Manager Magazin

Az egyiknek sikerült, a másiknak nem...

Olyan régen azért nem ért véget a szocializmus ahhoz, hogy feledésbe menjen, mely cégek voltak a korszak húzónevei. A rendszerváltás és a privatizáció sokakat megtépázott, de többen sikerrel vették a piacgazdaság kihívásait.

Patyolat a nőkért

Ha valami, akkor a Patyolat a szocializmus egyik szimbóluma volt. Az 1948-ban alapított Patyolat Mosoda és Vegytisztító Nemzeti Vállat célja „a dolgozó nők munkájának könnyítése” volt. Egy évvel később már kilenc tagvállalatot foglalt magában, a tevékenységi köre pedig a fehérneműk tisztításától és estleges javításától egészen azok kölcsönzéséig terjedt. De foglalkozott ruhák és kelmék festésével és vegytisztításával is.

A Fővárosi Tanács 1957-ben úgy döntött, hogy létrehozza a Fővárosi Patyolat Vállalatot (FPV). A Patyolat idővel országos lefedettséget ért el: a felvevőhelyek száma 1987-ben 1200 volt, ezenkívül 185 vegytisztító szalon is működött. Aztán 1992 májusában az Állami Vagyonügynökség államigazgatási felügyelet alá helyezte az FPV-t. A céget végelszámolással megszüntették, a pesti fiókokat értékesítették. Ez lenne tehát a vég, illetve nem teljesen, mert a Harmat Textiltisztító Kft., amely korábban az FPV leányvállalataként működött, mind a mai napig használja a Patyolat márkanevet.

A Tungsram a szocializmus végén, egészen pontosan 1988-ban a szokott forgatókönyv szerint részvénytársasággá alakult
Fotó: MTI / Mónus Márton

Kár a Keravillért

A Keravill az 1950-ben alapított Kerékpár, Rádió és Villamossági Kiskereskedelmi Vállalat rövidítése. A tanácsrendszer létrejöttével fővárosi tanácsi vállalat lett, később elsőként vezette be Magyarországon a minta utáni árusítást, majd 1966-tól általánossá tette az önkiszolgáló rendszert. Az 1980-as évekre addig jutott, hogy áruház jellegű bolthálózatát fejlesztette és bevezette a telefonos értékesítést.

Az Állami Vagyonügynökség természetesen a Keravillt sem hagyhatta ki a rendszerváltáskor a privatizációból: az állami vállalat 714 millió forintos alaptőkével 1989-ben részvénytársasággá alakult, majd az egykori top vállalkozó, Várszegi Gábor érdekeltségébe került és a Fotex csoport tagja lett. Vesztére, mivel a Fotex egyáltalán nem törődött a társasággal, az elmaradt fejlesztések következtében pedig végleg ellehetetlenült. A Keravill hivatalosan 2004 decemberében szűnt meg.

A Keravill az 1980-as évekre áruház jellegű bolthálózatát fejlesztette és bevezette a telefonos értékesítést
Fotó: Fortepan

Tungsram, Újpest fénye

Az 1874-ben Egger Bernát távírógépgyártó műhelyéből induló Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. a kezdetektől Újpesten működött. Az 1911-ben készült első gáztöltésű volfrámszálas izzólámpa sikere valósággal berobbantotta a termelést, egy évvel később pedig már Tungsram márkanév alatt futott az üzem. A cég 1925-től rádiókat is készített. A szocializmus végén, egészen pontosan 1988-ban a szokott forgatókönyv szerint a vállalat részvénytársasággá alakult, a fő tulajdonos a Magyar Hitelbank lett. Szinte azonnal, még 1989-ben az osztrák Girozentrale vezette nyugati bankkonzorcium érdekeltségébe került, amely a többségi részvénypakettet rögtön eladta a General Electricnek (GE). Az amerikai vállalat 1994-től kizárólagos tulajdonosnak mondhatta magát. A Tungsram név azonban nem tűnt el, a GE éppen idén februárban jelentette be, hogy eladja európai, közel-keleti, afrikai és törökországi üzletágát, valamint a globális autólámpa-ágazatát a GE egy korábbi felső vezetője, Jörg Bauer irányította cégnek. Az eladás első mérföldköveként pedig a Tungsram Csoport tulajdonába került a Tungsram Operations Kft.

Csepel, az elnyűhetetlen

A szocializmus negyven éve alatt itthon egy egész generáció tekert a csepeli üzemből kigurult kerékpárokon. A termelési mutatók szerint a csúcsidőszakban évi közel 100 ezer biciklit értékesítettek. Közel harminc különböző modellt gyártottak, a legnépszerűbb kétségkívül az összecsukható „Camping” volt. A cég azonban abban a privatizációban is élen járt, amely 1988-ban következett be. A befutó a Schwinn lett, a két nagy név együttműködése mégsem vált sikeressé: a Schwinn Co. 1994-es csődjével a külföldi érdekeltségeket, így a Csepelt is el kellett adni.

A Schwinn-Csepel 1994–96 között pénzügyi befektetők tulajdonába került, utána viszont az FBI által a kelet-közép-európai orosz maffia főnökeként emlegetett Szemjon Mogiljevics közelében landolt. A magyar bringa vesszőfutásának ezzel még nem volt vége, az olcsó távol-keleti tömegtermékek végül a pénzügyi csőd szélére juttatták a céget, de volt visszatérés: 2000-ben a biztos anyagi hátterű Tandem-Szolnok szakmai befektető vette meg. A Csepel kerékpárgyár örökségét ma a Csepel Zrt. viszi tovább. Jelenleg több mint 50 fajta biciklit gyártanak, a Mol és a rendőrség kerékpárjait is ők szállítják.

A Stühmer az Stühmer

Magyarország legnagyobb csokoládégyárát Stühmer Frigyes hamburgi cukrászmester alapította 1868-ban Pesten, az Ősz (ma Szentkirályi) utcában. Halála után örökösei vezették tovább az üzemet, amelyben kiváltképp fia, Stühmer Géza tűnt ki. Az ő nevéhez köthető, hogy 1941ben felhúzták az ország legnagyobb csokoládégyárát, és olyan népszerű termékeket futtattak fel, mint a Tibi csokoládé, a Frutti karamella és a Zizi drazsé. A víg napok egészen 1948-ig tartottak, amikor is a gyárat államosították és beolvasztották a Magyar Édesipari Vállalatba. Csakhogy az egri Stühmer Kft. 2005 tavaszán megvásárolta a Stühmer márkanevet, amely így újjáéledt. Új generációs édességeket fejlesztettek ki, Novaj községben pedig csokoládéüzemet avattak.

Az egri Stühmer Kft. 2005 tavaszán vásárolta meg a Stühmer márkanevet, amely így újjáéledt
Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd

Örökzöld Közért

„Lemegyek a közértbe” – a szocializmus egy itt ragadt mondata, amely pusztán csak az élelmiszerboltot jelentette. Pedig a közért bizony márkanév volt: 1948ban jött létre a Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt., amelynek a rövidítése aztán köznévvé vált. A Közért nagy időszaka 1966– 67-ben jött el, akkor kezdődött meg a nagyobb alapterületű ABC áruházak építése. Egy évtizeden belül, 1975-ig több mint ötvenet adtak át a vásárlóknak. Hiába lett országszerte durván kétezer boltja a Közértnek, a rendszerváltáskori privatizáció ezt a koncepciót is utolérte, amely végül – többszöri átalakulással – a SPAR hálózat része lett.

Videoton, áldás a névre

A Széles Gábor nagyvállalkozó elnökölte székesfehérvári Videoton Holding Zrt. ma a legnagyobb magyar magántulajdonban lévő ipari vállalatcsoport, egyben a legnagyobb elektronikai gyártási szolgáltató a keletközép-európai központú cégek között. Ebben a szegmensben világviszonylatban az első negyven, az Európai Unióban pedig az első tíz között van a Manu facturing Market Insider szaklap 2015-ös listája szerint. Kevesen hitték volna annak idején, hogy a cég ilyen magasságokba jut el.

A vállalat jogelődje az 1938-ban alapult Vadásztöltény, Csappantyú, Gyutacs és Fémárugyár Rt., amely 1991-ben egy nyilvános versenytárgyaláson került a jelenlegi részvényesek és a Magyar Bank Rt. közös tulajdonába. Öt évvel később a magánrészvényesek 100 százalékos részesedést szereztek a cégben. A Videoton név felvételének ötlete Érczfalvy Gyula nevéhez fűződik, aki a vállalat reklám- és propagandaosztályának vezetője volt. Videoton név alatt eredetileg a szórakoztatóelektronikai, informatikai és haditermékek gyártása zajlott. A felvetés 1967 nyarán, az egyik vezérigazgatói értekezleten hangzott el. A szóbeszéd szerint Papp István vezérigazgató a javaslat hallatán hümmögött egyet, és néhány nap múlva áldását adta a névváltoztatásra, melyre még egy évet kellett várni.

A cikk a Manager Magazin szeptemberi számában jelent meg

(Az egyiknek sikerült, a másiknak nem...)

Manager Magazin – HU

Manager Magazin brandek márkák történelem