Ha a világhírű De Beers vagy Tiffany cégek ékszereit keressük, általában időpontfoglalással tudjuk megtekinteni a több ezer – vagy akár tízezer – eurós gyűrűket és láncokat, viszont az antwerpeni Diamant környékén számos üzlet a „bizonytalan” vásárlók előtt is nyitva áll. Gyémántot pedig nem hirtelen felindulásból vásárolunk – ezt valamennyi üzletben az orrunkra kötik. A gyémántnegyed kirakatait minden Antwerpenben járó tátott szájjal bámulja, ugyanakkor az eladók már jó előre tudják, kikből is lesznek a gyémánttulajdonosok.
A legtöbb ékszert az amerikai és távol-keleti turistáknak adjuk el
– mondja egy a pályaudvar közelében található, viszonylag eldugott üzlet tulajdonosa. Hiába a kis méretű bolt, ottlétünkkor is egymásnak adják a kilincset a potenciális – egytől egyig külföldi és fiatal – vásárlók. A tulajdonoson kívül két eladó – vagy ahogy itt nevezik, „expert”, azaz szakértő – is van: egyikük játszi könnyedséggel vált az angol, kínai és orosz nyelv között.
A szintén világszerte ismert belga Baunat üzleteiben pedig maguk a vásárlók választhatják ki előre, hogy milyen származású/mely nyelveket ismerő experttől szeretnének vásárolni. Egyébként a vevőknek is bőven van választási lehetőségük: a gyémántfőváros leginkább minőségi ékszerészeinek kirakatában az „Antwerp’s most brilliant” (Antwerpen legbrilliánsabbja) szójáték szerepel.
A briliáns az a drágakő, amelynek felületére 57 oldallapot csiszolnak.
Az elismerést azok az ékszerészek kapják meg a várostól, akik az éves, rendkívül szigorú ellenőrzésen kiváló minősítést szereznek. Eddig mindössze két-három tucat antwerpeni ékszerész érdemelte ki a „briliáns” jelzőt – ezt már később, a helyi gyémánt-érdekképviseletnél közlik. Szakértőiktől azt is megtudjuk, hogy Antwerpenben – a világ többi részéhez hasonlóan – a legnagyobb vásárlóerőt valóban az amerikaiak, kínaiak és indiaiak jelentik. „Ezekben az országokban még a középosztály esetében is igaz, hogy szeretik, ha a dolgoknak van egy bizonyos menete. Először veszünk egy házat, aztán autót, utána pedig gyémánt ékszereket” – meséli mosolyogva a csiszolt gyémántok kereskedelmével foglalkozó Marie.
Megkerestük a főként bányászattal foglalkozó, de saját gyémántmárkával is piacon lévő De Beers vállalatcsoportot is, ahol a trendekkel kapcsolatban a 2018-as jelentésüket ajánlották figyelmünkbe.
Eszerint csak 2018-ban hatmilliárd dolláros jövedelemre szert tevő óriásvállalat a jövőben a millenniumi nemzedéket, illetve az úgynevezett Z generációt (az 1995 és 2010 között születettek) lövi be vásárlói célcsoportként.
Ráadásul – ahogy azt a De Beers megjegyzi – csupa olyan fiatal tartozik ezekbe a csoportokba, aki előszeretettel él a „ bármit, bármikor” mottó alapján.
Érdekes, hogy a De Beers már nem az amerikaiakat tekinti a luxuscikkek – így a gyémántok – elsődleges felvásárlóinak, hanem a kínai fiatalokat. Kínában ugyanis ötből négy drágakő a millenniumi nemzedékhez tartozó nőknél landol, míg az Egyesült Államokban ugyanez az arány „csupán” ötven százalék körüli. Az európai huszonéveseket itt nem érdemes említeni, ugyanis ők már megtapasztalták a 2008-as gazdasági válság hatásait, így pénzügyileg „pesszimistábbak”. Többségük nemhogy gyémántokra nem vágyik, hanem attól fél, hogy a szülei életszínvonalát is alig közelíti meg.
„Én például vágyom gyémánt fülbevalókra, de tudom, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy sok ezer eurót adjak két kis méretű kőért” – magyarázza a gyémánt-érdekképviseletnél az egyébként belga, ránézésre alig harmincéves Marie, aki arra is felhívja a figyelmet:
tudomásuk van egy olyan Dazzled nevű startupról amely gyémánt ékszerek alkalmi bérlését teszi majd lehetővé.
Mint mondja, gyerekcipőben járó, de nagyon ígéretes kezdeményezés, amely révén azok is viselhetnek majd néha méregdrága ékszereket, akik egyébként ezt nem tehetnék meg. Az antwerpeni kereskedők egyébként űznek hasonló gyakorlatot: ha meg kell mutatniuk a portékáikat nemzetközi eseményeken, a gyémántokat gyakran adják „kölcsönbe” az azokon részt vevő fiatal és csinos hölgyeknek. A rossz nyelvek szerint a gyémántfővárosban arra is van lehetőség, hogy havi fix összegért meghatározott időre a miénk legyen egy-egy sok ezer eurós ékszer, ám a gyakorlat hivatalosan egyelőre nincs engedélyeztetve.
A cikk a Manager Magazin december–januári számában jelent meg
(Meg nem tudják venni, bérlik)
