Átlépte a hétezret a hétfői, törökországi és szíriai földrengés áldozatainak száma, de még ezrek lehetnek a romok alatt, sokan közülük egyelőre életben, ám ahogy múlik az idő, egyre kisebb az esély, hogy időben elérjenek hozzájuk a mentőcsapatok. Az áldozatok száma rendkívül gyorsan emelkedik, a sérültekkel pedig közben tele lettek a környékbeli kórházak.
A The Guardian című brit lap most arra is rámutatott, hogy miért lehetett ekkora a baj Törökországban, egy olyan országban, amely gazdaságának épp az építőipar az egyik zászlóshajója. Ankara még az 1999-es, pusztító izmiti földrengés után hozott szigorú törvényeket. Akkor 17 ezren haltak meg a földrengésben, főleg amiatt, hogy az összetákolt házak kártyavárként dőltek össze. Az utána született törvények már erősen szabályozzák az építőipart, ám sok esetben a hiányosságok felett ma is könnyen szemet hunynak a hatóságok. Törökországban az épületek csaknem felét illegálisan húzzák fel, a papírozás pedig nem okoz nehézséget.
Az elsődleges probléma a szakértők szerint egyértelműen az épületek minősége.
Sok ház, amelyik még a 20. században épült, úgy omlott össze, hogy a falak kidőltek, mert gyengén voltak megépítve. Az új, többemeletes épületek viszont szinte magukba roskadtak, ami arra utal, hogy már az alapozás sem volt megfelelő. Sietve húzhatták fel őket, és a tervezésnél nem is gondoltak egy esetleges földrengésre.
Sok épület palancsintaszerűen omlott össze, azaz az emeletek egymásra „halmozódtak”, ami szintén a silány munkára utal. Az ilyen romoknál szinte kizárt, hogy bárki túléljen. A leginkább az árulkodik a kivitelezési különbségekről, hogy vannak olyan utcák, ahol szinte csak egy-egy épület maradt állva, ezek viszont szinte sérülés nélkül megúszták a rengést.
