infrastruktúrát is találatok értek. Arról egyelőre nincs hiteles információ, hogy a megtámadott hajó milyen rakományt szállított, így nem állítható, hogy közvetlenül gabonaszállítmányt ért találat. Piaci szempontból azonban ennél fontosabb, hogy ismét kereskedelmi hajót ért támadás egy olyan térségben, amelyen keresztül a világ gabonakereskedelmének jelentős része halad.
Egyre veszélyesebb a kereskedelmi hajózás
A mostani eset nem elszigetelt incidens. A török hajózási kamara adatai szerint Oroszország teljes körű ukrajnai inváziójának kezdete óta legalább 226 civil és kereskedelmi hajót ért támadás a Fekete-tengeren, ezek mintegy 70 százalékát 2026 első nyolc hónapjában. Ez azt mutatja, hogy a civil hajózás kockázata az idén rendkívüli ütemben növekedett.
A gabonakereskedelem számára ez különösen érzékeny helyzet. A fekete-tengeri gabonakereskedelemben a piaci szereplők egy része már a 2022-es állapotoknál is rosszabbnak ítéli a szállítási környezetet. A kereskedők számára egyre kevésbé kizárólag az ár és a gabona minősége számít: legalább ilyen fontos kérdés lett, hogy az eladó képes-e egyáltalán időben hajóra rakni és leszállítani az árut.
A piac működésének változását jól jelzi, hogy a vevők egyre nagyobb prémiumot hajlandók fizetni az olyan gabonáért, amely már hajón van és közeledik a Boszporuszhoz, szemben egy olcsóbb, de csak hetekkel később teljesítendő szerződéssel.
Brutálisan megdrágult a fuvar
A háborús kockázat már a mostani támadás előtt is közvetlenül beépült a szállítási költségekbe. A Világgazdaság korábbi összesítése szerint az ukrán dunai kikötőkből Egyiptomba tartó kisebb hajók fuvardíja augusztus végére tonnánként 90–95 dollárra nőtt, ami hozzávetőleg két és félszerese volt a korábbi szintnek.
A Sulina-csatornánál eközben mintegy hetven hajó torlódott fel, és augusztus végén minden tíz elszállításra váró rakományra mindössze egy elérhető hajó jutott. A várakozás napi és tonnánkénti költsége körülbelül egy dollárra rúghatott, vagyis
egy hatezer tonnás búzaszállítmánynál már egyhetes veszteglés is mintegy 42 ezer dollár többletköltséget jelenthetett.
Ehhez jön a biztosítás. Az ukrán mélytengeri kikötők esetében a háborús kockázatra kötött biztosítás díja augusztus végére már a rakomány értékének 1,5–2 százalékát is elérte. Egy újabb, halálos áldozattal járó kereskedelmi hajó elleni támadás után ezért kulcskérdés, hogyan reagálnak a biztosítók és a hajótulajdonosok.
Ha magasabb biztosítási díjat kérnek, vagy egyes hajótársaságok teljesen kivonják kapacitásaikat az ukrán útvonalakról, az közvetlenül tovább emelheti a gabona tényleges világpiaci szállítási költségét.
Több tízmillió tonna gabona sorsa múlhat a kikötőkön
Az ukrán gabonapiac problémája ugyanis nem feltétlenül az, hogy nincs elegendő termény, hanem az, hogy mennyi árut lehet fizikailag kijuttatni az országból. A szeptember 9-i ASAP Agri becslés szerint Ukrajna hat meghatározó gabona- és olajosmagtermékből akár 45,8 millió tonnát is exportálhatna, ha Nagy-Odessza kikötői stabilan működnének. Ha azonban csak a dunai útvonalak maradnak használhatók, ez a mennyiség 23,6 millió tonnára csökkenhet, közúti és vasúti szállításra szorulva pedig mindössze 13,8 millió tonna kerülhetne ki az országból.
Vagyis szélsőséges esetben több mint 30 millió tonna gabona és olajosmag világpiacra jutása kerülhet veszélybe pusztán a logisztikai lehetőségek beszűkülése miatt.
Ez az oka annak, hogy minden újabb fekete-tengeri hajótámadás messze nagyobb jelentőségű annál, mint amekkora maga az érintett rakomány.
A piac már megmutatta, hogyan reagál
Az elmúlt hónapokban többször is látható volt, milyen gyorsan beépül a háborús kockázat a gabonaárakba. Júliusban az orosz és ukrán gabonaexport szempontjából kulcsfontosságú tengeri útvonalak elleni kölcsönös támadások után meredeken emelkedett a búza ára, és egyértelmű háborús kockázati felár jelent meg a jegyzésekben. Augusztus végén ennél is látványosabb mozgás következett: a chicagói búza ára hároméves csúcsra emelkedett a fekete-tengeri szállítások biztonságával kapcsolatos aggodalmak erősödésekor.
Szeptember elején ennek az ellenkezője is megmutatkozott. Amikor ismét megjelent a remény a fekete-tengeri helyzet rendezésére, a chicagói és a párizsi gabonajegyzések gyors esésbe kezdtek. A Világgazdaság akkor arra mutatott rá, hogy a piac lényegében a korábban beépült háborús felár egy részét árazta ki. A szeptember 23-i támadás ezért ismét az ellenkező irányba hathat: azt üzeni a piaci szereplőknek, hogy a civil hajózás biztonsága továbbra sem garantált.
A Reuters jelentése szerint a búza világpiaci ára legalább az év végéig emelkedhet a fekete-tengeri régióból származó csökkent kínálat és az importőrök készletfeltöltési igénye miatt. A Kpler becslései szerint az orosz búzaexport szeptemberben körülbelül 1 millió tonna lehet, szemben az egy évvel korábbi 5 millió tonnával. Ukrajna várhatóan körülbelül 1 millió tonnát fog exportálni, ami a tavaly szeptemberi export mennyiségének a fele.
A búza reagálhat először
A legérzékenyebb termék várhatóan továbbra is a búza. Oroszország és Ukrajna meghatározó szerepet játszik a közel-keleti és észak-afrikai kenyérgabona-ellátásban, ezért az importőröknek egy nagyobb fekete-tengeri fennakadás esetén más források után kell nézniük.
Ez növelheti az európai gabona iránti keresletet, és támaszt adhat a párizsi Euronext búzajegyzéseinek is. Magyar szempontból ez azért fontos, mert – ahogy a Világgazdaság korábbi elemzése is bemutatta – a hazai búzaárat nem kizárólag a magyar termés nagysága határozza meg. A fekete-tengeri exportár, a párizsi jegyzés, az exportkereslet és a devizaárfolyam egyaránt meghatározó.
A fekete-tengeri áremelkedés így előbb-utóbb a magyar fizikai piacon is megjelenhet.
Magyarország számára azonban kétélű a helyzet
A háborús fennakadások rövid távon javíthatják a magyar búza exportpozícióját. Ha kevesebb orosz és ukrán gabona jut el a hagyományos észak-afrikai és mediterrán vevőkhöz, az uniós – ezen belül a magyar és román – búza könnyebben találhat piacot, ráadásul magasabb árszinten.
A másik oldalon viszont ott van az ukrán termény. Ha a tengeri kijutás ismét beszűkül, Ukrajna minden elérhető alternatív útvonalat igyekszik majd kihasználni, beleértve a Dunát, a vasutat és az Európai Unió irányába vezető szárazföldi folyosókat.
Mindez kettős hatást gyakorolhat a magyar gazdákra: a világpiaci árak emelkedése kedvező lehet számukra, miközben az Európába terelődő ukrán termény fokozhatja a versenyt a magyar mezőgazdaság hagyományos exportpiacain.
A helyzet a kukoricánál még érzékenyebb. Az Európai Unió idén gyenge terméssel számol, ezért jelentős importra szorulhat, miközben a Világgazdaság korábbi elemzése szerint a fekete-tengeri szállítások akadozása már az uniós takarmánypiac ellátási kockázatait is növeli.
Most az a kérdés, hány hajó fordul vissza
A szeptember 23-i támadás önmagában tehát még nem jelent újabb gabonaár-robbanást. A döntő kérdés az lesz, hogy az eset után miként változnak a biztosítási díjak, a fuvardíjak és mindenekelőtt a hajótulajdonosok kockázatvállalási hajlandósága. A fekete-tengeri kereskedelem ugyanis már most olyan állapotba került, ahol egy rakomány kikötői ára önmagában egyre kevesebbet mond arról, mennyibe kerül a gabona ténylegesen a vevőnek.
A legutóbbi JRC MARS-jelentés szerint Ukrajna jelentős kukorica- és napraforgóterméssel fordul rá az őszre, miközben az Európai Unió több térségében gyenge hozamokra számítanak. Az ukrán gabonát ugyan több szomszédos ország nem engedi be saját piacára, tranzitként azonban továbbhaladhat azokba az uniós országokba, amelyek a magyar gabona legfontosabb külpiacai közé tartoznak. Emiatt a nagy ukrán kínálat a határzár ellenére is nyomást gyakorolhat a magyar termelőkre és az árakra.
