Az alkotó és teremtménye évtizedek óta elválaszthatatlanok egymástól. Hans Riegel, a cég elhalálozott igazgatója utolsó lélegzetvételéig mindent megtett volna a gumimacikért. A Bonn belvárosában található Dr. Hans Riegel Alapítvány egyik tárgyalótermében most szomorúan áll a gumimaci-figura az egyik sarokban, mintha egyre jobban feledésbe merülne nagyszerű mivolta.
A cégben a nehézkes természetű, ám legalább olyannyira karizmatikus „Mr. Haribo” lelkéből már alig maradt meg valami.
Riegel trónján most unokaöccse, Hans-Guido (52) ül, aki abszolút nem hagyja magát idomítani, és akinek uralkodása alatt a családi vállalkozás egy igazán problémás gumimacivá nőtte ki magát. Csapatostul távoznak a cég fő muftijai, és a központi projektek állandóan akadoznak. A hosszú évtizedeken át tartó forgalomemelkedés után a mai helyzet eléggé lehangoló. A Haribo először is képtelen teljesíteni céljait. Óriási világcéggé akar válni, de közben megrekedni látszik a nagy múltja és az álomszerűnek tűnő jövőképe között.
Civakodás
Riegelék, akik már a cég szlogenjével a nemzet jótevőinek nevezték ki magunkat („Gyermek, felnőtt kedve jó, édes élet – Haribo”), mindig is egy irtózatosan kedves család hírében álltak. Míg a lánytestvér, Anita Königs nem vehetett részt a dologban és csalódottságában az alkohol rabja lett, addig a fiútestvérek, Paul és Hans piacvezetővé változtatták az 1920-ban apjuk által egy mosókonyhában létrehozott gumicukor- és medvecukorüzemet. A nyilvánosságtól elzárkózó Paul foglalkozott a gyártással, a hataloméhes Hans pedig gondoskodott minden továbbiról. Egyre sikeresebbek voltak, ám a kettejük közötti kapcsolat egyre csak romlott. Amikor Paul 2009-ben meghalt, Hans nem vett részt a gyászszertartáson. Óriási vita kerekedett a gyermektelen nagybácsi és Paul két házasságából származó négy gyermeke között az utódlást illetően. 2010-ben egy sereg ügyvédnek végül sikerült rendezni a családi civakodást.
A gumimaci-birodalmat újjászervezték és Haribo Holding néven egy holdingvállalat jött létre.
Hans-Guido, Paul második házasságából származó legidősebb fia vezető üzlettársként átvette apja gyártásban vállalt feladatait, míg legfiatalabb testvére, Hans-Arndt (50), aki korábban a cég jogásza volt, a felügyelőtanács élére került. A harmadik generáció előtt azonban akkor vált teljesen szabaddá az út, amikor három évvel később Hans Riegel 90 éves korában elhunyt.
Fotó: AFP / Rolf Vennenbernd
2012-ben Anita Königs utódai is megjelentek és több befolyásért siránkoztak. Ezzel befürödtek, de azért sikerült kiharcolni maguknak egy kedves kis végkielégítést. Részesedésük a sok változtatást követően végül kifizetésre került, és öt évvel később lezárult az ügy. Paul részvényei Hans-Guido és Hans-Arndt, valamint húguk, Andrea Depkat (49) között lettek szétosztva.
Hans-Jürgen Riegelnek (63) dupla pechben volt része, ugyanis apja a második házasságából származó gyerekeit részesítette előnyben, és nekik adta a nagyobb részesedést, továbbá ő a cégnél sosem ért el sikereket, így 2006-ban elkeseredetten távozott is. A család ismerősei szerint a féltestvérek közötti kapcsolat a mai napig elég feszült.
A maradék 50 százalékot továbbra is a Dr. Hans Riegel Holding birtokolja. A kincs öröksége a Dr. Hans Riegel Jótékonysági Alapítvány, amely a gyerekek mellett a tudományt és a művészetet is támogatja jövedelméből. Ellenőrző szervként egy Ausztriában lévő magánalapítvány szolgál.
Űrt hagyott hátra
Riegels keresztfia, Marco Alfter, aki hosszú évekig a cég sajtóreferense volt, majd mostanra az alapítvány ügyvezető igazgatója lett, és Reinhard Schneider, aki a Dr. Hans Riegel Holding ügyvezető igazgatója és az alapítvány elnökségének is tagja, közösen fogalmazták meg a kulcsproblémát: „Hans Riegel a márka arca volt. Soha senki nem fogja tudni őt helyettesíteni.” Az általa hátrahagyott űrt egyszerűen képtelenek betölteni. Magyarázatuk már-már bocsánatkérő benyomást kelt.
A dolgozók érzelmileg kötődnek a céghez, ami nagyban megnehezíti az átmenetet
– mondta Schneider. „Egy ilyen helyzetben bármely vállalatnál lennének súrlódások.”
Fotó: AFP
Ez igaz, ám túl egyszerű. Az öreg McDonald’sba járt a gyakornokokkal, dolgozókat segített ki, ha pénzügyi problémáik voltak, és egyszer valakit saját helikopterével szállított kórházba. Az új termékeket az üzemi óvodában tesztelték, és ha az idő sürgette őket, akkor volt rá példa, hogy két nap alatt kifejlesztették és piacra is dobták. Ám az egykori vezetés alatt sem volt minden fenékig tejfel. Hans sokszor furcsa kedélyállapota a magas fizetések ellenére is gyakran rányomta bélyegét a cég összes dolgozójának hangulatára, s látszólag sok dolgot próbáltak eltussolni. Két üzlettárs, egy osztrák alapkezelő társaság és egy bonni kockázatitőke-társaság teljesen mentesült mérlegük benyújtásának kötelessége alól. Furcsa módon még a legfőbb vezetők sem voltak tisztában a forgalommal.
Hans Riegel hatalmas tiszteletnek és tekintélynek örvendett. Az aurája sok mindent túlragyogott
– mondta Mohamed Boudih, a német élelmezési és vendéglátóipari szakszervezettől (NGG). Riegel gyorsan uralmába kerítette Európát, és ahová helikopterével nem jutott el, az nem is igazán érdekelte.
A kutatási kiadásokat, amelyet a sertések levágása helyett a mesterségesen előállított zselatin vizsgálatára kívántak fordítani, teljesen feleslegesnek tartotta.
A 7000 dolgozóval, 16 telephellyel rendelkező cég, amely 10 országban van jelen és naponta több mint 100 millió gumimacit gyárt, még ma sem rendelkezik egy igazi árugazdálkodási rendszerrel.
Az utódlásból eredő vita és a gumimacipapa makacssága végül ahhoz vezetett, hogy a vezetőség végül nem volt képes többé megfelelni a követelményeknek. 2010-ben külsős beavatkozással átvilágították a céget és létrehoztak egy katalógust, amely csordultig tele volt nagyratörő célokkal. A központnak távoznia kell Bonnból, és helyette egy modern gyárat terveztek felhúzni. A forgalomnak 2020-ig 2 milliárd euróról 4 milliárdra kell nőnie, hogy garantálható legyen a függetlenség. Ennek érdekében azonban a gumimacinak hatalmába kell kerítenie az egész világot. Vajon képes lesz rá? Hans-Guido Riegel szerint igen.
Globális tervek
Hans-Guido Riegel erősebb testalkatú ember, akinek korábban hobbijai közé tartozott, hogy beült a Porsche 911 GT3-as csodaautójába és a Nürburgring autóversenypályán kedvére száguldozgatott vele. Mióta ő vezeti a gumimacibirodalmat, azóta maximum már csak vadászatokon vesz részt, kint lakik egy a várostól távolabbi zöldövezetben, és szíve szerint már szinte egyáltalán nem kerülne nyilvánosság elé. Riegelnek a gyártással kapcsolatos feladatára már alig van ideje, viszont nagyon sok terve van a jövőre nézve.
A Haribo egyike a főként Európában jelen lévő, globális ambíciókkal rendelkező vállalatcsoportoknak. Ennek érdekében bizonyos változtatások mindenképp szükségesek voltak
– hangsúlyozta. „Legfőbb célunk, hogy továbbra is növekedést produkáljunk az édességpiacon.”
A bevezetett változtatásokat sok dolgozó erőszakos törekvésnek tekinti. Hans Riegel halála után leginkább nagy követői ütköztek nehézségekbe, de azóta mások is úgy gondolják, hogy nem igazán számít már a véleményük. Számos feladatot központosítottak, valamint az újonnan bevezetett folyamatmenedzsment is sok kérdést vet fel. A vezetők csoportja állandóan rossz hangulatban van, vagy épp pánikol. „Büszkék voltunk, hogy ennél a cégnél dolgozunk, de sajnos mára már teljesen eltűnt az egység és az összetartás” – mondja az egyik elkeseredett dolgozó. „Két évvel ezelőtt még sokan maradtak a Haribo kedvéért, ma már ők is futva menekülnek” – egészíti ki egy munkatárs.
Sokszor az újoncok sem bírják sokáig. A Coca-Cola korábbi marketingese, Thomas Starz egy év után szintén elhagyta a céget. Többek között például termékfejlesztési és pénzügyi vezetők is búcsúztak a gumimaciktól. Akik viszont maradtak, azok hatalmas nyomásról és túlságosan felgyorsított munkamenetről panaszkodnak; így nem is csoda, hogy olyan gyakori a betegállomány.
Legutóbb felháborodást keltett a cég reakciója egy, a WDR (Nyugatnémet Rádió és Televízió) által kiadott hivatalos közleményre, melyben a Haribót gyermek- és állatjogok megsértésével vádolták. Hans-Guido Riegel ezzel kapcsolatban nem kívánt nyilatkozni. Ezt követően egyes kritikusok úgy jellemezték őt, mint egy újgazdag vállalkozót, akihez csak a megszűrt információk jutnak el, mivel ő teljes mértékben vonakodik a cégen belüli személyes kapcsolatok kialakításától. Ergo: a cég óriási hiányt szenved olyan emberekből, akik az ambiciózus célokat meg tudnák valósítani.
Döcögősen
A 2013 év végén történt kínai piac ra törés akadozni látszik, és az Egyesült Államokban is hasonló a helyzet. Annak ellenére, hogy Riegel büszkén figyelte a növekedést, úgy néz ki, a Haribo mégis elkésett, és csak 115 millió amerikai dolláros forgalomra volt képes szert tenni. Az új gyár alapkövének letételét csak 2019-re tervezik, holott már rég gumimaciknak kellene heverészniük a futószalagokon. A Grafschaftba tervezett jövőbeli székhelyen lévő gyárba is 300 millió eurót fektettek be, mégis csúszik a dolog. Egy technikai kár miatt az év végi költözés teljesen meghiúsult és tovább várat magára.
Az elmúlt 12 hónapban csaknem 600 millió eurós forgalomcsökkenést tapasztaltak a német piacon. A nemzetközi vizeken sokkal jobb a helyzet, ám ott is bőven a költségvetés alatt teljesítenek.
A 2020-ra kitűzött 4 milliárd euró eléréséhez a Haribónak 2011 óta évi 8 százalékos növekedést kellett volna produkálnia,
ám a nagyjából 3,2 milliárd eurós konszern csak 6-7 százalékot volt képes elérni. A hazai piacon már elbuktak, a kínai produkciójuk is szinte előre borítékolható. Az USA-ban már az olasz multicég, a Ferrero vette át a gumicukorgyártó Ferrarát, amellyel jól beleköpött a bonniak levesébe.
Trükkös és titokzatos
A korábban az üzemi óvodában végzett gyorsteszt helyett ma a piackutatásra esküszik a cég, amelynek nagy hátulütője, hogy ez egy lassabb folyamat. Sokkal tovább tart, mire egy új fejlesztés a polcokra kerül, mint korábban. A célkitűzés szerint minden első vagy második évben jönnie kell egy új innovációnak.
A cég legújabb büszkesége egy csökkentett cukortartalmú változat, habár már tíz évvel ezelőtt is eladhatatlannak bizonyult a light verzió.
Éppen ezért helyez annyi hangsúlyt a még mindig nagyszerűen kereső, banki tartozásoktól mentes cég a pénzügyek optimalizálására. A fontos részlegek – mint például a luxemburgi beszerzés és – áthelyezése és újraalapítása nagy nemtetszést váltott ki a cégen belül. Az adóparadicsomban egyre több központi funkció lel otthonra, és már több mint 50 dolgozót számlál. Még a védjegyjogokat is a nagyhercegség kezeli.
„A védjegyjogok a német vállalatokhoz tartoznak, Luxemburgot csakis azért választottuk ezen funkciók székhelyéül, mert az ország rendkívüli népszerűségnek örvend a nemzetközi szinteken működő édesipari cégek körében, és ezáltal megvan az a lehetőségünk, hogy értékes specialistákat szerezzen meg a cég” – jegyezte meg Riegel.
Hans-Guido Riegel kezdi felismerni, hogy a régóta a cégnél dolgozó munkatársakról sem szabadna megfeledkezni. Pár hónapja megjelent egy megbeszélésen, és ígéretet tett egy nyitottabb és őszintébb légkörre. Dariusz Kucz, a Danone korábbi alelnöke – immáron a Haribo marketing- és értékesítési vezetőjeként – a cégnél a legfontosabb és legnehezebb szerepet tölti be. Kucz intelligens és alapos szakemberként vált ismertté, és erősen szimpatizál Hans-Guidóval.
Még egy dolog igazolja, hogy a gumimaci atyjának halála milyen visszafordíthatatlan módon zárt le egy időszakot a Haribo történetében: Thomas Gottschalk, a gumimaci korábbi reklámarca 2015-ben átadta a stafétabotot Michael „Bully” Herbignek. Az évtizedekig márkanagykövetként fellépő Gottschalk ezennel pontot tett haribós karrierje végére, és az alapítvány tanácsadó testületét is elhagyta. A gumimacik már csak egy malibui szupermarketből integetnek neki.
A cikk a Manager Magazin márciusi számában jelent meg
(A problémás gumimaci)
