Financial Times



Az amerikai elnökválasztás bizarr kimenetelének nagy nyertese Alan Greenspan, a jegybanki funkciót betöltő Fed elnöke -- írja a brit üzleti lapban Robert Reich, az első Clinton-kormányzat munkaügyi minisztere. Greenspan számára ugyanis ideális helyzetet teremt, hogy akárki legyen is az Egyesült Államok következő elnöke, meggyőző támogatottság hiányában nem tehet majd sokat. Túl azon, hogy az új elnököt a választók mindössze negyede juttatja ezúttal hivatalába, a kongresszusban is olyannyira kényes egyensúly alakult ki, hogy az elnöknek szinte semmi ereje nem lesz akarata véghezviteléhez.



A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy mind Bush 1300 milliárd dolláros adócsökkentési javaslata, mind Gore terve a szociális kiadások növelésére írott malaszt marad, az összes egyéb kampányígérettel együtt. Reich szerint az amerikaiak arra szavaztak, hogy minden maradjon változatlanul. Ennek pedig a legjobban a Fed elnöke örülhet, aki sem a republikánus adócsökkentési, sem a demokrata költekezési tervekkel nem értett egyet. Mindkettő élénkítené ugyanis a gazdaságot, amit Greenspan nem akar. Ellenkezőleg, a "puha landolás" érdekében célja a lassabb, de fenntarthatóbb növekedés, a kicsit magasabb, de szintén fenntarthatóbb és így az elszabadulása veszélyének csökkentése.



Az 1999 júniusa óta tartó sorozatos, összességében 1,75 százalékpontos kamatlábemelés hatása mostanra kezd beérni. Az amerikai gazdaság növekedési üteme a harmadik negyedévben jelentősen csökkent, és bár a munkanélküliség még mindig rekordalacsony, a munkahelyek számának növekedése lassul. Greenspannek a részvénypiac szárnyalását is sikerült visszafognia, ami a magas részvényárak jóléti, nagyobb fogyasztásra serkentő hatása miatt adott okot aggodalomra a Fed elnökének. A sikeres jegybanki politika azonban csak akkor folytatható, ha az elnök és a kongresszus nem tesz semmit.



A status quo fennmaradása más módon is Greenspant segíti. Adócsökkentés és új kiadási tervek nélkül a költségvetés többlete továbbra is nőni fog. Minthogy azonban a költekezésnek nem lesz más, a politikai szereplők közös támogatását élvező alternatívája, a többletet az államadósság lefaragására fordíthatják. Ennek eredményeképpen a vállalatok könnyebben tudnak majd hitelekhez jutni, ami ugyan rövid távon élénkítő hatású, hosszabb távon azonban a termelékenység növekedéséhez vezet. Így megnő a gazdaság arra irányuló képessége, hogy az infláció kockázata nélkül gyors növekedést produkáljon.



The Economist



Az európai jegybank legutóbbi, az euró árfolyamának védelmére irányuló sikertelen piaci beavatkozásával foglalkozik a brit hetilap, számba véve az euró drámájának lehetséges okait. A lap szerint az ECB tévesen indokolja a spekulációval a közös valuta vergődését, az európai befektetők nagyarányú amerikai tőkeexportja ennél sokkal fontosabb tényező. Számos elemző az amerikai gazdaság gyorsabb növekedési ütemét hangsúlyozza ki magyarázatában, pedig a növekedésbeli eltérés mára minimálisra csökkent. Egy további, szintén gyakran hallott indoklás a munkaerő- és az árupiacok merev európai szabályozására és a magas adókulcsokra hivatkozik, holott az euró megjelenése óta a szabályozás rugalmasabbá tétele és az adócsökkentés terén komoly előrelépés történt Európában. Másrészt az egységes valuta hozzájárult a verseny kiteljesedéséhez, gyorsabb alkalmazkodásra készteti az európai cégeket.



A harmadik teória az európai jegybankot nevezi meg bűnbakként, azzal vádolva a pénzintézetet, hogy átláthatatlan célkitűzései és döntéshozatali mechanizmusa elbizonytalanítja a piacokat. Ebben csak az érthetetlen, hogy a másik oldalon, a piaci szereplők észérvekkel nehezen magyarázható áhítattal hallgatnak Alan Greenspan sajátos hangvételű jóslataira.



A fenti érvelések mindegyike egyezik abban, hogy az USA gazdaságának tökéletességét Európa hibáival állítja szembe. Az figyelmen kívül marad, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya tekintetében az USA folyamatosan világrekordokat döntöget, a megtakarítási mutatók negatív tartományban vannak, az amerikai háztartások hitelekből finanszírozzák fogyasztásukat. A lap szerint a piacok súlyosan tévednek a két gazdasági szuperhatalom kilátásainak megítélésekor; a történet ilyen egyszerű, mindössze ezt tükrözi az euró árfolyama.

LAPOZGATÓ -->