MM: Egyre elterjedtebbek a piacon azok a fodrászatok, ahova a vendégek bejelentkezés nélkül beugorhatnak egy gyors hajvágásra. Mi a véleménye ezekről a hálózatokról?
Hajas László: Ahogy vannak gyorsétkezdék, minőségi éttermek, illetve közöttük millió átmenet, úgy tűnik, a hajápolás terén is van igény az efféle franchise-okra. Ugyanúgy, mint
ahogy a gyorséttermekbe is csak azért ugranak be az emberek, hogy gyorsan csillapítsák az éhségüket, ezekbe a szalonokba sem érkeznek óriási elvárásokkal a vendégek.
Olyan keveset fizetnek, hogy valószínűleg nem is reklamálnak, ha elrontja a fodrász a hajukat, éppen ezért alkalmas hely lehet a pályakezdők számára. Én is sokakat küldök el egy ilyen lánchoz dolgozni egy kis tapasztalatszerzés céljából.
Kijelenthető, hogy a „gyorsfodrászatok” terjedésével párhuzamosan valamelyest hígul a szakma?
Nem feltétlen ezzel összefüggésben, de a nagy tömeget tekintve sajnos valóban megfigyelhető a szakmán belül minőségi romlás – ennek hátterében gazdasági okokat látok, az egyéni vállalkozás és a kataadózás problémáját. Sok szalonban a tulajdonos a magas járulékok miatt csak kiadja a székeket, és a fodrászra bízza, mikor megy be dolgozni, milyen anyagokat használ, mikor megy haza. Ezekben az esetekben a fodrásznak ki kell termelni egy bizonyos összeget havonta, amibe gyakran nem fér bele, hogy képezze magát, illetve kiutazzon egy-egy nagyszabású külföldi show-ra.
Én pontosan azért veszek fel alkalmazottakat és fizetem utánuk a járulékokat, hogy megmondhassam nekik, mikor dolgozzanak, milyen anyagokkal, valamint hogy küldhessem őket tanfolyamokra, továbbképzésekre.
Csak így tartható egységesen egy magasabb minőségbeli szint.
A saját vállalkozás mennyiben ad szabadságot, és mennyiben szab határokat?
Sokan kérdezik, hogyhogy bejárok még dolgozni az üzletbe, hiszen már elmúltam hatvanéves, de még most is a vendégek haját vágom. Az egyik ok, hogy szeretek adni az embereknek, a másik, hogy szeretem belülről látni az üzletet, emberi és szakmai példát mutatni a nálam dolgozóknak: hogyan kommunikálok a vendégekkel, hogy szolgálom ki őket, hogyan vágok hajat. Az én nevem alatt fut a szalon, az én felelősségem a megfelelő minőség biztosítása.
Fotó: Móricz-Sabján Simon
Aztán hazamegyek, de nem tudom letenni a munkát, otthon is gondolkozom, miként lehetne jobbá tenni a szolgáltatást. Húsvéthétfőn nálunk volt a család, de közben az egyik üzletünk felújításán kattogott az agyam, illetve azon, miként készítsem elő a tavaszi tanfolyamokat.
Ezek szerint nem tudja teljes mértékben különválasztani a munkát a magánélettől.
Nem, a feleségem sokszor inkább nem is szól hozzám, ha azt látja, hogy nagyon elgondolkodtam, vagy a gép előtt ülök. De a családtagok haját is kizárólag én vághatom. Bízom a kollégáimban, de csak a festést engedem ki a kezeim közül.
Pályája kezdetén mennyire vonzotta, hogy saját brandet építsen ki?
Akkoriban – a nyolcvanas években – jött divatba a hajzselézés, és csak egyféle terméket lehetett kapni Magyarországon. Ez adta az ötletet, hogy saját márkát építsek ki: sampont, zselét értékesítettem volna. Ez azonban meghiúsult, mivel nem találtam itthon megfelelő tégelyeket és flakonokat gyártó céget. A saját brand aztán nem 100 százalékig tudatosan épült, egyszerűen csak szerettem dolgozni, jártam az üzletbe, és volt is igény a munkámra.
Egy cikk szerint az Egyesült Államokban a szépségipar ellenállónak bizonyult a gazdasági válsággal szemben, nem csappant meg az érintett időszakban jelentős mértékben a fogyasztás. Magyarországon ebből mit tapasztalt?
Lehet, hogy a gazdasági válság idején volt egy-két százalékos visszaesésünk az előző évekhez képest, de valóban nem igazán érintett minket. Mindig azt mondom, lehet bármi körülöttünk, ha az ár-érték arány rendben van.
Dolgozhatsz olcsón, de ha silány szolgáltatást nyújtasz, nem lesz vendéged.
Ugyanakkor, ha drága a szolgáltatás, ahhoz megfelelően kell párosulnia mindennek, a környezettől a kiszolgálásig.
Dinamikusan bővül a szépségipar. A fodrászat terén jelenleg miben lát kiemelkedő üzleti potenciált?
Szerintem most a színekben, a festésben van óriási lehetőség. Sok a hosszú hajú nő, nekik nem lehet havonta hajat vágni, a minőségi hajfestés iránt viszont megugrott az igény. Erre szoktam azt mondani, hogy a hajfestés a frizura sminkje. Aki ezt most jól csinálja, az óriási lépéselőnyt tud szerezni a többiekkel szemben.
A férfiakban mint célközönségben lehet még kiaknázatlan lehetőség a szépségipar számára?
A fodrászati szektor egyre jobban figyel a férfiakra, akik már keresik a minőségibb szolgáltatókat. Régen, amikor még tanultam a szakmát, kettéválasztották a női és a férfifodrászt, aztán globális szinten összeolvadt a kettő.
Most döbbentek rá arra, sok férfiban megvan az igény arra, hogy ne üljön be a nők közé a fodrászatokban, ez az igény hívta életre a borbélyszalonokat.
A hajápolás ráadásul termékek szempontjából is jobban nyit már a férfiak felé, megjelentek például szakállápolásra szolgáló készítmények. Az arcápolási szektor azonban e téren még le van maradva. Lehet hallani ugyan egy-két férfikozmetikáról, de komoly igény egyelőre nincs rájuk. Míg a nőknek legalább három-négyféle arckréme van otthon, a férfiak körülbelül öt százaléka használ ilyen jellegű terméket.
HAJAS LÁSZLÓ
Az Állami Fodrászat tanulójaként 1973-ban végzett, és 1975-ben már ifjúsági versenyt nyert összetettben. Első szalonját 1983-ban nyitotta meg Budapesten, a Kiss József utcában. Mesterfodrásszá 1992-ben avanzsált, 2006-ban pedig megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést a fodrászszakma határainkon túl is elismert kreatív műveléséért.
A cikk a Manager Magazin májusi számában jelent meg
(A színekben lehet a fodrászat jövője)
