Hiába léteznek ösztönzők, és hiába gyötri az országot súlyos munkaerőhiány, sok munkáltató a mai napig ódzkodik attól, hogy fogyatékkal élőket és megváltozott munkaképességű személyeket alkalmazzon. Pedig a tapasztalatok szerint, ha az alkalmazott beválik, lojális, keveset hiányzó dolgozót nyernek a cégek.
Az elmúlt években érdemben javult az ilyen emberek munkaerőpiaci helyzete: egyrészt csökkent a csoport mérete, másrészt jelentősen nőtt a foglalkoztatottsági ráta. A KSH népszámlálása és felmérése alapján 2011-ben 766 ezer, 2015-ben már csak 680 ezer fő vallotta magát a munkaképes korosztályon belül fogyatékkal élőnek, illetve megváltozott munkaképességűnek. Az Állami Számvevőszék januári jelentése szerint pedig
2011-ben a megváltozott munkaképességűek 18,3 százaléka volt foglalkoztatott, ez az arány mára 42 százalék.
Az uniós átlag ennél magasabb, 50 százalék körüli.
9000 munkáltató
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) lapunknak küldött válaszában közölte:
2019 augusztusbán majdnem 9000 munkáltató közel 45 ezer dolgozóra vette igénybe a kedvezményt, ami közel 908 millió forintot jelentett a cégeknek.
A rehabilitációs hozzájárulást a 25 főnél nagyobb vállalatok fizetik akkor, ha a megváltozott munkaképességű alkalmazottak száma nem éri el a létszám 5 százalékát. Ebből tavaly bő 92 milliárd forint folyt be az államkasszába.
Ennek ellenére a 10 százalékpont leküzdése – amely a magyar és az uniós foglalkoztatottsági ráta közötti különbség – komoly kihívás lesz – mondta lapunknak Kóródi Edit, a Munkaesély Szövetség elnöke. „A versenyszféra már túl van az érzékenyítésen, és tisztában van az előnyökkel, de hiányzik a megfelelő tudás és infrastruktúra a sikeres foglalkoztatáshoz.” A legtöbb vállalat nincs tisztában a belépési pontokkal, nem tudnak megfelelő karriermenedzsmenttel szolgálni, vagy nincs HR-stratégiájuk a csoportra. Sok cég így megfelelő tudás és eszközök híján nem alkalmaz speciális igényű munkavállalót, miközben több civilszervezet is dolgozik támogatóként a területen, csak nincs információjuk róla.
Eltérő fogyatékosság, eltérő fogadtatás
A foglalkoztatási rehabilitációs szolgálat komplex és folyamatos jelenlétet követelő szolgáltatás – mondta kérdésünkre Fehér Miklós, a KézenFogva Alapítvány munkaerőpiaci szolgáltatásért felelős vezetője.
Elsősorban a munkavállalók keresnek meg minket, de egyre gyakoribb, hogy a cégek kérnek segítséget a foglalkoztatásban.
A KézenFogva gyakorlata szerint a munkát kereső egy szóbeli tájékoztatás után személyes mentort kap, aki felméri a személy igényeit, képességeit, felkészíti őt a várható munkahelyi körülményekre, és akár a terepre, azaz az új munkahelyre is elkíséri őt az első időkben. „Ha a munkaadók keresnek meg, felmérjük a szükségleteiket, és segítünk akár a munkakör kialakításában, az önéletrajzok begyűjtésében, akár interjúztatunk is helyettük, segítünk az akadálymentesítésben.”
Az eltérő fogyatékosságoknak eltérő a fogadtatásuk a munkaerőpiacon. Fehér Miklós szerint a testi fogyatékkal élőket könnyebb elhelyezni, hacsak nem kerekesszékes, mert ekkor az akadálymentesítés problémás lehet. Enyhe értelmi sérültek kiszámítható, pontos, figyelmesen kialakított munkakörökben helyezhetők el: asszisztensi, karbantartói és takarítói feladatokat tudnak ellátni, távmunkában pedig még könnyebben alkalmazhatók.
A súlyosabb értelmi sérülteket, a pszichoszociális fogyatékkal élőket és a vak személyeket a legnehezebb elhelyezni.
Az egyes civilszervezetek a foglalkoztatási rehabilitációs szolgálaton is túllépnek.
A Motiváció Alapítvány Fogyatékos Fiatalok Re/Integrációját Segítő Szolgáltatása (FFRISS) például kifejezetten a megváltozott munkaképességű és fogyatékos fiataloknak nyújt támogatást. Tánczos Zsuzsanna, az alapítvány szakmai vezetője szerint a szolgáltatás komplexitását jól szemlélteti, hogy az egyes alapítványoknál és civilszervezeteknél szociális munkások, szociálpedagógusok, pedagógusok, pszichológusok, jogászok és egyéb segítő szakmák képviselői is dolgoznak.
Átalakult a támogatási rendszer
2016-ban átalakult a támogatási rendszer, amely elvágta a szervezeteket a közvetlen költségvetési támogatástól, ettől kezdve az akkreditált civilszervezetek gyakorlatilag alvállalkozóként dolgozhatnak be az államnak. Az EMMI lapunkkal közölte: az átalakítás célja egy hatékonyan működő, a munkavállalást segítő ellátási és szolgáltatási rendszer kidolgozása volt a jelenleg is jól funkcionáló elemekre alapozottan.
A legutóbbi pályázat a „Foglalkoztatás 2019”, amelynek keretében 199 millió forintot fordított a tárca innovatív munkaerőpiaci programok nyújtásának támogatására.
A minisztérium elégedett a számokkal: a foglalkoztatotti arány és a költségvetési forrás is jelentősen nőtt az elmúlt években. A tárca hangsúlyozta: 2018-ban 34 milliárd, 2019-ben 39 milliárd, míg 2020-ban 42 milliárd forintot fordítanak a területre. „Ez a forrás mintegy 30 ezer megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatásának támogatását teszi lehetővé.” A civilek ezt másképp látják. Kóródi Edit úgy fogalmazott: elvész a szolgáltatás komplex jellege, mert csak egy-egy részfeladatot „vásárolnak” meg a civilektől, ami nem teszi lehetővé a személyre szabott és időben elégséges együttműködést az érintettekkel.
A szervezetek csak egyes kisebb pályázatokban vehetnek részt, és saját forrásokból gazdálkodnak, gyakorlatilag piaci versenyt kell folytatnunk egymással, elsorvadnak a területen dolgozó szervezetek.
Hasonló panaszokat említett Fehér Miklós is: „Legalább a rehabilitációs hozzájárulás egy részét megkaphatnák közvetlenül a civilek, a mostani rendszer nagyon bonyolult, komoly adminisztrációs teher és kevéssé elegendő a költségek fedezésére.”
A nehézségek ellenére nő az érdeklődők száma, különösen a munkáltatók oldaláról. A piac már felismerte: a jelenlegi munkaerőpiaci helyzetben racionális megoldás, ha nyit a diákok, a nyugdíjasok és a megváltozott munkaképességűek felé. Az üzleti észszerűségben azonban az emberséget is felfedezhetjük: a munkába visszatérő vagy először álláshoz jutó fogyatékos embereknek nemcsak a szociális helyzetük és az életkörülményei javulhatnak, hanem az önértékelésük és az egészségi állapotuk is.
A cikk a Manager Magazin novemberi számában jelent meg
(Az álláshoz jutók önértékelése és egészségi állapota is javulhat)