Mielőtt Valovics László jelentkezett volna az első hajós szezonjára péknek, Budapesten dolgozott egy nemzetközi szupermarketlánc pékségrészlegén műszakvezetőként – három műszakban, beleértve a hétvégéket is. A váltás oka a ledolgozott órák, illetve a felelősség – irreális – növekedése volt a stagnáló vagy éppcsak növekvő jövedelméhez képest. Ha a kötelezőn felüli hétvégét és éjszakát dolgozott le, a pótlékokkal együtt 150 ezer forintot vitt haza. A napokban volt két éve, hogy hajóra szállt, és volt kollégái beszámolója alapján egykori munkahelyén – a korábbiakhoz hasonló kondíciókkal – a keresetek még mindig alig érik el a 200 ezer forintot.
Főszereplőnknek azonban igencsak bejött a váltás: a hajón jelenleg havi 2796 euróért (plusz 400 euró éjszakai pótlékért), azaz valamivel több mint egymillió forintét gömbölyíti éjt nappallá téve a zsemléket. Az oda szerződött dolgozóknak ugyanis csak három hónap után jár az első fizetett négyhetes szabadság, amely periodikusan ismétlődik a szezon végéig.
Valovics László szerint minél magasabb színvonalú cégnél helyezkedik el, annál többet lehet tanulni szakmán belül és kívül is,
hiszen ha éberen figyel, nap mint nap elsajátíthat valamit a kiválóan képzett munkatársaktól, s ez később egy új szerződés reményében mindenképpen hasznára válhat. Pékünk elmondása szerint a hajósélet legnagyobb előnye, hogy rettentő sok mindent magába szívhat az ember: könnyű nyelveket tanulni, illetve betekintést nyerhetnek a különböző nemzetiségű kollégák kultúrájába is. Véleménye szerint ehhez azonban rendkívüli nyitottság kell, másképp nehezen tud integrálódni az ember.
László – amellett, hogy pék – zenei karriert is épít Magyarországon, s ezt tulajdonképpen a szabadidejében műveli, egyfajta másodállásként, amikor éppen a szárazföldön van. Mikor arról kérdeztük, mi a legnehezebb a jelenlegi életmódjában, gyorsan és egyértelműen reagált: a legextrémebb dolog összeegyeztetni a zenei karriert, a magánéletet és a munkahelyi kötelezettségeket. Majd hozzáteszi, előfordult, hogy hajnal öttől este hétig dolgozott, utána leforgatott egy videóklipet, végül este 11-kor folytatta napi kötelezettségeit, azaz a maradék nyolc óra ledolgozását. A beszélgetés során az is kiderült, hogy az egyik leggyengébben fizető hajós cégnél kezdett, ahol „mindössze” 1900 eurót keresett havonta, viszont jelenleg Európa legjobb vállalata alkalmazza, amely az egyik legkiválóbb cég az óceánjáró hajóstársaságok palettáján – megannyi leányvállalatukról nem is beszélve. László szerint ez az életmód függőséget okoz: rengeteg munkatársa már tíz-húsz éve dolgozik hasonló cégeknél, és a magas fizetés miatt sajnos nagyon nehéz kiszállni, főként hogy egyesekkel könnyen elszalad a ló, nem igazán képesek „megfogni” a pénzüket. Később aztán nehezen adja alább az ember a fizetési igényeit, könnyű egy magas keresetet „belakni”. Összegzésként elmondta, így vagy úgy, de az ember mindenképp rengeteg pénzzel és élménnyel gazdagodik, ráadásul az itt szerzett referenciákkal bárhol tárt karokkal várják a szakembereket.
A cikk a Manager Magazin májusi számában jelent meg
(Nehéz végleg kikötni)
