A státuszszimbólumnak tekintett ékszergyémántok csak a jéghegy csúcsát jelentik, az évente kitermelt gyémántmennyiség nyolcvan százaléka ugyanis nem olyan minőségű, hogy nyakékként vagy gyűrűként méregdrága luxusipari termékként értékesítsék, a föld kitermelt gyémántmennyiségének négyötödét ezért az ipar hasznosítja.
A rendkívüli keménységű és kiváló hővezető ásvány annyira népszerű, hogy a természetben elérhető készlet megközelítőleg sem tudja fedezni az ipari igényeket, a keresletet mesterségesen előállított gyémántok elégítik ki.
Az Egyesült Államok Földtani Intézetének (USGS) adatai szerint az ipari gyémántok mindössze egy százalékát adják a természetes ásványok, tehát ezt a területet egyértelműen a mesterséges gyémántok dominálják. Legelőször Tracy Hallnak, a General Electric amerikai vegyészének sikerült szintetikus gyémántot előállítani 1954-ben. A tudósnak ráadásul házilag barkácsolt gépével, százezer atmoszféra nyomás és 1600 Celsius-fok mellett 38 perc alatt sikerült véghezvinni azt az alkímiai bravúrt, amiben a GE mérnökeinek több éven át fejlesztett, vagyonokat felemésztő szupereszköze is kudarcot vallott. A technológiai áttörést és egy sok milliárd dolláros üzletágat elindító feltalálót mindössze tíz dollárral jutalmazta a vállalat, a dicsőséget is learatva helyette. A GE ugyanis saját drága présgépének eredményeként mutatta be az átütő sikert, és hatalmas összegeket keresett az újítással. A neki kijáró dicsőségtől megfosztott Hall pedig hamarosan távozott a cégtől.
Fotó: Shutterstock
Szintetikus gyémántok előállítására ma legalább 15 ország rendelkezik megfelelő technológiával. A legnagyobb gyártónak Kína számít, az ázsiai óriás 2018-ban 13 milliárd karátot állított elő. Jelentős termelőnek számít India, Szingapúr és az Egyesült Államok is. Bár a mesterséges gyémánt előállítása korántsem egyszerű vagy olcsó, természetben előforduló változatától eltérően korlátlan mennyiségben gyártható le, fizikai tulajdonságai pedig az alkalmazási területhez szabhatók a gyártás során.
Az ipari hasznosítás döntő részét a gép- és építőipari alkalmazási lehetőségek teszik ki.
Gyémántréteggel bevont fűrészeket, vágó- és fúrófejeket a bányászattól az autóiparig széles körben használnak. A gyémántpor pedig kiváló csiszolóanyag, amellyel szinte bármilyen felület megmunkálható. Szilárdsága, áttetszősége és hőálló tulajdonsága speciális üvegek, ablakok és lencsék készítésénél is kapóra jön. Kiváló hővezető képessége mellett jó elektromos szigetelő is, e ritka tulajdonságpár miatt előszeretettel hasznosítják elektronikai eszközök hűtőbordái elemeként. A hangszórók membránjának gyémántbevonata a zenei élményünket is növeli, az ásvány merevsége miatt ugyanis a vékony gyémántdóm a rezgés során nem deformálódik, így hosszabb távon sem romlik a hangminőség. A gyémántokat emellett lemezjátszótűkben és DJ-felszerelésekben is megtalálhatjuk. Az orvostudománynak is jó szolgálatot tesz a drágakő, kutatások szerint ugyanis a gyémántrészecskékkel a rákgyógyszerek hatékonysága is ellenőrizhető, emellett
egy napon talán a látássérülteknek is segíthet látásuk visszanyerésében, tudósok ugyanis szemimplantátumok és bionikus szemek lehetséges alapanyagaként tesztelik az ásványt.
Néhány szépségipari cég pedig már gyémántalapú kozmetikai termékeket is kínál borsos áron állítólagos bőrápoló, ránctalanító hatása miatt.
A cikk a Manager Magazin december–januári számában jelent meg
(Túl a csillogáson)
