Mint oly sok minden, ez a ruhadarab is angol találmány, melyet a hőskorban – megfelelő gépek nem lévén – kézzel készítettek. Az ötvenes évek óta viszont olyannyira elterjedtek a konfekcióöltönyök, hogy a számarányokat tekintve a személyre szabott, kézi készítésű darabok mennyisége elhanyagolható. Elsősorban az olcsósága miatt történt meg a gyártás gépesítése, utóbb azonban megjelentek olyan üzleti szempontok, amelyek lehetővé tették a ruhadarab árképzésében a rendkívüli differenciálódást.
A szabásban rejlik a titok
Kialakultak az exkluzív márkák. Ezeknek az ára manapság gyakran elérheti a kézzel készített darabokéit, de az a tétel ma is változatlanul igaz, hogy az igazán jó öltöny titka nem a felhasznált anyagok minőségében keresendő (persze ez is fontos, de ez magától értetődő alapvetés), hanem a szabásban. És minthogy a zakók viselői „nem géppel készülnek”, exponált méreteik – mint a karhosszúság, vállszélesség – különbözők, így tökéletesen passzoló konfekcióárut ritkábban fogunk látni, mint a szabók által készített öltönyök esetében.
Ezt a hibát orvosolandó találták ki a legnagyobb olasz márkák – így a világ legdrágább és leghíresebb öltönyét gyártó legendás Brioni, az Ermenegildo Zegna, Giorgio Armani vagy a német eredetű Hugo Boss – a félkonfekció fogalmát, amely azt takarja, hogy a legyártott öltöny bizonyos helyeken a szokásosnál több anyagot tartalmaz, ezért a kuncsaft méretei szerint kézzel módosítható, rá igazítható.
4000 ezer eurós konfekció
A legexkluzívabb konfekcióöltönyök előállítói és dizájnerei az olaszok. Az olasz öltönykészítési és -viselési tradíció – a közös eredet ellenére – gyökeresen eltér az angoltól. Míg egy angol gentleman a szabójával magára igazíttatja és büszkén viseli a nagyapja szmokingját vagy öltönyét, addig az olaszoknál ez teljességgel kizárt. Hiába bírna ki ugyanúgy több évtizedet az itáliai darabok anyaga és a varrás, az igazi olasz úriember a divat legapróbb változását is azonnal követi, ezért aztán a csupán néhány éves darabot is divatjamúltnak tartja. Ezt a változást jelenthetik az anyagok – van, amikor a selyem a divat, máskor a gyapjúszövet –, s jelentheti a színek kombinációja is, ezt az olasz dizájnerek egyáltalán nem hagyománytisztelőn, inkább formabontó szemlélettel kezelik. Fontos még a gombolás módja és a gombok száma is. A konfekcióöltönyök csúcsa a Brioni cégnél készül.
Fotó: AFP
A Magyarországon nem kapható márka alapverziója is 3000-4000 eurónál kezdődik. Érdekes, hogy géppel készült zakóik minden olyan jellegzetességet felmutatnak, amelyek egyébiránt a kézzel készült darabok privilégiumai lennének, így az ujjak díszgombjai kigombolhatók, a gomblyukak kézzel varrottak, és a hajtóka is ennek nyomát mutatja. Utóbbi azonban csalás, a munkát valójában egy olyan trükkös gép végzi, melyet úgy állítanak be, hogy utánozza a kézi varrás pontatlanságát, egyenetlenségét. Ezeknek ugyanis presztízsértékük van, és hát az üzletemberek előszeretettel méregetik egymás öltönyét. De a Brioniért nem csak az üzletemberek rajonganak, megrendelői egytől egyig a világ elitjéhez tartozó férfiak: vezető pénzemberek, miniszterelnökök, politikusok, sportcsillagok és világsztárok. Ők készítik az európai királyi családok, Vlagyimir Putyin és nem mellesleg a mindenkori James Bond öltönyeit is. Díjátadókon láthattuk ebben a márkában – többek között – Tom Cruise-t, Brad Pittet, Arnold Schwarzeneggert, Donald Sutherlandet. 2016-ban a cég egyik legsikeresebb reklámkampányában a Metallica heavy metal zenekar tagjai feszítettek elegáns Brioni öltönyökben. Szerencsés helyzetben vannak a művészvilág tagjai, lévén, hogy ők felvehetnek bármit, ami nekik tetszik.
Munkaköri kötelesség
Kis túlzással, minél extravagánsabb a darab, annál inkább megéri nekik a pénzt. Nem így van ez a márkás öltönyökre egyébként sokat és a közhiedelemmel ellentétben meglehetősen hagyománytisztelő Amerikában. Ott politikus, ügyvéd, bankár csak konzervatív színeket viselhet, sötétkéket, sötétszürkét, és a kiegészítők megválasztása terén is érdemes mértéktartást tanúsítaniuk. A Magyarországon legexkluzívabbnak számító Zegna öltönyök ára anyagtól függően 500 ezer forinttól 1,2 millióig terjed. Úgy tartják, hogy egy komoly üzletembernek legalább nyolc öltönyre van szüksége. Így, ha ezeket öt-hat évente cserélni kell, könnyen kiszámolható, hogy ez egy luxusautó fenntartásával összemérhető mulatság. Persze van, akinél a drága öltöny nem divat kérdése, hanem munkaköri kötelesség, például a diplomáciai testületek tagjainál vagy a pénzügyi világ szereplőinél. A rendszeres öltönyviselést erősen drágítja az is, hogy fölé csak megfelelő és általában drága kabátot illik hordani, hogy a cipőről már ne is beszéljünk. Viszont van, akinek megkönnyíti a dolgát az egyszer kiválasztott tökéletes öltöny. A kapszulagardrób hívei ugyanabból a darabból több egyformát vásárolnak, hogy ne kelljen reggelente azon gondolkodniuk, mit vegyenek fel, és így időt és energiát spórolnak meg. A kapszulagardrób legismertebb képviselője Steve Jobs volt a farmer–fekete garbó összeállítással. Igaz, a Dániában készült magas nyakú pulcsi csak egyszerűnek nézett ki, darabja 600 dollárba került.
Az öltönyöket illetően a szóbeszéd szerint a leghíresebb kapszulagardrób-tulajdonos Einstein volt, neki – bár erről eltérő számok láttak napvilágot – legalább fél tucat tökéletesen egyforma szürke öltöny lógott a szekrényében. Érdekes, hogy az egyik leginkább hagyománytisztelő nép, a japán vált az egyik legkövetkezetesebb öltönyviselővé. Mivel az anyagiaknak sincsenek híján, Tokióban az összes jelentős márka képviselteti magát. Olyannyira hívei e ruhadarabnak, hogy vállalati középvezetőtől fölfelé szinte kötelezőnek számít. A kis termetű japánok számára az olasz konfekcióipar külön rájuk beállított gépsorai ontják az öltönyöket. Mindenesetre a drága öltöny még nem garancia semmire. Az elegancia nem csupán azon múlik, milyen öltönyt hord valaki, legalább annyira számít az is, hogyan viseli.
A cikk a Manager Magazin márciusi számában jelent meg
(Testre szabott elegancia)
(A címlapkép forrása: AFP)
