A házhoz szállítást napjainkban már mindenki használja valamilyen formában: a többség főleg ételt rendel, de ma már szinte bármi – ajándék, háztartási gép vagy akár a bevásárlási listánk alapján összeállított csomag is – a lakcímre kérhető. Rendelni szinte már mindenhogy lehet: telefonon, applikáción vagy az adott üzlet weboldalán keresztül. Mielőtt azonban a kiszállítás elterjedt volna, az úgynevezett „talponálló büfék” voltak azok, amelyek kiszolgálták ezeket az igényeket. Pompejiben már léteztek „büfék”, amelyek meleg étellel és gyors kiszolgálással várták az arra tévedő vándorokat. A 14. századi párizsi hentesek is kiszállították portékájukat a jómódú családoknak, Mumbaiban a dabbawalla csoport tagjai az otthon főzött ebédeket fuvarozták ki a 19. századtól. Nápoly mellett 1889-ben vitték először házhoz a pizzát.
Fotó: AFP
Az 1920-as években az egyik étterem felajánlotta ügyfeleinek a dobozos ebédet, amelynek tartalma csirkés szendvics, sült csirke, klub szendvics és mindenféle saláta volt, valamint tartalmazott fagylaltot is különböző ízekben. A 20. század közepéig ilyen helyek leggyakrabban a vasútállomásokon és a forgalmas autópályák mellett voltak megtalálhatók. A 19. század végén és a 20. század elején a Távol-Keleten utazó amerikai katonák gyakran írtak a kis dobozokba rakott ebédekről, amelyeket Japánban és Kínában vásároltak a vonatokon.
A 20. század elején, az iparosítás korszakában az emberek többet dolgoztak, de szerettek volna ízletes és meleg ételeket fogyasztani. New Yorkban ebben az időszakban a legnépszerűbb kiszállított ételek az osztriga, a fésűskagyló, illetve egyéb más párolt vagy pirított tengeri herkentyűk voltak. Számos városi étterem kínálta a „take-home specials”-t, amelyben például sült kagyló volt dobozban elvitelre, és 25 centbe került. Az 1900-as években a Bloomer Brothers elkezdte gyártani a visszazárható ételdobozokat – 1960-ban Riegel Paper Company, majd 1977-ben FoldPak lett, és ma már újrahasznosított papírból gyártja az elvihető dobozokat. 1922-ben a Los Angeles-i Kin-Chu kávézóból akár hajnali egykor is kiszállítottak meleg ételt.
Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd
A második világháború után, az 1950-es évek elején a polgári amerikai középosztály felfedezte a televízió örömeit, ezért az éttermek elkezdték reklámozni menüiket a képernyőn. Ezek a vendéglátóhelyek 20–50 százalékos bevételnövekedést értek el, és
az évtized végére már nem csak a gazdagok számára volt elérhető a házhoz szállítás.
A legnépszerűbb a pizza volt, amely akkoriban akkora szenzációnak számított, hogy még a New York Times is beszámolt róla. Az első ingyenes házhoz szállítást a Casa D’Amore kínálta, de természetesen csak akkor, ha 2,5 dollár felett volt a rendelés értéke. 1997-ben egyes vállalkozók elkezdték kiépíteni weboldalaikat, megjelentek az első online étlapok.
Fotó: Amazon PR
A technikai fejlődésnek köszönhetően ma már nemcsak meleg ételt, de élelmiszert is házhoz szállítanak. A szupermarketek megtalálták a piaci rést, és ezt ki is használják. 2013-ban Jeff Bezos, az Amazon alapítója megosztotta a világgal, hogy a drónokkal való szállításban látja a jövőt, amelyet 2016-ban meg is valósított –
ez elég nagy ugrás ahhoz képest, hogy pár száz évvel korábban még csak és kizárólag a postakocsi volt az egyetlen olyan szolgáltatás, amellyel csomagot lehetett küldeni.
Az Amazon mára kialakított egy olyan rendszert az Egyesült Királyságban, amely lehetővé tette a drónokkal való házhoz szállítást a cambridge-i otthonokba.
A cikk a Manager Magazin februári számában jelent meg
(A postakocsitól a drónig)
