Hawaii katasztrofális éve – vagy mégsem?

A jelenség megértéséhez érdemes tudni, hogy Hawaii legnagyobb szigetén lényegében folyamatosan működik két kráter. Polinéz nyelven ezt az egy szigetet hívják „hawaii”-nak, erről kapta a nevét később az egész szigetcsoport, de angolul nem meglepő fordulattal Big Islandnek, Nagy szigetnek nevezik. A legtöbb turista direkt a füstölgő tűzhányók, a gázkitörések, a holdbéli táj miatt érkezik ide. A sziget nagyobbik fele nemzeti park, és a két vulkán kisebb-nagyobb intenzitással ontja magából a lávát. Különösen látványos mindez ott, ahol a forró anyag az óceánba ömlik. Hatalmas pára- és gázfelhő, fodrozódó víz. Persze csak felülről, helikopterről lehet megnézni. Ezzel merészkedhetünk a tűzhányó krátere fölé. Mindezt természetesen megelőzi az amerikai stílusú biztonsági oktatás, még túlélőcsomagot is magunkra kell kötni, a funkció ja talán az, hogy ha leesik a helikopter, és a lávafolyam környékén kóborolunk, ne legyünk szomjasak. Indulás után pár perccel elérjük a legnagyobb krátert. Már a környékén is forró a talaj, erre utalnak a gázkitörések. A vulkán közvetlen közelében hatalmas gáz- és füstfelhő. A föld szinte izzik a kráter két oldalán.

Rainbow Falls

Kicsit távolabb jól látható a forró, majd még távolabb a már megszilárdult láva. A kráter több kilométeres körzetében csak egy csíkon vannak növények, talán kis magaslat lehet itt, mindenesetre fű zöldül, fák hajladoznak a semmi közepén. A vulkánkitörés alapesetben senkit sem veszélyeztet, ugyanis a kráter közvetlen közelében nem élnek emberek, itt növényzet is alig van. A nemzeti parknak ezen a részén csak kutatók laknak, akik figyelik a vulkáni aktivitást. Kicsit északabbra, a nemzeti park bejáratánál vendégházak is vannak, hogy a turisták éjjel is élvezhessék a tűzhányók közelségét. Most azért kellett sok embernek elköltöznie, mert olyan erősségű volt a földrengés és a vulkánkitörés, hogy a távolabbi, lakott részeket is veszélyeztette. A sziget szebbik oldalán ugyanis mágikus kerteket, vízeséseket találunk. A sziget két fele között, a kráterektől jó messze kilátópontokat létesítettek. Az egyiknél múzeumot találunk, ahol ismertetik a tűzhányók keletkezését, és lehet látni, hogy a még működő helyi vulkánok aktivitásáról épp mit mutatnak a műszerek. Most ezt bezárták, anynyira erős volt a tűzhányó működése.

Big Island északkeleti részén, a már rég kialudt vulkánok környékén buja a növényzet. A leghíresebb vízesés talán az Akaka, melynek esése rendkívül nagy, a szakadék alján csillogó kis tó partját pedig méregzöld, liánszerű növényzet övezi. Gyönyörű a Rainbow Falls, vagyis a Szivárvány-vízesés is, ahol a reggeli órákban sokszor háromnégy különböző szivárvány is látható egyszerre. Az Uma Uma-vízesés bejáratánál van Big Island botanikus kertje, ahol megtalálható a Hawaii szigetekre jellemző legtöbb virág, például több mint kétszáz különböző orchidea. A turistaközpontok kiszolgálósze mélyze tének egy időre el kellett költöznie. Ugyanakkor a kitöréskor továbbra is üzemeltek a vulkánnézegető hajók. Ezek közül az egyik túl közel is merészkedett, és baleset lett a vége.

Gourmand-oknak makadámfagyi

A működő krátertől nem is túl messze találjuk a világ leghíresebb makadámmogyorót feldolgozó üzemét. Nagyon sok amerikai csokiba az itteni mogyoró kerül. A makadámmogyoró Hawaii egyik fontos kiviteli cikke. A legnagyobb ültetvények Mauna Loa mellett vannak. A hilói reptértől nyolc kilométerre pillanthatjuk meg az első bokrokat (a szigetnek két polgári repülőtere van és egy katonai). Ha balra fordulunk, hamarosan megérkezünk a makadámmogyoró-gyárhoz. Az amerikaiak az üzemből turistalátványosságot csináltak. A gyár falai üvegből vannak, így a látogatók minden munkafázist megfigyelhetnek. A folyamatokat táblákkal, monitorokkal, több nyelven is elmagyarázzák a turistáknak. A vendégek programja ezzel persze nem ér véget, jöhet ugyanis a kóstoló. Létezik makadámfagyi, makadámméz, még a tűzhányókitörés okozta sokkra is elszopogathatunk egy mogyorós fánkot. A turisztikai ipar remekül felépített az Egyesült Államok valamennyi tagállamában, de Hawaii ezek közül is kiemelkedik.

A szokottnál is erősebb vulkanikus tevékenység alig hagyott alább, máris újabb veszély közeledett. A 200 kilométeres óránkénti sebességgel tomboló hurrikán szerencsére azonban trópusi viharrá szelídült, mire elérte a szigetcsoportot. A hurrikánok, viharok errefelé nem ritkák, bár nem is annyira általánosak, mint a Bahamák vagy Florida környékén. Jómagam a Felícia hurrikán érkezését éltem itt át. A vihar előtt négy nappal már lefújták a tengeri programokat, a cápanézegetéstől a vitorlázásig. Két nappal korábban bedeszkázták az üzletek kirakatait, elszállították az utcabútorokat, hangosbeszélőn folyamatosan figyelmeztették a lakosságot. A vihar szerencsére veszített erejéből, mire ideérkezett, de így is hihetetlen volt, mire képes. Láttam, amint a pálmafákat annyira meghajlítja, hogy a felső levelek a földet érik. A legtöbb bírta. Mint ahogy a hoteleket is remekül megépítették, másnap ment tovább az élet.

Cápasimogatás

Hawaii fővárosa, Honolulu nem a Nagy szigeten, hanem egy másikon, Oahun található. A lakosság fele, nagyjából egymilliónyian itt élnek. A neve is azt jelenti, hogy „gyülekezőhely”. A közeli Maui a legzöldebb (Völgy-szigetnek is nevezik), Kauai pedig a legvirágosabb (ez a Kert-sziget a helyiek szerint). Big Islandre a működő vulkánok miatt utaznak a turisták, a többi szigetre pedig a remek programokért. A legszebb partok talán Mauin vannak, de máshol is találunk paradicsomi öblöket. Bár a tapasztaltabb utazók kedvéért azért szögezzük le: a homok egyáltalán nem olyan mágikusan fehér, mint a Maldív-szigeteken, és a híres Waikiki is habzó vizet jelent, vagyis nagyok a hullámok.

Hawaii nemcsak a természeti látványosságok miatt népszerű, hanem azért is, mert rendkívül érdekes programok vannak, a bálnanézegetéstől a Kalasnyikov-lövészeten át a cápaúszásig. Ez utóbbi a North Shore nevű település kikötőjéből indul, és egy ketrecben eresztenek le minket a cápákhoz. Nem nyúlhatunk ki, nem dughatjuk ki a lábunkat, csak vegyük a levegőt, ahogy bírjuk, és figyeljük a tengeri szörnyeket. Kapaszkodni lehet, hiszen óriásiak a hullámok, de csak óvatosan. Miután bemászunk, eloldozzák a szerkezetet, melyet ettől kezdve két lánc tart csupán. A ketrec tizenöt-húsz méterre eltávolodik a hajótól. A cápák egyre többen jönnek, húszan, harmincan, két-három méteresek, de vannak nagyobb példányok is.

Luau

Jóval békésebb ennél, amikor a híres polinéz csónakkal mennek a turisták néhány emlékezetes kört. A hosszú csónaktest mellett a bal oldalon van egy kis borulást gátló fa, nem csoda, hogy egykor 4000 kilométert is meg tudtak tenni vele a polinézek.

A luau a polinéz hagyományokat felidéző mulatság, kellemes vacsorával összekötve. Régen a férfiak még ágyékkötőt és kis szoknyát viseltek, kezükben gyakran pajzsot tartottak, a nők pedig kókuszdióból készítettek maguknak melltartót. A polinéz művészek ruházata manapság kiegészül néhány importtermékkel, de azért kétségtelenül látványos. Az egyik leghíresebb luaut a Paradise Cove-nál rendezik. A játékos programok után megnézhetjük a naplementét a csodaszép, pálmafás öböl homokján sétálgatva. Aztán következhetnek a finom falatok. Fura, hogy itt is ellenőrzik, mindenki betöltötte-e a 21. életévét, ez alatt ugyanis nem fogyaszthat alkoholt.

Találkozás Godzillával

Pearl Harbor ma ugyanúgy hadicélokat is szolgál, de a látogatók természetesen megemlékezhetnek az egykori szörnyű napokról. Három múzeumot is találunk itt. A USS Bowfin tengeralattjáró van a legközelebb a jegyvásárlás helyszínéhez. Kipróbálhatjuk, milyen lehetett a fedélzeti ágyút beállítani. Tüzelni persze nem lehet vele, ellenben bemászhatunk a hajó belsejébe, és megnézhetjük, honnan indították a torpedókat. A tengeralattjáró első és hátsó részében egyaránt torpedóházak voltak. A Bowfin belsejében egyórás séta tehető, és átérezhetjük, miként éltek itt egykoron a katonák.

A tengerpartokon rengeteg a szörfös, nem véletlenül, hiszen innen ered ez a sport. James Cook és legénysége látta elsőként, hogy az őslakosok fadarabokon száguldoznak a hullámok tetején. Napjainkban megszámlálhatatlan szörfüzletet találunk a hawaii plázákban, a harmincdolláros deszkától kezdve a tizenhatezer dolláros szörfcsodáig óriási a kínálat. A márkás üzletekben amúgy is mindent megkapunk, amire csak vágyunk, csak legyen kéznél a bankkártya. Esténként revüműsorok, diszkók, menő amerikai együttesek szórakoztatják a turistákat.

A Corvinus egyik turisztikai tankönyvének filmturizmussal kapcsolatos fejezetében is példaként említettem a hawaii Kualoa ranchot. A film szerint erre járt Godzilla, itt forgatták a Jurassic Park jeleneteit, az Ötven első randit, a Magnum egyes epizódjait és a Lost című tévésorozat szinte valamennyi részét, és persze a Pearl Harbort. Amit a filmesek hátrahagytak, az maga a kincs a rajongóknak. Naponta ezrek fizetnek azért, hogy megnézhessék Godzilla lábnyomát. A Kualoa ranch profi túraszervezői gondoskodnak arról, hogy ne unatkozzanak a látogatók. Busszal megyünk a filmes helyszínekre. Az egykori bunkerekben kiállítást nyitottak a werkfotókból. A filmtúra után a vendégek pihenésképpen megnézhetik az egzotikus növényeket. A noni is itt hozza termését, amelyből különböző italokat készítenek. A filmes paradicsomban még disznót is tartanak, fertelmesen ronda és hatalmas termetű. A turistákat elviszik lovagolni, kipróbálhatják a quadozást, vagy izgalmas programon átérezhetik, milyen lehetett a Jurassic Park áldozatainak menekülni az esőerdőben. De persze a vendégek élve megússzák – csoda, hogy visszajönnek, hurrikán ide, vulkánkitörés oda?

A cikk a Manager Magazin novemberi számában jelent meg

(Hawaii katasztrofális éve – vagy mégsem?)

Manager Magazin – HU