Így látja a piac

Gazdaság | Makrogazdaság

Detrekői László – CIB Bank

Kedvezőnek tartom, hogy a középtávú gazdasági stratégia a jelek szerint egyfajta kompromisszum a pénzügyi tárca és a jegybank között, s így – legalábbis egyelőre – sikerült áthidalni a két intézmény közötti konfliktust.

A piaci szereplők inkább a pálya elejére, különösen a 2003. évre koncentrálnak. Ott pedig több kétely is felmerül, elsősorban az államháztartási hiánnyal és a GDP-növekedéssel kapcsolatban. A száznapos program intézkedései jövőre több mint 400 milliárd forintnyi kiadási többletet indukálnak, miközben a bevételeket a beígért adócsökkentések mérséklik. Valószínű, hogy az őszi önkormányzati választásokat követően a kormány szigorít a jövő évi költségvetési előirányzatokon. Egyelőre nem tudni, hogy a változtatás elég lesz a tervezett 3 százalékos

hiány teljesítéséhez, mindenesetre ameddig nem ismerjük az államháztartási deficit kérdése erős piaci bizonytalanság forrása marad.

Hasonlóan bizonytalanok a GDP-növekedési kilátások. Jövőre a költségvetési transzferek stimuláló hatása kifut a bázisból, így a növekedés motorjává ismét a feldolgozóiparnak kellene válnia. Ehhez viszont új beruházások kellenek. A következő – remélhetőleg javuló nemzetközi konjunktúrában eltelő – negyedévek fogják eldönteni, hogy az elmúlt egy év forinterősödése, illetve az időközben lezajlott jelentős reálbér-növekedés mennyire rontotta az ország beruházásvonzó képességét.

Nagy Márton – ING Vagyonkezelő

Az előcsatlakozási program (PEP) által kitűzött pálya erős kormányzati elkötelezettség esetén egyértelműen teljesíthető. A költségvetési hiány a következő két évben GDP-arányosan 1,5 százalékponttal csökkenthető, az elsődleges egyenleg nagyobb megszorításával (1,1 százalékpont), a kamategyenleg fokozatos csökkenésével (0,2 százalékpont), illetve a nettó EU-transzferek felhasználásával. Az elsődleges egyenleg ilyen mértékű emelkedésére akár a 1994-es, akár az 1998-as választások után már volt példa.

2005-2006-ra a PEP-program már kisebb, GDP-arányosan 0,5 százalékpontos passzívumcsökkenésre számít, ami önmagában már betudható akár egy választási költségvetésnek. Ez az elképzelés az elsődleges egyenleg megszorítása nélkül könnyen végrehajtható a tovább mérséklődő kamategyenleg és az uniós csatlakozás után várhatóan megugró EU-transzferek (kb. 1 százalék/GDP) segítségével.

Összességében tehát a PEP-program racionálisan a 2006-os választások, illetve ezzel nagyjából egybeeső maastrichti kritériumok teljesítése miatt korábbra helyezi a nagyobb megszorításokat, bízva egy globális gazdasági fellendülésben, ragaszkodva a fiskális politika anticiklikus jellegéhez. A program nagyfokú ciklikus függősége viszont jelentős kockázatot is hordoz magában. Egy újabb kedvezőtlen gazdasági ciklus túl könynyen kitolhatja a GMU-csatlakozás időpontját.

Nyeste Orsolya – Postabank

A kormányzat és a jegybank által felvázolt közös makropálya erénye, hogy a 2003-2006-ra várt folyamatok leírása mellett a két fél – az utóbbi időszakban nemegyszer megkérdőjeleződött – kompromisszumkészségét is deklarálta. Nagy hangsúly fekszik a fiskális politikán keresztül végrehajtott dezinfláción, így az évi 1-1,5 százalékpontos hiánycsökkentés melletti kormányzati elkötelezettség üdvözlendő. A jövő decemberi inflációs cél ugyanakkor sajátos módon fellazult. A 2,5-4,5 százalékos toleranciasáv nem változott ugyan, ám a cél a korábbi 3,5 helyett 4,5 százalék, azaz a sáv felső széle lett. Ez a jegybanki oldalról mutatkozó kompromisszum azonban már nem okozott meglepetést a piaci szereplőknek. Szintén az MNB “engedett abban”, hogy a stratégia a 2007-es GMU-csatlakozással számol (szemben a kormányváltás előtti 2006-tal), de áttételesen említi a még további egy évvel kitolódó csatlakozás lehetőségét is. Ez már a jegybanki kompromisszumkészség végét is jelentené; egy elhúzódó csatlakozás feltehetően “nem vállalható”.

Minél jobban tolódik a GMU-csatlakozás, annál nagyobb a kísértés a költségvetési és az inflációs politika jellegének megváltoztatására, ez pedig hitelességvesztéssel járna. Kedvezőtlen, hogy a választási ciklus alakulása éppen a folyamat sikere ellen dolgozik majd. Sokatmondó például, hogy a fiskális kritériumok teljesülését illetően 2007-re tervezett euróövezeti csatlakozás esetén a 2005. évet fogják vizsgálni.

Török Zoltán – Raiffeisen Bank

Optimista és ambiciózus a főbb makrogazdasági mutatók alakulásának tekintetében a pénzügyminisztérium prognózisa. Noha minden bizonynyal továbbra is sikeres időszak előtt áll a magyar gazdaság, a program derűlátása nem feltétlenül és nem minden esetben indokolt. Ennek ellenére a gazdasági trendek egy többé-kevésbé reális és kedvező pályát rajzolnak fel; amennyiben a tényleges folyamatok követik a felvázolt irányokat (ha nem is egyeznek meg velük), akkor különösebb gond nem lehet a magyar gazdasággal középtávon.

A gazdaság növekedési ütemét döntően a nyugat-európai üzleti konjunktúra alakulása határozza meg, ezért a kormány által felvázolt pálya (a növekedési ütem gyorsulása egy lineáris pálya mentén) némi óvatossággal kezelendő. Mindazonáltal nem vitatom, hogy a következő éveket is a gyors, 4 százalékot meghaladó növekedési ütem fogja jellemezni, talán csak a kötelező kincstári optimizmus az, ami visszaköszön a táblázatban.

A bérkiáramlás drámai visszafogása makrogazdasági szempontból nem ellenezhető cél, ennek eléréséhez aktív segítséget fognak nyújtani a munkáltatók is, ráadásul a munkavállalók számottevő ellenállását megkérdőjelezheti és elhitelteleníti az utóbbi időszak (és a közeljövő) igen gyors bérnövekedése. Különösebb társadalmi feszültség nélkül keresztülvihetőnek tűnik tehát a kormányzati pálya egyik sarokköve, az egyensúlyi szempontból kulcsfontosságú “óvatos” bérpolitika.

Szigorodhatnak a kata szabályai

A szigorítás részletei egyelőre homályosak, de a lapunknak nyilatkozó szakemberek véleménye máris eltér egymástól.

Többmilliárdos adókiesés keletkezik a pálinkapiacon

A neta csupán egymilliárd forint bevételt hoz, míg a szeszadó és az áfa visszaesése öt-hatmilliárd forintos kiesés a költségvetésnek.
Világgazdaság Piactér