Erősödnek a kiegészítő egészségpénztárak

Közélet | Társadalom
Nem kezdik meg működésüket a kötelező egészségbiztosítási pénztárak, döntött a parlament, már csak a törvény hatályon kívül helyezésének módja nyitott. Mindazonáltal érdemes emlékezni a jogszabály pozitív elemeire, például arra, hogy a konstrukcióban milyen nagy szerepet kapott volna az egyéni felelősségvállalás.

Nem volt véletlen, hogy azokban a vitákban szóba került az önkéntes egészségpénztárak egészségbiztosítási reformba való bevonása, hiszen ami az önkéntes szektorban már 15 éve napi rutin, az az új törvényben kidolgozandó gyakorlat lett volna. Most, hogy a kötelező több-biztosítós pénztárak gondolatát elvetették, az ország számára a legjárhatóbb út a társadalombiztosítás racionalizálása mellett az azt kiegészítő formák – önkéntes egészségpénztár és üzleti betegségbiztosítás – erősítése lesz. Az önkéntes egészségpénztári szektor kapcsán elég a 40 milliárdos számot megjegyezni annak, aki ezen a területen is jól tájékozott akar lenni: ekkora a szektor bevétele, a szolgáltatások nagysága és a tagok kezelt vagyona.
A 2007-es év zárása kapcsán igazán volt miért aggódni, hiszen a magyar gazdaság erőteljes lassulása – és persze a megszorító csomag – rajtunk is nyomot hagyott. A kormány a munkáltatói befizetéseket drasztikusan megszigorította (a kedvezményt 60 százalékkal csökkentette), de az alapvetően prevenciós célú szolgáltatások (üdülés, szolgáltatások, egészségmegőrző termékek) az év második felétől való adókötelessé tétele is hátrányosan érintette tagjainkat. Mint mindennek, ennek is van jó oldala: a pénztártagok által igénybe vehető szolgáltatásokat törvényben és nem kormányrendeletben szabályozták. Az ilyen szintű szabályozás tagjaink, szolgáltatóink számára immár hosszú távon stabil, tervezhető szolgáltatási kört jelent, megtakarítva ezzel az elmúlt években felmerült nem kis összegű informatikai és kommunikációs terheket.
Azon sem lepődtünk meg, hogy tagpénztárainkban csak a tavalyi, nyolcszázalékos infláció körüli volt a bevételnövekedés, holott előtte rendre évről évre két számjegyű és folyamatosan emelkedő volt a bővülés. Ez az első év, hogy a bevételek és a kiadások ennyire közel kerültek egymáshoz, de annak is először voltunk tanúi, hogy az eddig csak gyarapodó egészségpénztári vagyon lassú olvadásnak indult.
Egyetlen adattal lehetünk elégedettek: nem állt meg a taglétszám növekedése, így a szektorban közel 200 ezer új tagsági jogviszony keletkezett (jelenleg 800 ezer körül lehet az egészségpénztárak taglétszáma, vagyis Magyarországon már minden negyedik ember kapcsolatban áll valamelyik egészségpénztárral (egy pénztártag általában további két családtag egészségügyi kiadásait finanszírozza).
A független Patikapénztár 2007-ben az egészségpénztári szektorban messze a legmagasabbnak számító kétezer munkáltatói taggal működött, tagjaink és családtagjaik közel 4,6 ezer szolgáltatási helyen használhatták patikakártyájukat. A Patikapénztár díjfizető taglétszáma 2007-ben közel 15 ezer fővel, mintegy 74 ezerre gyarapodott. Az átlépő tagokat legnagyobb arányban befogadó Patikapénztár 2007-ben 3,89 milliárd forint tagdíj jellegű bevételt és 158,5 millió forint hozamot realizált. A nettó hozam mintegy 7,5 százalék volt, az így keletkezett 158,5 milliós hozamot a tagok egyéni számlájára osztottuk fel. A bevételek között a legnagyobb tételt 3,43 milliárd forinttal a munkáltatói hozzájárulás jelentette, de a hozzánk átlépő tagok áthozott fedezete is 31 milliót tett ki. Tagjaink egészségpénztári szolgáltatást 3,36 milliárd forint értékben vettek igénybe.
Bevételeink között új tételként jelent meg a 110 millió forintnyi egyéni adójóváírás. Kedvező tendenciának tartjuk, hogy egyre nagyobb arányú az egyéni befizetés: 2007-ben már 289 millió forint értékben teljesítettek tagjaink egyéni befizetést, elérve a bevételek 7,5 százalékát.
A Patikapénztár működési alapjának év végi záróegyenlege 41 millió forintot tett ki, s ez annak a legfontosabb biztosítéka, hogy nálunk a tagok és a munkáltatók intézményi érdekek nélküli kiszolgálásban részesülnek. Éppen ez a megtakarítás tette lehetővé, hogy elindítsuk tagjaink ingyenes gyógyszertári szűrési programját, a Prevenciós Alapot, de a maradék pénz biztonsággal elegendő lesz a működési költség további csökkentéséhez is.
A visszafogott múlt évet követően az első hónapok igazi kellemes meglepetéssel szolgáltak: csak az első negyedévben 6500 taggal bővült a Patikapénztár (az éves taglétszám-növekedés 12–15 ezer fő között mozog évente), ezek közül kimagaslóan magas volt a más egészségpénztárból hozzánk csatlakozó új belépők száma.
A tagdíjfizetők létszáma így átlépte a 80 ezret (ezt azért fontos rögzíteni, mert – más pénztáraktól eltérően – a mi fizető tagjainkat nem terheli a díjat nem fizetők kártyacseréje, folyamatos tájékoztatása). Az erre az időszakra eső bevétel meghaladta az egymilliárd forintot, ez a tavalyi három hónap bevételeit 40 százalékkal múlja felül. Ebben persze nyilvánvalóan szerepet játszott, hogy az idén (2007-től eltérően) az akció nem zárult le az év végén, hanem januárban is folytatódott, de ezen a ponton a legfontosabb mégiscsak a munkáltatói befizetésre vonatkozó emelés. Mint ismeretes, 2008 januárjától önkéntes egészségpénztárba munkavállalónként havi 20,7 ezer forint fizethető be, s ez az összeg a vállalkozásban költségként leírható, a munkavállaló patikakártyáján jóváírt összeget nem terheli.
A jó pénztári évkezdet, valamint az önkéntes egészségpénztáraknak a társadalombiztosítás kiigazító reformja mellett várható nagyobb szerepvállalása biztonsággal meghatározza a következő évek mozgásterét.
Először is tisztán kell látnunk, hogy természetéből adódóan mire vállalkozhat egy önkéntes egészségpénztár: tagjai számára az egyéni és munkáltatói befizetéseket, a fel nem használt pénz kamatát, valamint az igénybe vett szolgáltatásokat tartalmazó egyéni számlát vezeti. Szolgáltatásait kizárólag szerződött partnerein keresztül nyújtja. Az egészségpénztárt legegyszerűbb egy olyan egészségbanknak elképzelnünk, ahová kizárólag olyan pénzek juthatnak, amelyről a tag tudja: csak a saját és a családja egészsége érdekében költheti el. Ennek megfelelően annyit lehet róla költeni, amenynyit az ember befizetett, és olyan egészségügyi szolgáltatásokra, amelyet a törvény lehetővé tesz.
Az egészségpénztár által az egészségbiztosítási reformban vállalható feladatkört tekintve érdemes megtartani és prevenciós elemekkel erősíteni a jelenleg finanszírozott – 68 százalékban gyógyító, 32 százalékban egészségmegőrző – szolgáltatásokat. Az egészségpénztárak szerepét érdemes megtartani a társadalombiztosítás (jelenleg az OEP) szolgáltatásai igénybevételekor felmerülő lakossági co-payment fizetésre. Ezt indokolja az is, hogy az alkalmankénti 3-5 ezer forintot kitevő gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz finanszírozására nehéz biztosítói terméket fejleszteni (a biztosan bekövetkező káresemény miatt), arról nem is beszélve, milyen magas költségekkel járna a biztosítói kárrendezés (ezek ún. bagatell károknak minősülnek, ahol gyakran a teljes kárösszeget elérheti a kárrendezés költsége).
Az önkéntes egészségpénztárak forrásbevonó képessége a konstrukciót alkalmassá teszi a jelenlegi gyakorlatnál magasabb co-payment lakossági elfogadtatására. Ennek külön előnye, hogy az egészségpénztári szolgáltatásokat a pénztártag jogán a közeli hozzátartozó is igénybe veheti, vagyis a befizető pénztártag vagy a javára befizető munkáltató az egész család co-payment jellegű kiadásait finanszírozhatja, enyhítve ezzel az egészségügyi szolgáltatóhálózat igénybe vevőinek tehernövekedése miatti esetleges ellenállást.
Fontos az egészségpénztári prevenció, a pénztártag tudatos egészségmegőrző magatartásának erősítése. A pénztártörvényben már megjelenik a prevenció fogalma, de azt a jogszabály kizárólag a szűrővizsgálatokra korlátozza, figyelmen kívül hagyva a prevenció négyes egységét: szűrővizsgálat, testmozgás, egészséges táplálkozás, kommunikáció.
Magyarországon az állampolgárok egészségmegőrző, öngondoskodó magatartása a következő években elengedhetetlen lesz, különösen, ha a lakosság európai viszonylatban egyik legrosszabb egészségi állapot mutatóira gondolunk. E tekintetben érdemes lenne az Európai Unió és az OECD tapasztalatára támaszkodni: a lakosság egészségi állapotának javulása csökkenti az állami kiadásokat, végső soron pedig növeli az ország versenyképességét. A siker érdekében nagyon fontos a népegészségügyi programmal való szoros együttműködés. Sajnálatos módon az állami program Achilles-sarka a lakosság alacsony részvételi aránya a felkínált szűrővizsgálatokon. Az egészségpénztárak – tekintettel arra, hogy a tagsággal folyamatos kapcsolatban állnak – az ügy mellé saját kommunikációs eszközeiket és a további szűrővizsgálatok költségeinek az egyéni számlákról való térítési lehetőségét kínálhatják. Nem kétséges, a betegségek korai felismerése középtávon csökkenti a társadalombiztosítás kiadási oldalát, valamint a szűrővizsgálaton átesett pénztártag figyelmét jó eséllyel a szekunder prevenció felé fordíthatja. A Patikapénztár 2008-ban ezen a területen az első lépést a 20 millió forintos Prevenciós Alapjával teszi meg.
A mostani helyzetben érdemes megfontolni az önkéntes pénztár negyedik ágának, az önkéntes ápolási pénztárnak a létrehozását. Mint ismeretes, az 1993. évi XCVI. törvény jelenleg három különböző élethelyzetre három különböző pénztári formát kínál: nyugdíj-, egészség-, önsegélyező pénztárt. Az ügy különösen időszerű, főleg, ha arra gondolunk, hogy az EU 15 tagállama közül szinte egy sincs, ahol az időskori ápolási feladat (long term care) az egészségbiztosítás negyedik ágaként ne jelenne meg a kötelező egészségbiztosítás szolgáltatásai között (a másik három: gyógyítás, megelőzés, táppénz).
Az elképzelés szerint az önkéntes ápolási pénztár működésének első éveiben csak a forrásokat kezelné, a hangsúly a befizetett járulékok beszedésére, a halmozódó vagyon kezelésére és a valamikori szolgáltatói háttér felépítésére helyeződne. A szolgáltatói hálózat és háttérépítés céljából az ápolási pénztárak számára érdemes lehetővé tenni időskori otthonok építését és működtetését, amely már a mostani idősebb generáció számára is elérhető lenne.
A jelenlegi helyzetben, amikor az OEP reformja a szolgáltatások jobb szervezésére korlátozódik, de biztosan nem célozza a tőkebevonást, az ápolási pénztár előre tekintő konstrukció, mert forrást gyűjt, s az OEP újabb, kötelező ápolási pénztári szolgáltatására esély sincs abban a helyzetben, amikor erős a nyomás a járulékok csökkentésére. Az önkéntes ápolási pénztár már most felkészül az időskori ápolás hosszú távú problémáira, arról nem is beszélve, hogy az ügy a reformkommunikációban mindenki számára vállalható.
Nem lenne bonyolult az új konstrukció adókedvezményezett körbe való bevonása sem: egyszerűen az önkéntes pénztárakra vonatkozó adótörvények megfelelő helyére be kell szúrni az önkéntes ápolási pénztár elnevezést. Ez azt jelenti, hogy immár a négyágú önkéntes pénztárakba munkáltatóként havonta a minimálbér fele lenne fizethető (havi 34,5 ezer forint), egyéni befizetésnél annak 30 százaléka lenne az szja-jóváírás. Mindazonáltal az egyéni befizetések esetében érdemes lenne elgondolkozni a 40 százalékos adómértéken, az indulás néhány évében extra előnyt adva az ápolásra való öngondoskodás gondolatának. Ne feledjük: egy máshol állami feladat önkéntes alapra való helyezéséről kell dönteni, arról nem is beszélve, hogy az önkéntes ápolási pénztár is vélhetően állampapírokban fogja tartani tagjai megtakarításait. Bízunk abban, hogy az önkéntes ápolási pénztár létrehozása még az őszi ülésszakban a parlamenti pártok közösen felvállalt és támogatott ügye lesz, akárcsak 1993-ban, amikor egyhangú támogatást kapott az önkéntes pénztárakról szóló törvény. Biztosak vagyunk abban, hogy a felvázolt elemekkel kiegészített önkéntes egészségpénztári konstrukció tovább erősíti az egészségpénztári tagok érdekében megvalósuló szolgáltatásvásárlói funkcióját, megalapozva ezzel egy sikeres későbbi egészségügyi reformot.

A szerző a Magyar Önkéntes Egészségpénztárak Szövetségének elnöke

Putyin: több gyerek, több adókedvezmény

Az orosz elnök évértékelő beszédében a nagycsaládosok támogatására koncentrált. Megerősítette a GDP-célt is, ami az elemzők szerint elérhetetlen.

A vámok eltörlésére is kész az Európai Unió

Az Európai Parlament szakbizottsága a kétoldalú kereskedelmi tárgyalások megszakításával fenyeget.
Világgazdaság Piactér