Riasztási fokozat: Piros

A salzburgi reptértől – ahol impozáns repülőgép- és versenyautógyűjteményét őrzi – Dietrich Mateschitz thalgaui parasztházáig zöldellő mezők mellett vezet az út, amelyeken tehenek és borjak legelésznek. Közvetlenül a „vezérbika” lakóhelye előtt tábla figyelmeztet a marhacsordák átvonulására, majd pár száz méterrel feljebb egy kis liget tűnik elő, ahonnan a festői Fuschlsee látképe tárul elénk. Nem messze innen két üvegvulkán tornyosul: a Red Bull központja.

Dietrich Mateschitz birodalma egyszerre nyugalmas és erőt sugárzó.

A volt Blendaxmenedzser egy állítólag szuperképességgel bíró, addig csak alig ismert italkeverékből – amelyet 1982-ben egy ázsiai szolgálati útján fedezett fel – egy csapásra világsikert alkotott. A Red Bull ma már jóval több, mint egy energiaital. Saját futball-, Forma–1-es és jégkorongcsapattal rendelkező konszernné nőtte ki magát, amely több mint 600 versenyzőt szponzorál, és a legmeghökkentőbb sportágakat találja ki.

Mateschitz világa

Dietrich Mateschitz több hotel és kastély tulajdonosa, s egy drágakő- kereskedést is birtokol. Irodája a salzburgi reptéren, a 7-es hangárban található, repülőgép- és versenyautó-gyűjteményével együtt. Magánvagyonát – beleértve a Fidzsi-szigeteki luxusnyaralóját – bizalmasa, Barbara Strobl kezeli.

Víziójuk szerint a határ a csillagos ég, ám a Red Bull felett sötét felhők is gyülekeznek. Az ázsiai trösztvezérek a márka jogaiért harcolnak és már az adóhatóság figyelmét is felkeltették. Emellett az egyre öntudatosabb Yoovidhya klán tartja markában a Red Bull-birodalmat. További probléma, hogy az özvegy Thaiföldön és Kínában hiába bízik az igazságszolgáltatásban.

Szeptember 3-án, hajnali fél hatkor egy 660 lóerős ezüstszürke Ferrari száguldott keresztül a bangkoki Sukhumvit boulevard-on, s eközben halálra gázolt egy motoros rendőrt, Wichean Glanprasertet. A nyomok egy közeli luxusingatlanhoz, Chalerm Yoovidhya (67) rezidenciájához vezettek. Chalerm apja, aki korábban gyümölcskereskedőként és buszvezetőként tevékenykedett, 1975-ben találta fel a Red Bull ősét, és egy orvosságokat importáló kis cégből (T. C. Pharmaceutical) egy milliárdos forgalmú nagyvállalatot épített. Unokája, a 35 éves Vorayuth pedig most kioltotta egy ember életét.

Azonban amíg a bíróság egyik idézést a másik után küldi Vorayuthnak, addig ő a Forma–1 bokszutcáiban múlatja az időt, vagy épp London utcáin száguldozik fekete Porschéjával, melynek rendszámtábláján beceneve – Boss – díszeleg, az RBR (Red Bull Racing) kiegészítéssel. Menekülve élni – egy 13 milliárd dolláros családi vagyonnal a háttérben ez is elviselhető. Az Interpol körözést adott ki Vorayuth ellen, aki pedig partiképeket közölt magáról testvérei társaságában. A bújócska azonban mostanra nehezebb lett Vorayuth számára – s ezen az sem segít, hogy az elgázolt rendőr özvegyét 100 000 dollárral hallgattatták el.

Futva is szép az élet

Immár egyedül a klán szoros céghálója tudja Vorayuthot elrejteni, s ebben a márka csúcsvállalata, az osztrák Red Bull GmbH jelentős szerepet játszik. A cég 49 százalékát Mateschitz birtokolja, 2 százalék Chalerm Yoovidhyáé, a maradék pedig egy hongkongi telephelyű holding, a T. C. Agrotrading tulajdona. Az osztrák cég forgalmához még hozzájárulnak az orosz és török leányvállalatok bevételei is, ezeket azonban nem konszolidálják, hiszen csak részben tartoznak a konszernhez. A brit vállalat (Red Bull Company Ltd.) esetében 75 százalék van Yoovidhyáék birtokában, bár közvetett módon: a részesedés a Virgin-szigeteki Jerrard Company Ltd.-nél van.

A Yoovidhya klán egyébként offshore-szakértőnek számít, tanácsadójuk is legendás: a Panama-aktákról elhíresült Mossack Fonseca ügyvédi iroda. Az egyik Jerrard-leány vállalatban, a családi vállalkozásként működő Karnforth Investmentsben összpontosul a thaiföldiek londoni luxusingatlan-tulajdona. A szökésben lévő Vorayuthot ezen villák egyikében látták utoljára. A teljes cégháló tucatnyi vállalkozást foglal magába, amelyek milliós hiteleket nyújtanak egymásnak – kamat nélkül.

A thaiföldi–osztrák kapcsolatok gazdasági tekintetben mindenképpen bonyolultabbá váltak a klánvezér Chaleo 2012-ben bekövetkezett halála óta. „Chaleo és Dietrich mindig a legnagyobb tisztelettel viseltettek egymás iránt” – állítja egy Red Bull-menedzser. A „varázsszirupot” a thaiföldi feltaláló bocsátotta Mateschitz rendelkezésére. Ezután évente találkoztak a bangkoki Oriental luxushotelben, hogy többnapos üzlettársi gyűlésükön megbeszéljék a legfontosabb témákat. Amikor már szárnyalt az üzlet, Mateschitz meggyőzte Chaleót, hogy az USA-ban is hozzák forgalomba az italt, majd később a világ többi részére is kiterjesztették az engedélyt. Mára mindkét oldal küldöttsége egyre népesebb, a bizalom azonban már csekélyebb.

Chalerm, a legidősebb sarj, nem sokkal apja halála után a thaiföldi médiában a cég felépítésében vállalt jelentős szerepét hangoztatta. A T. C. Agrotrading társtulajdonos-igazgatójaként befolyással bír a család 49 százalékos részesedésére, saját 2 százalékával pedig a mérleg nyelvét képezi. Társai azonban kételkednek képességeit illetően: „Szívesebben beszél sportkocsikról, mint az üzletről, a munkát pedig átengedi másnak.” Chalerm féltestvére, Saravoot annál tevékenyebb – ő irányítja a bangkoki T. C. Pharma operatív tevékenységét. Az ital- és snackgyáros forgalmazza az eredeti Red Bull italt „Krating Daeng” (Vörös Bika) néven, és komoly terveket dédelget. Saravoot azt tervezi, hogy a következő öt évben 3 milliárd dollárra, azaz mintegy háromszorosára növeli a cég forgalmát. A cél érdekében a konszern egy nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező menedzsment team kialakítását tervezi. Saravoot 300 millió dolláros beruházást irányzott elő, amelyet akár Mateschitz elleni kihívásként is lehet értelmezni.

Kínában, a Red Bull legfontosabb jövőbeni piacán különösen bonyolult a helyzet. Az osztrákok 2014 óta vannak jelen a népköztársaságban, kevés sikerrel: italuk itt csak néhány nagyvárosban kapható, és elsősorban turisták vagy külföldiek fogyasztják.

Aranyló veszélyforrás

Kínának ugyanis megvan a maga Mateschitz-figurája: Chanchai Ruayrung ruang, közismertebb nevén Jan Pin (Yan Bin). A 90-es évek közepén a thai– kínai üzletember szerződésben biztosította magának a jogot Chaleo Yoovidhya által a Red Bull előállítására és forgalmazására. Mateschitzhez hasonlóan Pin is 49 százalékot birtokol a Red Bull Vitamin Drink Co. Ltd.-ből. A vegyesvállalat aranyszínű dobozokban árusítja a Red Bullt, a taurint is tartalmazó változat pedig – amely nyugati testvérére sokban hasonlít – keskeny, kék-ezüst dobozokban kerül forgalomba. A licencszerződés azonban lejárt. Jan Pin, akinek Reignwood cégcsoportja a Red Bull mellett más italokat is előállít – például a CapriSun nevű üdítőt –, azzal fenyegetőzik, hogy kiszorítja Kínából a thaiföldieket. „Én finanszíroztam a reklámot, és én építettem a gyárakat is. Ezért mondja mindenki Kínában: a Red Bull Jan Piné.”

Egy szörny magasrepülése

Yoovidhyáék ezzel szemben állítják: „Jan Pinnek semmiféle joga nincsen a tulajdonunkat illetően, sem Kínában, sem máshol a világon.” A T. C. Pharma most jogi eljárást folytat az ORG Packaging céggel szemben, amelynek dobozait a Reignwood tölti meg az energiaitallal. A vád szerint ezzel a márkához kapcsolódó jogok sérülnek, ezért a T. C. Pharma azonnali gyártási stop elrendelését és kártérítés kiszabását követeli. Ha azonban a bíróság nem ad nekik igazat, úgy Mateschitz és thaiföldi partnerei alulmaradhatnak a világ leggyorsabban növekedő piacán. Máris fennáll a veszélye, hogy a Red Bull veszít nimbuszából az amerikai Monsterrel és házon belüli riválisával, a T. C. Pharmával szemben, mivel a nyereség csökkenő tendenciát mutat (lásd a grafikont).

Az előző évben Mateschitz csupán 2 százalékkal, 6 milliárd euróra tudta növelni a bevételt, az üzemi eredmény pedig 9 százalékkal, 577 millió euróra csökkent. Az ok a gigászi marketingbüdzsében keresendő, melyet bennfentesek 2 milliárd euróra becsülnek – és ez a thaiföldi partnereket egyre inkább zavarja. Az ázsiaiak úgy tekintenek a Red Bullra, mint egy pénzkiadó automatára. Már a Red Bull GmbH bevételeiből is prímán meg lehet élni: a gyengének számító 2016-os évben Mateschitz 134 millió eurót utalt át Thaiföldnek, és további 129 millió euró folyt be a saját számlájára. A nyilvánosság számára azonban szinte nem is léteznek. Mindenki teszi a maga dolgát, lehetőség szerint jótékony félhomályban. Bár Mateschitz saját bevallása szerint nem ismer „átláthatóbb és egyenesebb” vállalkozást a magukénál, titokzatoskodása már-már mániákus. Néhány évvel ezelőtt felvásárolta a Seiten blicke című pletykalapot – csak azért, hogy többé ne szerepeljen benne.

Pénzfalók

Kerek kétmilliárd eurót költ a Red Bull évente marketingcélokra, ez forgalmának egyharmadát teszi ki. Sporttal kapcsolatos beruházásai igen költségesek, különösen a Lipcse, New York és Salzburg futballklubok fenntartása kerül sokba, de az EHC Red Bull München és EC Red Bull Salzburg profi jéghokicsapatok, valamint a Red Bull Racing versenyistálló és a Scuderia Toro Rosso (Red Bull-garázs) támogatása is hatalmas összegeket emészt fel. Az eredmény mindenesetre szemmel látható.

Kényes utódlás

Mateschitz régimódi pátriárka. Feltétel nélküli lojalitást követel meg – és meg is kapja azt. Menedzsmentje guruként imádja a marketingzseni vezért, életműve előtt mély tisztelettel adóznak. Öt igazgatója közül három a legközelebbi bizalmasa, mindhárman évtizedek óta állnak a szolgálatában. Mateschitz azonban a kizárólagos ügyvezető igazgató. A fáradhatatlan vezér ma 73 éves. Már 2004-ben kijelentette, ha eljön az ideje, neki nem lesz probléma a visszavonulás. Aki ismeri őt, csak mosolyog ezen.

Didi tartja a lépést Jopi Heestersszel, 107 éves kora előtt biztosan nem fogja befejezni

– élcelődik Norbert Kraihamer, Mateschitz egyik közeli barátja.

Ennek azonban roppant egyszerű oka van: hiányzik a megfelelő utód. Fia, Mark Gerhardter még csak 25 éves. Az egykori stewardessszel, Anita Gerhardterrel (52) való kapcsolatából született fiú épp egyetemi záróvizsgájára készül, s mellette bedolgozik a családi vállalkozásba. Az alpesi köztársaság legirigyeltebb ifja ez idáig nem kapott részesedést a cégből. „Hagyok neki még egy kis időt, így is korán utoléri majd az élet” – fogalmaz Mateschitz ritka interjúinak egyikében. Meglehet, hogy a fiúból egyszer jó menedzser lesz, tehetsége azonban – állítják bennfentesek – elmarad apjáétól. Utóbbinak szerződése élethosszig tart, ezt Chaleo Yoovidhya, a Red Bull feltalálója biztosította számára.

Már most nyilvánvaló, hogy ilyen erős vezetője többé nem lesz a cégnek.

Azon intézkedések, amelyek ellentétesek a Mateschitz által felvázolt üzleti tervvel, kétharmados többséget igényelnek – a thaiföldiek tehát nem sokat tehetnek az ő akarata ellenében. Távozása után azonban övék lesz a döntő szó, Mateschitz utódjának csak alapvető kérdésekben (összeolvadás, feloszlás, tőkeemelés) lenne vétójoga. Előbb azonban meg kellene egyezniük az utód személyét illetően, ez ugyanis egyhangú döntést követel. Elképzelhetetlen, hogy a thaiföldiek elfogadnák üzletvezetőnek a tapasztalatlan fiút.

Bár a Red Bull fennállásának tavaly volt a 30. évfordulója, Mateschitznek kevés oka van ünnepelni. A nyereség csökken, Ázsiában csetepaté zajlik, az utódlás kérdése tisztázatlan. A főnök azonban nincs letörve: „Részünkről nincs semmi említésre méltó, thaiföldi partnereinkkel való hosszú távú együttműködésünk továbbra is zavartalan.” Egy biztos:

Minden, amink van, ez a doboz – és az, amit néhány millió ember gondol és érez, amikor Red Bullt vásárol.

Hotelek, kastélyok, erdők – magángyűjteményét Mateschitz most egy saját sörfőzdével egészíti ki. Csak remélni lehet, hogy nem lesz szüksége hamarosan valami sokkal erősebbre.

A cikk a Manager Magazin februári számában jelent meg

(Riasztási fokozat: Piros)