A Mercedes még jobban ráijesztett a németországi dolgozóira, a kecskeméti gyára meg közben felpörög
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságTovább csökkenhet a Mercedes-Benz németországi gyártókapacitása. Erre Michael Haberle, a konszern központi üzemi tanácsának elnökhelyettese utalt az IG Metall szakszervezet hétfői, országos tiltakozó akcióján.
A Handelsblatt cikke szerint a vezetőség hosszabb távon valamennyi németországi telephelyen tovább csökkentené a termelés volumenét – mondta Haberle a Mercedes stuttgart-untertürkheimi központja előt. A vállalat korábban már helyezett át gyártókapacitásokat Németországból alacsonyabb bérköltségű országokba.
A fém- és villamosipar közelgő kollektív bértárgyalásaitól függetlenül a Mercedes vezetése a munkaidő módosításáról is egyeztet az üzemi tanácsokkal. Az autógyártó azt szeretné, hogy németországi dolgozói ugyanannyi fizetésért hosszabb ideig dolgozzanak. A tárgyalásokon a heti 38 órás munkaidő bevezetése is felmerült.
A vezetőség a karácsonyi és a szabadságpénz, valamint az éves nyereségrészesedés terén is takarékoskodna.
Ezzel csökkentenék az egy munkaórára jutó németországi költségeket, és javítanák a Mercedes versenyképességét. A menedzsment június végén körlevélben jelentett be ilyen intézkedéseket. A gyárakban akkor egy videót is levetítettek Ola Kallenius vezérigazgató szereplésével.
A hétfői stuttgarti demonstráció megmutatta, mekkora elégedetlenséget váltottak ki a tervezett intézkedések. „Nekünk 40 óra, nektek milliók? Velünk ezt nem!” – állt az egyik transzparensen. Egy másikon a vezérigazgatónak címezve az szerepelt:
„Most már elég, Kallenius!” A hangulat feszült volt, a résztvevők hangos fütty és fújolás közepette rendszeresen azt skandálták: „Ola, takarodj!”
Haberle szerint a javaslatok egy „horrorkatalógus” részei. Az untertürkheimi üzemi tanács vezetőjeként tagja annak a bizottságnak, amely az úgynevezett termelékenységi offenzíváról tárgyal a menedzsmenttel. Elmondása szerint a vezetőség és az üzemi tanács álláspontja „mérföldekre van egymástól”. A Mercedesnél eltöltött negyven éve alatt még soha nem tapasztalt ilyen kompromisszumképtelenséget a vállalatvezetés részéről.
Eközben az IG Metall sem mutat hajlandóságot a közeledésre. Szakszervezeti körök szerint a vezetőség átlépett egy vörös vonalat azzal, hogy fel akarja számolni a 35 órás munkahetet. Álláspontjuk szerint nem a dolgozóknak kell megfizetniük a menedzsment elhibázott stratégiai döntéseinek árát.
Haberle beszédében közvetve megerősítette a Handelsblatt értesülését, amely szerint
a vezetőség további termelés Kelet-Európába helyezésével fenyegetett arra az esetre, ha az üzemi tanács nem lenne hajlandó kompromisszumot kötni.
Michael Haberle szerint a menedzsment akkor is további németországi termeléscsökkentést tervez az évtized végére, ha az üzemi tanács elfogadja a megtakarításokat. A Mercedes jelenleg évente mintegy 900 ezer autót képes gyártani Németországban: Sindelfingenben, Rastattban és Brémában egyaránt 300 ezret. A konszern 2024-hez képest már tizedével csökkentette hazai gyártókapacitását.
Világszerte jelenleg 2,4 millió jármű a vállalat éves gyártókapacitása. Ezt középtávon, vagyis 2028–2029-re 2–2,2 millióra mérsékelnék. „Németországi gyáraink kapacitása jelentősen meghaladja az igényeket” – írta a Mercedes vezetősége már a nyári körlevélben.
A Mercedes idén megduplázta kecskeméti üzemének kapacitását, amely így évi 400 ezer autó gyártására alkalmas.
Ezzel a magyarországi gyár a konszern legnagyobb európai gyártóhelyévé vált. A bérköltségek ott 75 százalékkal alacsonyabbak, mint Németországban. „Amit egyszer elvisznek, az többé nem jön vissza” – mondta Haberle.
Ha az üzemi tanács és a vezetőség nem jut kompromisszumra, a legrosszabb esetben németországi gyárbezárás is következhet. Ez egy alkatrészgyártó telephelyet is érinthet: Haberle szerint a menedzsment ebben az esetben az untertürkheimi motorgyártás megszüntetését fontolgatja.
A költségverseny a tanácstalanság beismerése lenne
A vezetőség jelenleg valamennyi németországi telephelyen olyan bemutatókat tart, amelyek belső adatok alapján hasonlítják össze az egyes gyárakat. A résztvevők beszámolói szerint a kelet-európai üzemek bérköltségei mintegy 75 százalékkal alacsonyabbak, és még az Egyesült Államokban is csaknem ötödével kisebbek a németországiaknál. Más telephelyeken ugyanakkor több mint negyedével magasabb az éves munkaidő.
Nem hagyom, hogy a kínai szintre süllyesszenek
– jelentette ki Michael Haberle. Szerinte egy olyan magas bérszínvonalú ország, mint Németország, soha nem nyerheti meg a versenyt alacsonyabb fizetésekkel. „Ez nagyon olcsó húzás, Ola Kallenius” – fogalmazott. Hangsúlyozta: németországi telephelyekről és emberek megélhetéséről van szó, nem pusztán néhány számról.
Haberle elismerte, hogy a Mercedes válságban van, és „nagyon komoly lépésekre van szükség”. A németországi költségcsökkentést azonban nem tekinti a jövőt megalapozó stratégiának. Szerinte az intézkedések támadást jelentenek azokkal a németországi dolgozókkal szemben, akik erőssé tették a Mercedest.
A Mercedes ígérete az innováció, a minőség és a biztonság volt, és a konszernnek ismét ezekre kellene összpontosítania. „A magas bérek és az innováció egyaránt hozzátartoztak a Mercedes sikeréhez.” Haberle szerint aki a jelenlegi helyzetben először a bérköltségekről beszél, az már feladta. A költségverseny annak beismerése lenne, hogy a vezetőségnek nem jut eszébe jobb megoldás.
