A hivatalosan is felkérte Svédországot és Finnországot madridi csúcstalálkozóján szerdán, hogy csatlakozzon az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez.
Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
A szövetség vezetői történelmi döntést hoztak azzal, hogy meghívták Svédországot és Finnországot a NATO tagjai közé
– fogalmazott Jens Stoltenberg NATO-főtitkár az eddigi döntéseket ismertető sajtótájékoztatóján. A NATO-tagországok vezetői elfogadták az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének új, a következő évtizedre vonatkozó stratégiai koncepcióját is, amellyel kapcsolatban Stoltenberg elmondta: a dokumentumban
Oroszországot „a legjelentősebb és közvetlen fenyegetésnek” minősítették
a szövetséges országok biztonsága, a béke és az euroatlanti térség stabilitása szempontjából.
Hangsúlyozta: az új stratégia „nagyon különbözik” a 2010 óta érvényben lévő, Lisszabonban elfogadott koncepciótól, amelyben Oroszországot a NATO stratégiai partnerének nevezték. Emellett a korábbi dokumentumban nem szerepelt Kína, amelyet azonban most a szövetség érdekeire, biztonságára és értékeire nézve kihívásként nevesítettek.
A főtitkár beszámolt arról, hogy a NATO-tagállamok vezetői alapvető változtatások bevezetéséről is döntöttek a szövetség elrettentési és védelmi képességeiben.
E változtatások része egyebek mellett a keleti szárnyon az előretolt védelem megerősítése, valamint a készenléti erők létszámának növelése,
hogy szükség esetén a lehető leggyorsabban reagálhassanak. A hidegháború óta először kerül ilyesmire sor – jegyezte meg.
A szövetségesek döntöttek továbbá Ukrajna katonai és pénzügyi támogatásának folytatásáról is.
Ukrajna számíthat ránk, amennyi ideig csak szükséges
– fogalmazott a NATO-főtitkár, kiemelve, hogy a NATO-övezet számára fontos, hogy Ukrajna független és erős legyen.
Jens Stoltenberg hangsúlyozta a tagállamok azon elkötelezettségét, hogy bruttó hazai termékük (GDP) legalább 2 százalékát fordítsák védelmi kiadásokra. Kilenc ország már átlépte ezt a küszöböt, 19-nek világos terve van arra, hogy 2024-ig megvalósítsa a célkitűzést, és további öt elkötelezett abban, hogy a későbbiekben teljesíti. „A két százalék egyre inkább alapnak tekinthető, mintsem (kiadási) plafonnak” – fűzte hozzá.
