Manager Magazin

Mindenki boltját építik

A Zalaco Sütőipari Zrt. azon négy nagyvállalat egyike, amelynek kapacitásbővítése a hazai sütőipar sikertörténetévé vált.

Immár tulajdonosként lépett az 1950-ben alapított állami sütőipari vállalat utódja, a Zalaco zalaegerszegi telepére 2001-ben, de még úgy vásárolta meg a céget, hogy előtte egyetlen lépést sem tett meg az épületben. Annyira bízott benne, hogy amit átvesz, az rendben lesz. Persze voltak információi a vállalatról, hiszen 1992-től a zalaszentgróti üzemet a privatizáció során már megvásárolta, s az 1992–98 közötti időszakban erőteljes növekedési pályát sikerült elérniük, így ismerte a cég kultúráját és történetét, de személyes tapasztalata nem volt.

A vállalat vezetőségét váratlanul érte a tulajdonosváltás híre, mivel nem tudtak róla, meglepetésként robbant a bejelentés

– meséli Berta László, a Zalaco Sütőipari Zrt. tulajdonos-vezérigazgatója a manager magazinnak.

Jöttek az eredmények

Hogy jó kezekbe került a cég, azt az eredmények igazolták: Szombathelyen a Kőszegi utcai üzlet 2010-ben az Év látványpéksége lett. A cégcsoport 2011-ben megkapta Zalaegerszeg Innovációs Díját. 2012-ben a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) Zala megyében az Év vállalata címet nyújtotta át a Zalaco Zrt. vezérigazgatójának. 2014-ben a cégegyüttes a Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamarától Zala megye gazdaságáért elismerést kapta meg.

Berta László, a Zalaco Sütőipari Zrt. vezérigazgatója családjával a cég zalaegerszegi péküzemében
Fotó: Móricz-Sabján Simon / Manager Magazin

2014 decemberében Berta László az Évvállalkozója díjat vehette át a VOSZ-tól. A Zalaco Sütőipari Zrt. cégcsoport 2001-től családi tulajdonú vállalatként működik, várhatóan 2020-tól vezetik be a tőzsdére.

Az üzemben évente hétmillió kilogramm kenyeret sütnek, kifliből és zsemléből 50 millió darabot értékesítenek, míg egyéb péksüteményekből mintegy 70 milliót állítanak elő.

Emellett jelentős mennyiségű tortát és cukrászsüteményt is készítenek. Csak finomáruból legalább 100 millió készül évente. Ezt a gigamennyiséget csak robotizált infrastruktúrával lehet újra és újra produkálni, vannak azonban olyan folyamatok is, ahol továbbra is humán munkaerőre van szükség.

Óriási kapacitással kell tehát rendelkezniük, hogy ekkora számokat produkáljanak. Ezért 2001-ben nemcsak tulajdonosváltás, hanem azonnali infrastruktúra-csere is történt. Az volt a tervük, hogy Közép-Európa legelső referenciaüzemeként működjenek, és a lerobbant technológia helyett a legmodernebb német infrastruktúrával lássák el a gyártást. „Abban a tőkeszegény világban az a 30 százalékos engedmény, amit ez a lehetőség jelentett, nem volt kevés, és még finanszírozási kedvezményeket is kaptam” – mondja Berta László. A referenciaüzemnek köszönhetően megnyitották a kaput a német gépgyártók előtt, így a legmodernebb robotkemencékkel folyt tovább a munka. „Abban bíztam, hogy a versenytársaim is invesztálnak majd fejlesztésekbe, s így egy egészséges versenyhelyzet állhat elő” – emeli ki.

A géppark fejlesztése mellett a szervezetet is modernizálta. Mivel a zalaegerszegi telepnek túl sok vezetője volt, ami jelentős többletköltségekkel járt, ezért néhány év alatt „laposította” a vezetői szintet.

Fotó: Móricz-Sabján Simon / Manager Magazin

A munkásgyűléseken és találkozókon az új bérezési szemlélettel végül sikerült az emberekkel elfogadtatni, hogy miért nincs szükségük annyi vezetőre. Az így megspórolt bérköltség 70 százalékát visszaforgatta a dolgozóknak.

Tradíció

„Nálunk a munka egy termeszvárhoz hasonlít, a kívülállók számára kaotikusnak tűnhet az egész, de akik részt vesznek a folyamatokban, azok irányítás nélkül is tudják, mi a dolguk – mondja. – S becsületükre váljon, jól csinálják!” Ha szóba kerülnek a termékek, Berta László a fagyasztott készítményeket említi. Az anekdota szerint az országban a Fornettivel egy időben léptek a fagyasztott áruk irányába, melyeknek a szakma nem jósolt túl nagy jövőt. 2003-ban töredék műszakokkal és kevés emberrel fogtak hozzá, de kialakulhatott a kultúra. „Majd amikor a kereskedelmi láncoknak köszönhetően begyűrözött Magyarországra is a trend, minket már nem ért váratlanul, nagykereskedelmi szereplőként csatlakozni tudtunk hozzá – emlékszik vissza. – Volt mögöttünk tradíció, voltak termékek, amelyekre építkezni tudtunk.”

De az is sikersztorinak számít, hogy a vállalat 2006 óta nem emelte az alaptermékek, a kenyér, a kifli és a zsemle árát, és továbbra is ragaszkodik a természetes alapanyagok és a saját receptek használatához, valamint a hagyományos kézi feldolgozáshoz.

A cégnél egyébként folyamatosan zajlik a termelés, ennek köszönhetően a boltokba akár naponta háromszor is képesek friss kenyeret, kiflit, zsemlét szállítani. S az alaptermékek árának megtartásával támogatják a rászorulókat.

Fotó: Móricz-Sabján Simon / Manager Magazin

Egységben a család

Jövőre lesz a cégcsoport 70 éves, s a tulajdonos-vezérigazgató úgy véli, még van bennük újabb 70 évnyi lendület. Családi tulajdonú vállalatként van hozzá utánpótlás is. Lányai, Orsolya és Bianka, illetve Orsolya férje, Ibránszki György is aktívan bekapcsolódnak a cég munkájába. „Szilárd meggyőződésem, hogy akkor járok el a lányokkal és a Zalacóval szemben is a leghelyesebben, ha a cégcsoportot tőzsdére viszem” – fogalmazza meg Berta László. „Ha meg tudjuk őrizni a kovácsoltvas erejét és a damaszkuszi acél szívósságát, ha meg tudjuk tartani a tetterőt a változásokhoz, akkor talán van esélyünk az elkövetkező 70 évre a jövőbe tekinteni” – teszi hozzá.

„A családban mindannyian nagyon különbözők vagyunk, de talán ettől leszünk egészek, hogy mindenki mást tud hozzátenni” – veszi át a szót Berta Bianka. Úgy véli, hogy egy vállalat működéséhez szükségesek a női energiák, a női ösztönök és a női gondolkodás. „Úgy neveltek minket, hogy tartsunk össze, mert a család az első, s ezeket az értékeket szeretnénk majd továbbvinni” – mondja. „Egyelőre még tanulom a jogi pályát, a társasági és munkajogot, de számomra a jog perspektívát, szemléletet ad, nagyon fontos alapelveket tanulunk az egyetemen, amelyeket a cégnél szeretnék hasznosítani” – magyarázza. „Mi tiszteljük a szüleink munkáját, becsüljük annyira, hogy próbálunk utánuk menni” – emeli ki Bianka.

Lemásolni persze nem tudjuk azt, amit felépítettek, hiszen változnak a körülmények, de új ötleteink azért vannak

– veszi át a szót Berta Orsolya, aki a férjével 15 éve kapcsolódott be a cég életébe. Orsolya inkább a kreatív feladatokat szereti, az üzletberendezést vagy az arculat kitalálását.

Fotó: Móricz-Sabján Simon / Manager Magazin

Györgyhöz a szakbolthálózat fejlesztése és működtetése, illetve a beszerzés és a termékfejlesztés tartozik. „Első feladatként meg is kaptuk, hogy fejlesszük a saját szaküzleteket, a bolthálózatot, alakítsunk ki új egységeket, illetve az új arculat tervezése is az én dolgom volt” – meséli Orsolya. Mint mondja, mindez könnyű volt, hiszen tele voltak ötletekkel és fiatalos lendülettel, csupán az idősebb, tapasztaltabb kollégákkal volt nehéz elfogadtatni a változást. „El kellett érnünk a megbecsülésüket, hogy komolyan vegyenek.”

Márpedig Orsiék komolyan vették a munkájukat, nyitástól zárásig ott voltak, mind a 15 boltot megismerték, kikérdezték a vevőket és az eladókat. Végül a 15 üzletből 60 lett. Mára Orsi a termékfejlesztésben is aktívan részt vesz. Például az egyik családi receptet elkészíttették nagyüzemi gyártásban. „A keresztanyu sajtos rúdja sokkal finomabb lett ipari mennyiségben” – fűzi hozzá nevetve.

„A lányoktól nem várok és nem várhatok el teljes tükör életpályát, mint amit én teljesítettem. Nincsenek kényszerítve semmire. A jövőben már úgy szeretnék részt venni a cég irányításában, mint Shakespeare Hamletjében az apja szelleme, aki homályosan egyszer megjelenik a darabban. Szeretném, hogy minden az én szellemiségem szerint működjön, de ehhez ne legyen szükség a személyes jelenlétemre, csupán a forgatókönyvre legyen ráhatásom” – foglalja össze Berta László.

A cikk a Manager Magazin októberi számában jelent meg

(Mindenki boltját építik)

Manager Magazin – HU

Zalaco Sütőipari Zrt. családi vállalkozás Berta László kenyér