Egyre élesebb különbség rajzolódik ki a Magyar Nemzeti Bank és a lengyel jegybank monetáris politikája között, aminek következtében a magyar forint tovább erősödik a lengyel złotyval szemben. A sokáig látványosan együtt mozgó devizák, úgy tűnik, jócskán elváltak egymástól, és ez a trend a következő időszakban is folytatódhat.
Lengyelországban az év eleje óta egyre erőteljesebb inflációs nyomás alakult ki. A legutóbbi, augusztusi adat már 5,4 százalékos éves áremelkedési ütemet mutatott, amire közel húsz éve nem volt példa. Ezzel párhuzamosan a gazdaság tovább robog, és sok elemző a második negyedéves GDP-adatot követően megemelte várakozását a lengyel gazdaság idei teljesítményére vonatkozóan.
A Commerzbank például 4,7 százalékról 5,8-re módosította előrejelzését a teljes idei éves GDP-növekedésre vonatkozóan.
Ez a helyzet és a majdnem azonos számok ismerősek lehetnek, hiszen Magyarország mindkét területen hasonló pályát jár be. A optimista becslések szerint 5,5 százalékkal bővülhet, miközben az nálunk is az 5 százalékos értéket táncolja körbe. Mindezek hatására azonban a magyar jegybank határozott lépéseket tett, és egy monetáris szigorító ciklust indított, amelynek eredményeként három hónap alatt több mint duplájára, 1,5 százalékra nőtt az alapkamat. Jelenleg nagyban zajlik a találgatás, hogy a következő kedden esedékes szeptemberi ülésén mennyit fog ismét emelni a kamat mértékén. A várakozás egyelőre 20 és 30 bázispont között szóródik.
Teljesen más a helyzet azonban a lengyel jegybank döntéshozóinál. Hiába a hasonlók gazdasági folyamatok, az Adam Glapiński vezette monetáris tanács határozottan kiállt az ultra laza politika folytatása mellett. A 2020 májusában a pandémia hatására hirtelen csökkentett alapkamat azóta is változatlan szinten, 0,1 százalékon áll. Vagyis a magyarhoz képest amúgy is alacsony szinten lévő kamaton a kiugróan magas infláció ellenére sem változtatott egyelőre a lengyel jegybank. Sőt, az elnök és néhány „galamb hangvételű” kollégája nyilatkozatai alapján erre a következő időszakban sem igazán lehet számítani. A szavazásra jogosult tanácstagok nagyobb része kitart a laza monetáris politika támogatása mellett, és az sem riasztja el őket, hogy a fejlett országok között jelen pillanatban Lengyelországban az egyik legalacsonyabb a reálkamat.
Óvatos elemzők elképzelhetőnek tartják, hogy a tartósan magas infláció egy minimális mértékű kamatemelést azért hozhat az év végére, de ennek átlagosan prognosztizált mértéke csupán 15 bázispont.
Emellett viszont az is fontos szempont lehet, hogy a 2022. évben szinte az egész monetáris tanács mandátuma lejár, így lehet, hogy az utolsó hónapokban már az lesz az erőteljes érv, hogy az új döntéshozók pozícióba kerülése előtt már nem akarnak drasztikus lépéseket tenni.
Mindezek egyértelmű hatása az elmúlt hónapokban, hogy a lengyel złoty látványos gyengülési pályára került. Megfigyelhető, hogy a korábban szisztematikusan együtt mozgó forint- és złotyárfolyamok elszakadtak egymástól a nyár végére.
A forint esetében a többszöri kamatemelés megtette hatását, az árfolyamot sikerült a 350-es érték alatt stabilizálni, miközben a złoty 0,1 százalékos kamatszintje inkább a deviza eladására készteti a befektetőket.
A korábbi 4,5-es euró-złoty árfolyamszintről már 4,57-ra emelkedett a devizapár jegyzése, és ez a tendencia sok elemző szerint a közeljövőben is folytatódhat. Nem kell mélyen kutakodni ahhoz, hogy 4,65-os vagy akár 4,70-os célárfolyamokat találjunk az idei év végére az euró-złoty keresztre vonatkozóan.
Mindez pedig azt is jelenti, hogy az egymástól elszakadó złoty és forint mozgása folytatódhat, aminek következtében a złoty-forint keresztárfolyamának esése lehet a következő időszak meghatározó folyamata. Természetesen kulcsfontosságú lesz a jövő keddi MNB-ülés. A legalább 20 bázispontos emelést már beárazták, úgyhogy inkább az ettől való eltérés okozhat nagyobb árfolyammozgásokat.
